Kéri Kitty

Kitty most már jól van, de veszélyeztetett terhesként kórházba utalta orvosa, és ez az időszak bizony testileg-lelkileg megviselte.
– Mire kell vigyáznia veszélyeztetett terhesként?

– Egyáltalán nem szabad fizikai munkát végeznem. Nem vagyok ágyhoz szíjazva, de mindent ésszel kell tennem. Színházi elfoglaltságaimnak is befellegzett egyelőre, még szinkronizálni sem járhatok. Számomra azért furcsa, sokszor unalmas és néha elkeserítő ez a helyzet, mert amikor Danival voltam várandós, még a kilencedik hónapban is dolgoztam. Most gyakorlatilag március vége óta tétlenkedem: a kórház után idehaza is többnyire csak fekszem, feltett lábakkal.
– Mivel teszi mégis elviselhetővé a napokat?
– Óriási a telefonszámlám, mert órákig el tudok fecserészni egy-egy barátnőmmel. Szerencsére sokan meglátogatnak: hol ez, hol az ugrik be egy kávéra, dumcsizásra, vagy elvisznek magukhoz kocsival, és haza is hoznak, mert most vezetnem sem szabad. Mindenre van megoldás, csak az a fontos, hogy segítsen a környezet. Ha valaki egyedül van egy ilyen hihetetlenül kiszolgáltatott helyzetben, akkor valószínűleg nagyon nehéz nem beleőrülni a várakozásba és az aggodalomba.
– Dani mit szólt a kistestvér érkezéséhez?
– Kezdetben próbáltam a hasamra mutogatva megértetni vele, hogy ott belül egy baba rejtőzik, de kinevetett, mert még nem látszott semmi. Amikor elkezdett nőni a pocakom, láthatóan izgatni kezdte a dolog. Néhány hete odajött hozzám, és megpuszilta a hasam, pedig ilyet máskor még felszólításra sem tesz! Azóta ez a megható jelenet többször megismétlődött, és gyakran mesélek is neki születendő testvéréről. Remélem, akkor is jó érzésekkel fog viseltetni iránta, ha már fizikai valójában is közöttünk lesz.
– Egyáltalán nem hízott meg: a pocakjától eltekintve karcsúbb, mint valaha! Önnek nincsenek ádáz harcai a plusz kilókkal ?
– Talán nehéz elhinni, de hízékony alkat vagyok. Főiskolás korom óta folyamatosan vigyáznom kell, hogyan étkezem, mennyit mozgok. A terhességeim során már nem okozott-okoz különösebb gondot a kilóim kordában tartása. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy Dani születése előtt faltam a babavárással kapcsolatos szakkönyveket, mást nem is vettem a kezembe! Most már sokkal lazábban fogom fel a dolgot, ráadásul itt van nekem a fiam, akivel naphosszat foglalkoznom kell. Azt megtanultam, hogy a helyes táplálkozás alapszabálya egy kismama számára: sűrűbben, kevesebbet! Amíg kórházban voltam, fogytam pár kilót, de az orvosom megnyugtatott, hogy a gyerek ettől nem károsodik: tőlem veszi el azt, amire szüksége van.
– Az első gyereknél a férjével egyetértésben nem akarták tudni, mi lesz a születendő baba neme. Most lányuk lesz, akit Flórának fognak hívni.
– Ezúttal kíváncsibbak voltunk! Örülök, hogy a nemek aránya ilyen szerencsésen alakult, és az is jó, hogy fiú az idősebbik gyerek: mégiscsak jó egy lánynak, ha bátyja van! Ráadásul egy kislányt lehet csak igazán öltöztetni, frizurázni! Mindig fiúpárti voltam, de később vágyakozva néztem az imádnivaló ruhácskákat a kirakatokban, a figurás hajgumikról és a többi, lányoknak való holmiról nem is szólva. Már alig várom, hogy mindezt kipróbálhassam az én Flórámmal!
– A későbbiekben figyelembe kell venni, hogy különböző nemű gyerekekről van szó: Dani és a húga hogyan él majd?
– Dani egyelőre marad a saját szobájában. Flóra ágyát magam mellé teszem a hálószobába, hogy mindig halljam a szuszogását. Amikor nagyobb lesz, beköltöztetjük a bátyjához, később pedig külön szobájuk lesz.
– Ön mindig is a legszebb színésznőink közé tartozott. Kismamaként hogy áll a szépítkezéssel, öltözködéssel?
– Ilyenkor egy nőnek százszor jobban oda kell figyelnie magára, hogy a tükörbe nézve érezze, most is csinos és vonzó. Én még akkor is sminkelek, amikor „csak” orvoshoz megyek. Korábban nem érdekelt a divat, de most folyton divatlapokat bújok, voltam bemutatón is, és fodrászhoz is eljárok néha. Talán ezek a tevékenységek tudatosítják bennem, hogy nő vagyok, de az is lehet, hogy most kétszer annyi női hormon van bennem, hiszen végül is egy kislánnyal vagyok várandós…