 |
Már várandósságom idején határozott félelmet és viszolygást keltettek bennem a testembe hatoló vizsgálatok. Jól éreztem magam, az ultrahang sem mutatott semmi kórosat, de mindannyiszor görcsbe rándult a testem, amikor vizsgált az orvosom, és közben kívülről nyomkodta a hasamat. Szülés közben aztán végképp elvesztettem a fejemet a különféle vizsgálatoktól. Többször is leálltak a fájásaim, ezért végül oxitocin infúziót kaptam. Attól kezdve fel sem kelhettem, s a babám is egyre rosszabbul érezte magát. Pokolian erős, szinte egybefüggő fájásaim voltak, mégsem tudtam megszülni a gyermekemet, az orvos úgy nyomta ki belőlem. Csak utólag tudatosult bennem, hogy a sok kötöttség, az állandó CTG-vizsgálat, a méhszájam fájdalmas tágítása viselt meg annyira, hogy nem tudtam már uralkodni magamon. Akkor nem láttam ezt ilyen világosan, inkább személyes kudarcomként éltem meg a történeteket.
(H. A.)
„Hiteles tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a születés körüli halandóság csökkenése 75 százalékban társadalmi tényezőknek, nem pedig az orvosoknak és kórházaknak tudható be. Az ilyen társadalmi tényezők közt van az egészségesebb táplálkozás, a jobb lakáskörülmények, és főleg a magyar nők születés-szabályozáshoz való joga, ami eredményeképpen kevesebb a nem kívánt szülés. Az orvosi tényezőknek köszönhető 25 százalékos javulás pedig nem „a kórházi szülés általánossá tételének megszervezése” miatt következett be (amely során a nőket arra kényszerítik, hogy kórházban szüljenek), hanem olyan egyszerű és alapvető orvosi kezelések miatt, mint például az antibiotikumok használata.”
(Marsden Wagner professzor, M.D., M.S.P.H., a Egészségügyi Világszervezet nők és gyerekek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója)
„Egyes orvosok ma is bátran hangoztatják, hogy a szülési testhelyzet megváltoztatása nem elég, újra kellene gondolni a szülés egész körülményrendszerét. A kórházakban a szülőszobát általában úgy rendezik be, mint mintha baleseti sebészeti műtő lenne. Éles fények, hangos zajok, fényes műszerek és betegségre, sérülésre emlékeztető tárgyak vannak mindenfelé. …
Ha a nő ideges, a testében keringő vegyületek azonnal „Várj! Még ne szülj!” parancsokat küldenek szét. Ezek egyre inkább elhúzzák a szülést, amitől a nő egyre idegesebb lesz, ez újabb késedelmet okoz. … Ha az anya a kórházban nagyobb biztonságban érzi magát, akkor célszerűbb ott szülnie. Ha a saját hálószobájában a legnyugodtabb, akkor válassza azt.”
(Idézet Desmond Morris etológus Az emberállat című könyvéből. A fejezet, melyből idéztünk, abból indul ki, hogy az ember szülése is olyan könnyű lehetne, mint a többi emlős fajé, de mégsem az. Arra keresi a választ, hogy ez milyen okokra vezethető vissza.)
Vizsgálatok a szülés alatt
CTG vagy NST?
Ahogy közeledik a szülés várható időpontja, egyre sűrűbbé válnak az orvosi ellenőrzések. Valamennyinek az a célja, hogy időben észrevegyék, ha a magzat „ellátása” valamilyen okból akadozik. Kezdjük a leggyakoribb, legelterjedtebb vizsgálattal! Az utolsó időszakban minden várandós anyánál hetente, vagy ha szükséges, naponta végeznek NST-t, vagyis nonstressz tesztet, más néven nyugalmi CTG-t. Az elnevezés arra utal, hogy a magzati szívműködés és az anyai fájástevékenység egyidejű vizsgálatára olyankor kerül sor, amikor a kismama nyugalmi állapotban van, például fekszik vagy ül. Ha a magzat mozog, szívműködése átmenetileg felgyorsul, majd újra normalizálódik. Ugyanez történik a méhösszehúzódások hatására is. A kismama hasán két vizsgálófejet helyeznek el (a fájások és a magzati szívhang mérésére), ezeket rögzítik, majd a gép két görbén, az idő függvényében ábrázolja az adatokat. Ha a magzat átmeneti vagy tartós oxigénhiányt szenved el, a görbe rajzolata eltér a szabályostól. Számos kórházban folyamatos CTG-vizsgálat zajlik a vajúdás idején.
