„… sohasem árthat elgondolkozni olyan dolgok felett, amelyet látszólag meg nem értünk.” (Krúdy Gyula)
 |
Réka meséli, hogy félidős terhesen álmában a szülőszobából hirtelen a sötét utcára, elhagyatott környékre került. Vakon bukdácsolt az építkezésre emlékeztető terepen. Hirtelen úgy érzete, üldözik, ezért megszaporázta lépteit. Kisvártatva megbotlott, elveszítette egyensúlyát, s a karjaiban tartott kisbabát az előtte tátongó gödörbe ejtette. Üldözői ekkor utolérték – kiderült, mentősök voltak. Lemásztak a gödörbe a kicsiért, de senkit sem találtak ott. Réka még ma is beleborzong a jeges rémületbe, amely akkor szinte nyomban felébresztette.
Ha Krúdy Gyula Álmoskönyvét kapjuk elő, s az álomból meghatározó elemként a gödröt ragadjuk ki, a következő értelmezések kínálkoznak: üres gödör – jó reménység, pöcegödörbe esni – dicsőség! Ugyanakkor a gödröcske leányt is jegyez! A tréfát félretéve – Réka álomgondolata olyasmi, amit mégiscsak komolyan kell vennünk. Félelmei nem a szüléssel kapcsolatosak, hanem inkább azzal, ami utána következik. Az ismeretlen terep, a sötétség a bizonytalanságot jelzi, az építkezés motívuma pedig a félkész, kialakulatlan helyzetre utal. Az üldözés a számonkérést, felelősségre vonást idézi fel. Az újszülött leejtésében és elvesztésében az a félelem tükröződik, hogy kisbabáját talán nem lesz képes megfelelően ellátni és megóvni a világ ezer bajától. A csecsemő végül el is tűnik a gödörből, mire leérnek érte. Talán ott sem volt soha, talán tévedés ez az egész.
Az álmokat számos elemző a tudattalanban zajló folyamatok jelzésszerű felbukkanásának, tudatosulásának tartja. Réka első hallásra tiltakozott a fenti értelmezés ellen. Kijelentette, hogy tervezett babáról van szó, ráadásul nem is az elsőről. Pontosan tisztában van azzal, mivel jár a gyerekvállalás. Beszélgetésünk során mégis kiderült, hogy néhány nappal az álom előtt heves szóváltás zajlott Réka és anyósa között – hosszas halogatás után ekkor adták hírül az újabb unoka érkezését. A nagymama kétségbe vonta a második baba születésének időszerűségét. – Be sem fejeztétek még a tanulmányaitokat, s ezzel az egy gyerekkel sem bírtok! Éjjel-nappal foglalkoztok vele, hogyan fogtok így még eggyel boldogulni?! Hogyan fog készülni a fiam a szigorlatokra, ha egész nap gyereksírást hall? Rám ugyan ne számítsatok, nincs időm gyerekfelügyelőt játszani! – nagyjából így lehet összefoglalni az anyós szemrehányásait. Mindez a jelek szerint olyan mély nyomokat hagyott Rékában, hogy álmában – igaz, az álmokra jellemző jelképek nyelvén – újból szembesülnie kellett azzal a feltételezéssel, hogy nem neki való a gyereknevelés, s talán helyesebb volna szabadulnia a felelősségtől. Az eredeti álomgondolat megbeszélése, elemzése Rékát és párját is hozzásegítheti ahhoz, hogy komolyan vegyék Réka tudat alatti aggodalmát, s közösen keressenek megoldást a várható nehézségekre. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a nagymama viselkedése túlságosan aláássa Réka önbizalmát, kétségbe vonja anyai képességeit, s ezzel nem segíti, hanem akadályozza a helyzet építő megoldását.
Amitől félek, az nincs is
Ildikó várandóssága 36. hetében álmában szülni indult. Most már elég nagy a hasam – gondolta, és bement a kórházba. A szülőszobában először észre sem vették, aztán csodálkozva néztek rá: – Hát maga mit keres itt? Ildikó magyarázatképpen hatalmas, domborodó pocakjára akart mutatni, ám ekkor vette észre, hogy hasa semmivel sem nagyobb, mint bármelyik, sovány testalkatú járókelőé. Ekkor kitessékelték a szülőszobából, mondván, ide csak azoknak kell bejönniük, akik szülnek!
Nóra várandóssága utolsó hónapjában álmodott valami hasonlót: úgy érezte, itt a szülés ideje, és bement a kórházba. A szülőszobában felfektették a szülőágyra, le sem kellett vetnie utcai ruháját, majd hamarosan a kezébe adtak egy felöltöztetett csecsemőt, mondván, ez az ő gyereke, akit épp az imént szült meg. Nóra még álmában is csodálkozott, hogy ilyen gyorsan ment az egész, de aztán örömmel napirendre tért a dolog felett.
A valóságban mindkét kismama szülőszoba-látogatáson volt aznap, amikor ezt álmodták.
