 |
Hogyan zajlik le a bárányhimlő?
Lássunk minderre egy példát! A bárányhimlő nagyon gyakori, kellemetlen, viszkető, ragályos betegség. Cseppfertőzéssel terjed. Ha a gyerekünk belép egy bárányhimlős szobájába, szinte biztosan megfertőződik. A vírus szép csendben szaporodni kezd (ez az első szakasz, a lappangási idő). Egyelőre semmiféle panasz sem tapasztalható. A lappangási időszak hossza minden betegségnél más és más. A bárányhimlőnél rendszerint két hét. Ezt követően kezdődik a második szakasz, amikor levertnek látjuk a gyereket, s már a láz is jelentkezhet. Ekkor még nem tudjuk, mi lehet a baj, hiszen a betegségek többsége így indul. A bárányhimlő esetében ez egy-két napig tart. A fertőzés továbbadása szempontjából ez a legveszélyesebb szakasz, hiszen a kis beteg már fertőz, de senki sem tud róla. Ekkor egy vérvétellel már kimutatható lenne a gyulladás és a vírus, de a mindennapos gyakorlatban nem végezzük el ezeket a beavatkozásokat, hiszen mégiscsak szúrással, kellemetlen percekkel jár, s egyébként sem tudhatjuk, mi lesz a betegségből. Talán csak egyszerű nátha? A harmadik szakaszban jelennek meg az első egyértelmű tünetek. Először a kiütés, majd néhány óra múlva a sok apró hólyag, ami a bárányhimlő legjellegzetesebb tünete. Ezek a hólyagok három-öt nap múlva pörkösödnek, ekkor már nem fertőz a beteg, elkezdődik a lábadozás időszaka.
Már túl van a nehezén
A kicsi nem lázas, látszik rajta, hogy jobban van. Mikor menjen vissza a bölcsibe vagy az óvodába? Erre a legnehezebb válaszolni, hiszen ez nem csak a betegségtől, hanem az alkattól is függ. Példánknál, a bárányhimlőnél maradva addig semmiképpen ne menjen közösségbe, amíg fertőz. A bárányhimlő a pörkösödés befejeződéséig fertőz, vagyis a kiütés megjelenése után még egy hétig. A gyakorlatban általában még egy további hétig otthon marad a gyerek, hiszen a pörkökkel fedett arc ijesztő lehet, sokan pedig nem tudják, hogy ekkor már nem fertőz. A legfontosabb szempont azonban a szervezet legyengült ellenálló képességének helyreállítása.
Mi történik a lábadozás idején?
A láz, a kórokozók, a felgyorsult alapanyagcsere megviseli a kis betegek szervezetét. Az immunrendszer sokszor utolsó tartalékát is beveti a betegség sikeres leküzdése érdekében. Ha nem adunk elegendő időt arra, hogy a megterhelt keringés, veseműködés, emésztés és az immunrendszer „visszatérjen a régi kerékvágásba”, akkor újabb betegségnek tesszük ki a gyereket. Minél komolyabb a betegség, annál tovább tart a teljes gyógyulás. A mindennapi gyakorlatban a felsőlégúti huruttal (torokgyulladás, krupp, nátha, légcsőhurut) és a hozzá kapcsolódó betegségekkel (arc- és melléküreg-gyulladás, középfülgyulladás), valamint bélhuruttal (hányás, hasmenés) találkozunk a leggyakrabban. Enyhébb esetben a láz és a panaszok megszűnte után még két napig maradjon otthon a gyerek. Ha ez péntekre esik, akkor toldjuk meg a hétvégével. A visszatérő fertőzések jelentős részét meg lehetne előzni azzal, ha nem siettetnénk az idő előtti visszatérést a közösségbe.
A súlyosabb betegséget arról is felismerhetjük, hogy a gyerek bágyadt, nem kíván hancúrozni, inkább az ágyban gubbaszt. Ha a kis betegnek nincs kedve feküdni, mert nagy a mozgásigénye, ne erőltessük a pihenést. Ellenben egy felsőlégúti hurutnál, ha nem akar ágyban maradni, akkor nem kell ezt erőltetni. Arra viszont figyeljünk, hogy magas lázzal ne rohangáljon, mert ez csak fokozza a testhőmérsékletet, és rontja a vesék működését. Néha az is előfordul, hogy a lázas gyerek cseppet sem bágyadt, inkább úgy jellemezhetnénk állapotát, hogy felpörög. Ilyenkor üljünk oda az ágya mellé, és tereljük el a figyelmét mesével, rajzolgatással, sok érdekes, kisebb tárgyat, játékot tartalmazó dobozkával, esetleg magnóról hallgatott mesével.