Időnként úgynevezett terheléses vizsgálatokat is végeznek a szülés közeledtével. Ezek lényege, hogy megfigyelik, hogyan válaszol a magzat az anya lépcsőzése vagy szobakerékpározása által előidézett oxigénhiányra, illetve az ugyancsak mesterségesen keltett fájásokra – ez utóbbit oxitocin-terheléses tesztnek nevezik. A kapott adatokból következtetni próbálnak arra, hogyan fogja majd viselni a magzat a szülés valódi megpróbáltatásait.
Mire való az amnioszkópia?
Az elnevezés annyit jelent: a magzatvíz megtekintése. Számos szülészeten a felvételi rutinvizsgálatok közé tartozik az amnioszkópia abban az esetben, ha a burok még nem repedt meg, de a méhszáj már kinyílt annyira, hogy a legkisebb méretű eszközt fel lehet vezetni. Ha a méhnyak még nem rövidült meg, és a méhszáj nem eléggé nyitott, a vizsgálat fájdalmat okozhat. A hüvelyen keresztül, a méhszájon át egy fényforrással rendelkező optikai eszközt vezetnek fel a burokig. Mivel a burok áttetsző, az orvos meg tudja állapítani, milyen színű a magzatvíz. Ha a magzat az elmúlt hetekben, napokban oxigénhiányos állapotba került, magzatszurkot, azaz béltartalmat ürít a magzatvízbe. Ez okozza a zöldes elszíneződést. Ha az oxigénhiány nem állandósult, vagy nem volt túlságosan mély, semmilyen magzati károsodástól sem kell tartani. Az orvost azonban figyelmeztetheti a vizsgálat arra, hogy kíméletes szülésvezetésre lesz szükség. Veszélyes szövődmény, ha a baba születés közben belélegzi a magzatszurkos vizet, mert ez akadályozza a léghólyagocskák kinyílását az első légvételnél. Mivel a vizsgálat során megrepedhet a burok, a 37. hét előtt nem szabad végezni. További lehetséges szövődmény a fertőzés, illetve a szülés megindulása. A vizsgálatot nem indokolt minden várandósnál elvégezni. Az ultrahang, a flowmetria és a CTG elterjedésével az amnioszkópia lassanként elveszíti jelentőségét. A szakmai ajánlás szerint a szülés várható időpontjának túlhaladása, különböző terhességi szövődmények, illetve a magzat veszélyeztetettsége indokolhatja elvégzését.
Mire való az ultrahangos flowmetria?
Az úgynevezett Doppler-készülékek a magzat keringésének mérésére alkalmasak. Speciális ultrahangos eljárás, mely a véráramlás sebességének jellemző változásait észleli. Különösen hasznos adatokkal szolgál akkor, ha felmerül a lepény elégtelen működésének lehetősége. (Például: a magzat mérete elmarad attól, amit a terhesség kora alapján várnánk, és/vagy az anya terhességi toxémiában szenved.)