Mindkét esetben jól kifejeződik az álmok egyik alapvető sajátossága, a vágyteljesítés. Mindketten több-kevesebb szorongással tekintettek a szülés elé. A szülőszoba szemrevételezése kézzelfogható közelségbe hozta a szülést. Első babájukat várták, féltek az ismeretlentől. Ildikó saját bevallása szerint az egész szülési helyzettől tartott: a kórház eleve félelmet keltett benne, mert számára a betegség, a szúrás, vágás, vér és szenvedés képzete kapcsolódott hozzá. Félt attól, vajon nem fog-e mások előtt kiszolgáltatottan ordítani a fájdalomtól – ahogy azt néhány ismerőse szülési rémtörténetei alapján elképzelte. Nóra előre rettegett a várható fájdalomtól s attól, hogy mások előtt meztelenül kell majd mutatkoznia. Mi sem természetesebb, hogy álmukban mindketten a maguk módján oldották meg a problémát… Félelmeik szőnyeg alá söprése helyett legfőbb ideje volt, hogy szembenézzenek azzal, ami ijesztőnek tűnt. Ez mindenkinél másként történhet: Nórának az is elég volt, hogy a szülésre felkészítő tanfolyamon legközelebb végighallgatta a fájdalomcsillapítási lehetőségeket. Megnyugodott, nem kötelező szenvedni, szabadon dönthet a fájdalommentes szülés mellett is. Ildikó esetében valószínűleg mélyebben gyökerező, alaposabb elemzést érdemlő félelmekről van szó. Ki tudja, talán saját édesanyjától hallotta túl gyakran, milyen szörnyű dolog a szülés, talán saját, részben már feledésbe merült szexuális élményei gátolják abban, hogy elfogadja az anyává válást – beszélgetésünk során sok keserű élmény szóba került. Legközelebb szülése után találkoztunk, akkor mesélte, végül milyen álomképpel a szívében sikerült legyőznie félelmeit:
– A szülésem előtti napokban álmodtam. Egyre erősödő robajt hallottam, majd hatalmas vízeséshez érkeztem. Még álmomban is csodálkoztam a víz ellenállhatatlan erején, s ahogy a mélybe néztem, az egyik kiálló sziklán kis fát pillantottam meg, mely mindennel dacolva ott nőtt és növekedett a tombolás közepette. Hihetetlen volt, hogy nem szaggatja darabokra, ami rázúdul. Mint a mágnes, vonzott a víz, s én belevetettem magam. Meglepően jó érzés volt a zuhanás, bár felébredtem rá, s akkor azt gondoltam, félnem kellett volna. Hirtelen az is belém hasított, hogy ez olyan, mint egy üzenet: nem kell félnem többé! Napok múlva is többször eszembe jutottak álmom elemi erejű képei. Valósággal vágyakoztam arra a mindent elsöprő zuhanásra, amikor eggyé válhattam a vízzel.
Éber alvás – gyakori ébredés
Amikor gyermeket hordunk a szívünk alatt, nem csak testünk, lelkünk, életmódunk változik – még alvási szokásaink is átalakulnak. Ahogy múlnak a hónapok, egyre könnyebben és egyre gyakrabban ébredünk fel éjszaka, s ez nem csupán a fokozódó testi kényelmetlenségekkel magyarázható. Alvásvizsgálatokkal kimutatták, hogy a várandósság hónapjaiban és a szülés utáni hónapokban rövidülnek a mély alvásfázisok, s helyettük az úgynevezett REM (rapid eye movement – gyors szemmozgásos) szakaszok válnak uralkodóvá. A REM-alvás legérdekesebb jellemzője, hogy amolyan féléber állapotnak számít, s ilyenkor álmodunk. Az alvó szeme gyors mozgásokat végez a lehunyt szemhéj alatt, a végtagjai néha úgy mozdulnak, mintha futni, ugrani készülne. Ha felébresztenénk, be tudna számolni álmairól. A mély alvásfázisok idején nem jellemző a szemmozgás, s ébresztés esetén nem emlékeznek álmokra a kísérleti személyek. A kutatók többféle elméletet is megfogalmaztak az egyes alvásszakaszok változásainak okairól, s további érdekes összefüggésekre bukkantak. A REM-alvás az elevenszülő emlősökre – köztük természetesen az emberre – jellemző, s minél gyámoltalanabb, éretlenebb az újszülött, annál hosszabbak és gyakoribbak az anya és az újszülött alvása során a REM szakaszok. Az egyes alvásidőszakok váltakozásakor rövid éber állapotot tapasztalnak, bár az embereken végzett megfigyelések során a kísérleti személy ezekre úgyszólván sosem emlékezett. A rövid ébredések a kutatók megállapítása szerint amolyan „röpellenőrzések”: az alvó ilyenkor felméri, minden rendben van-e. A csecsemő anyját keresi, az anya pedig ösztönösen gyermeke után néz, megérinti, hallgatózik, majd folytatja az alvást. A várandósok többszöri éjszakai ébredése tehát ezzel is összefügg, így „gyakorolnak” a szülés utáni időszakra, amikor kisbabájukra kell majd figyelniük – éjszaka is. Mérések igazolták, hogy a REM szakasz hossza a várandós anya vérében mérhető lepényi hormon-koncentrációval összefüggésben növekszik. E tényezők együttesének köszönhető, hogy a kismamák szokatlanul élénken álmodnak, s mivel sokszor felébrednek, különösen a hajnali órákban, lényegesen gyakrabban emlékeznek álmaikra, mint a várandósság előtti életükben.
