Tipikus problémák és megelõzésük

Ha a kisbabát rögtön a műtét után szoptatni kezdjük, és törekszünk a gyakori, napi nyolc-tíz szoptatásra, elejét vehetjük ennek a problémának. Ha erre nincs lehetőség, kérjük meg a gyermekorvost, hogy a babát csak kispohárból, és legfeljebb cukros vízzel itassák. Egyes kórházakban ilyenkor inkább az infúziós folyadék- és cukorpótlás módszerét választják.

Tápszerre ekkor még biztosan nincs szüksége a picinek, ha azonban már az első napokban megzavarják a szoptatás egyéni ritmusának kialakulását, a későbbiekben jó néhány gondra számíthatunk.
Nincsenek olyan tápszerek, amelyek az első időszakban akár csak megközelítően jól helyettesítenék az anyatejet. Már a szüléskor van tej a mellekben, ez az úgynevezett kolosztrum. Ez pontosan olyan összetételű és mennyiségű, mint amire a kisbabának szüksége van. Felesleges és káros mással helyettesíteni, ilyesmire valóban csak akkor szabadna sort keríteni, ha az anya képtelen a szoptatásra, vagy elzárkózik tőle.





A kisbaba aluszékony lehet

A császáros újszülöttek körében gyakori az aluszékonyság. A pici jóformán egész nap alszik, sosem, vagy legfeljebb egyszer-kétszer jelentkezik magától, hogy szopni szeretne. Szopása erőtlen, az első kortyok után elszundít.

Számos oka lehet, a leggyakoribb azonban a műtéti érzéstelenítéskor kapott gyógyszerek mellékhatása. A szerek az anyai keringés közvetítésével a lepényen át jutnak a magzat szervezetébe, s egyénenként változó, milyen mértékű és mennyi ideig tartó hatást gyakorolnak éberségére. Előfordulhat, hogy néhány hétig is számolnunk kell ezzel a problémával.

A gyógyszermaradványok az anyatejben is megjelennek, ez azonban semmiképp sem ok arra, hogy a picit ne szoptassuk! Sőt egyenesen vétek volna lemondani arról az ingerről, amit a gyakori szopás jelent: így indulhat be igazán a tejtermelődés!





Ha a baba aluszékony, és ráadásul meg sem szoptatjuk a gyógyszer mellékhatásaitól való félelmünk miatt, csak annyit érünk el, hogy a baj még nagyobb lesz, mint kezdetben volt. Ráadásul gyakori szoptatással siettetjük a gyógyszer kiürülését mind a saját, mind a baba szervezetéből.

Ha nem teszünk semmit a szundikálás ellen, súlyesése olyan nagy lesz, hogy elerőtlenedik, s még kevésbé lesz képes hatékonyan szopni. Igaz, a helyzet súlyosnak tűnik, mégis van megoldás!

Persze nem az a célravezető, ha csipkedjük a babát és huzigáljuk a haját, hanem inkább ébresztgessük gyengéden. A vetkőztetés és a szoros testkapcsolat az édesanyával szinte minden kis álomszuszékot felébreszt.




Kísérletezzünk gyakran és kitartóan! Ha nem megy, és a súlyesés meghaladja a tíz százalékot, saját lefejt tejünkkel itassuk kispohárból vagy kiskanállal, amíg erőre kap. Minden alkalommal meg kell kísérelnünk a szoptatást is.

Fejésre legalább naponta hatszor kerítsünk sort, ha a pici nem szopik legalább naponta ötször – hatékonyan.


Melyik a legjobb testhelyzet?

Ezzel kapcsolatban általában érvényesek a hüvelyi úton született babák szoptatására vonatkozó jótanácsaink. Kezdetben célszerű minden alkalommal mindkét mellből szoptatni (persze később is folytathatjuk így a szoptatást).

Ha a fekvést választjuk, a baba átrakásához az első héten segítségre lesz szükség. Ülve, megtámasztott háttal mozgékonyabbak maradunk, s mindkét kezünket használni tudjuk, így azonban fájdalmasan nyomhatja a kisbaba az érzékeny műtéti heget.





Ezen egy kispárna vagy hagyományos pólya beiktatásával, illetve térdünk felhúzásával segíthetünk. Ekkor egyenletesebben oszlik el a nyomás, könnyebben, hasunk mozgatása nélkül tudunk helyzetet változtatni.

Nagy segítség lehet a kifli alakú szopis párna: ha erre fektetjük a babát, a feje éppen jó magasságba kerül; derekunk, könyökünk megtámasztására is alkalmas.

Otthon még hetekig nyugalomra, pihenésre lesz szükségünk! Ne ugorjunk fejest a házimunkába, tartalékoljuk erőinket a kisbaba számára és saját gyógyulásunkra.