A CTG sem tévedhetetlen
 |
A CTG- (kardiotokográf-) görbe sokat elárul a magzat állapotáról, de korántsem mindent. Manapság minden szülészeten az alapfelszerelés része ez a készülék, s elmondhatjuk, hogy minden szülő nő többször is átesik ezen a vizsgálaton, mire világra hozza gyermekét. Az is tény, hogy rutinszerű alkalmazása növelte a császármetszések gyakoriságát, s az újszülött állapota utólag sokszor nem igazolja a vizsgálat vészjelként értelmezett adatait. A görbe értékelése nem egyszerű, ez az oka annak, hogy az adatokat a szakemberek különbözőképpen értelmezhetik. Sajnos az is előfordul, hogy a CTG nem jelez kóros eltérést, a magzat még sincs jól. Az Egészségügyi Világszervezet és a szakmai fórumok éppen ezért csak szövődményes szüléseknél javasolják a folyamatos CTG-t, egyéb esetekben a negyedóránként végzett szívhanghallgatást egyenértékűnek tekintik ezzel. Tudni kell, hogy a görbe a szülés folyamán többször is kóros elváltozást jelezhet, noha valójában nincs szó ilyesmiről. Azért érdemes felhívni erre a figyelmet, mert az édesapák többnyire figyelni szokták a gépből előkígyózó papírt. Burokrepesztés, illetve burokrepedés után vagy a tágulási szak végén például egy időre kóros eltérést jelez, de ugyanez történik akkor is, ha a hanyatt fekvő anyánál a méh összenyomja az ereket. Amikor a koponya áthalad a csontos medencebemeneten, ugyancsak normálisnak számít a magzati pulzusszám csökkenése. Az adatok tehát önmagukban nem értelmezhetők, csak akkor, ha tudjuk, hogy a szülés adott szakaszában milyen a jellegzetes CTG-görbe. Előfordul, hogy a kismama más erősségű méhösszehúzódásokat érzékel, mint amit a CTG mutat. Lehet, hogy túl szorosan vagy rossz helyre szíjazták fel a hasán a két (ikrek esetében három) mérőfejet, de előfordulhat, hogy az egyéni fájdalomérzet nagyobb vagy kisebb a felrajzoltnál. Nem állnak rendelkezésünkre tökéletesen megbízható vizsgálatok, ezért az orvosnak mindig több jel együttes értékelésére kell törekednie. Az idő előtti burokrepedés például önmagában nem kóros, de az orvosnak különösen figyelnie kell a magzatvíz színére, színváltozására. A helyzet megítélésekor fontosak az előzmények, például a korábbi műtétek, betegségek is, nem csak a várandósság alatti szövődmények!
Mit vizsgál a szülésznő?
 |
A szülészetre érkező kismamát a szülésznő fogadja. A hüvelyi vizsgálatot az orvos végzi, s megállapítja, milyen fekvésű a magzat, milyen az elöl fekvő rész helyzete. Utána a szülésznő úgynevezett felvételi CTG-t készít, ami általában fél órát vesz igénybe. A bába az anya egészségi állapotát is figyeli: vérnyomást mér, s ha a burok már megrepedt, kétóránként hőmérőzés következik. Az emelkedőben levő hő ugyanis fertőzésre utalhat. Ha ennek jeleit tapasztalja, az orvos javaslata alapján laborvizsgálatokat is végeztet. Megmérik a kismama testsúlyát és haskörfogatát is.
A vajúdás órái alatt bizonyos esetekben állandó monitorizálásra, azaz CTG-vizsgálatra van szükség:
– ha az anya epidurális érzéstelenítéssel szül
– ha oxitocint kap, vagy méhszájtágító prosztaglandin zselét helyeznek fel
– bármilyen anyai betegség vagy magzati szövődmény esetén
– lepényi elégtelenségnél
– vérzés esetén
– ha zöld a magzatvíz, ez ugyanis átmeneti vagy tartós oxigénhiányos állapotra utal.
Szövődménymentes vajúdásnál óránként kerül sor CTG-re, 10-15 percenként pedig szívhangot hallgatnak. A szülésznő külső vizsgálattal is ellenőrizni tudja a koponya előrehaladását, illetve szükség esetén belső vizsgálattal a méhszáj tágulását.
| Feküdnöm kellett Szerettem volna az alternatív szülőszobában szülni. Úgy terveztem, hogy vajúdás közben járkálok, üldögélek majd. Sajnos nem így történt. Számomra is meglepő módon a várható időpont előtt három nappal, burokrepedéssel kezdődött a szülésem, fájások viszont órák hosszat nem jelentkeztek. Amikor a szülőszobán az alternatív szoba felé indultam, rám szóltak, hogy idő előtti burokrepedésnél csak a hagyományos szülőszobát vehetem igénybe, mert feküdnöm kell. Oxitocin-infúziót kaptam, folyamatosan CTG-vizsgálatot végeztek. Iszonyú volt fekve elviselni a fájásokat, melyek hamarosan igen erőteljesen jelentkeztek. A tágulás mégis lassan haladt, ezért epidurális érzéstelenítést kértem. Végül csak vákuummal tudták világra segíteni a gyerekemet. A mai napig is foglalkoztat a kérdés: akkor nekem rendellenesen indult a szülésem? A korai burokrepedés a mozgásszabadságot kizáró szövődmény? V. M. |
Kismama: Valóban sok a félreértés azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent az alternatív szülés. Elsősorban a választás szabadságát! A vajúdó felkelhet, sétálhat, ihat, fürödhet, ülhet – ahogy jólesik. Mindez azonban az észlelést, vagyis a szükséges vizsgálatok elvégzését nem befolyásolhatja, hiszen hiba volna, ha a biztonságot kevésbé fontos tényezőnek tekintenénk, mint mondjuk a szülőszék használatát az ágy helyett. Attól, hogy valaki sétál vagy kádban ül, a megfelelő készülék, a telemetriás CTG segítségével továbbra is zökkenőmentesen megoldható a szívhang- és fájásmonitorizálás, sőt, ha szükséges, infúziót is kaphat. Csupán annyi kényelmetlenséggel kell számolnia ilyen esetben, hogy séta közben az állványt is tolnia kell maga mellett. A telemetriás CTG-t a
 |
 |
Szaktanácsadó: Dr. Siklós Pál szülész-nőgyógyász főorvos, Szent István Kórház
Ritkán végzek belső vizsgálatot
Megkérdeztük dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyászt, hogy az otthon
 |
– A szülés megindulása előtt meggyőződünk arról, hogy rögzült-e a koponya a medencebemenetben. Ha a burok akár a vajúdás kezdete előtt, akár a tágulás során megreped, és színe zöld vagy sárga, azonnal kórházba küldjük a vajúdót, mert csak ott látható el biztonságosan. Megindult szülésnél érkezéskor egy teljes méhösszehúzódás alatt szívhangvizsgálatot végzünk, hogy lássuk, hogyan alkalmazkodik a magzat a méhösszehúzódásokhoz. Ha jó a szívhang, a tágulási szakban csak óránként hallgatjuk meg újra sztetoszkóppal vagy Doptone készülékkel. A kitolási szakban azonban minden méhösszehúzódás után szívhangot hallgatunk, mert minden egyes tolás új helyzetet teremt. Belső vizsgálatot általában az anya kérésére végzünk, mivel a szülés előrehaladtáról más forrásból is tájékozódni tudunk, a fertőzési kockázatot pedig feleslegesen növelnénk. Abban az esetben, ha szívhang-rendellenességet hallunk, vagy a tapasztalható külső jelek nem egyértelműek, ellentmondásosak, illetve bármilyen, nem szokványos esemény történik, mégis végzünk belső vizsgálatot. CTG-t akkor használunk, ha valódi túlhordás esetén – ez nem azonos a terminustúllépéssel – tartani lehet a lepény elöregedésétől vagy az oxigénhiánytól.
Idő előtti burokrepedés esetén elsősorban a fertőzés megelőzésére ügyelünk. Ilyenkor fontos a gyakori hőmérsékletmérés. Belső vizsgálatot csak akkor végzünk, ha nem vagyunk biztosak a koponya beilleszkedésében, és fennáll a köldökzsinór-előreesés veszélye.