Ha már nem fertőz, de még köhög…
A kérdést bonyolítják az olyan kellemetlen kísérő tünetek, mint az adenovírus-fertőzés után néha két-három hétig is eltartó köhögés. Gyakran tapasztalom, hogy a felsőlégúti fertőzéshez akár egy hónapig tartó ingerköhögés társulhat. Ekkor már nem ürít kórokozót a gyerek, következésképp nem fertőz. Mehet óvodába, bölcsődébe, nem kell megvárni a teljes tünetmentességet. Mi lenne a bölcsődékkel, ha például februárban nem engednék be a náthás piciket? Bezárhatnának! Természetesen jobb lenne, ha csak a teljesen egészséges, „náthamentes” csöppségek mennének közösségbe, de a valóság sajnos nem ez. Viszont az is igaz, hogy aki az adott bacilussal, vírussal találkozik, azt legközelebb megvédi az immunrendszere, és nem alakul ki újból a betegség.
Hosszabb lábadozási idő
Bálint négyéves, és már három hete visszatérően torokgyulladás és láz jelentkezik nála. Három-négy napig beteg, aztán két nap múlva elmegy óvodába. Itt pár nap után újra lázas lesz, és az egész kezdődik előröl. A második alkalommal antibiotikumot is kapott, de az sem segített. Mivel ez már a harmadik visszatérő lázas betegsége volt, vért vettünk (az úgynevezett CRP-vizsgálatot végeztük, melyről augusztusi számunk 38. oldalán olvashattak). Az eredmény vírusfertőzésre utalt. Ezért további antibiotikumos kezelésre nem volt szükség, hiszen ez a gyógyszertípus hatástalan a vírusok ellen. Csak lázcsillapítót és C-vitamint kapott. Javasoltam továbbá, hogy a visszatérő fertőzések miatt legyen most egy hét a lábadozás ideje. A sok betegeskedésnek valószínűleg az volt az oka, hogy Bálint túl hamar visszakerült az oviba, ahol a még nem teljesen egészséges, csökkent védekezőképességű szervezete újabb és újabb fertőzéseket szedett össze.
Csak előírás szerint
Statisztikai adatok szerint tíz gyerekkori lázas megbetegedésből mindössze kétszer van szó bakteriális fertőzésről, tehát csak ekkor indokolt az antibiotikumos kezelés. Gyakori hiba, hogy a gyógyszer szedését a szülő két-három nap után abbahagyja, mert arra hivatkozik: a gyerek újra a régi, szaladgál, jól van. A probléma ilyenkor az, hogy amennyiben idő előtt abbahagyjuk a gyógyszer szedését, nem pusztul el az összes baktérium. Éppen a leginkább ellenállóak élik túl a kezelést, és legközelebb ezek okoznak ismételt betegséget. A „túlélőkre” már nem hat az adott antibiotikum, mert kialakultak a rezisztens, azaz antibiotikumnak ellenálló kórokozók.
Mit egyen a lábadozó?
Teljesen normális jelenség, ha a gyerek a betegség idején nem gyarapszik, vagy csökken a testsúlya. Ez a szopós csecsemőknél sincs másképp, noha az anyatej a legkönnyebben emészthető, leghasznosabb táplálék egészséges és beteg gyereknek is. Szilárd ételeket többnyire nem kíván a beteg, különösen akkor, ha torokgyulladása vagy vírus okozta hólyagos szájgyulladása van. Ekkor türelmesen, apró adagokban, szívószállal adagoljuk a folyadékot, hogy elkerüljük a kórházi felvételt és az infúziós folyadékpótlást. A folyadékok közül legmegfelelőbbek az élőflórás joghurtok, kefirek, gyümölcsturmixok, természetes gyümölcslevek. Szilárd ételek közül pedig azzal kínáljuk, amit megkíván, de zsíros, fűszeres semmiképp se legyen az étel! Kerülendők a székletfogó ételek, hiszen a betegségek többsége amúgy is renyhébb bélműködéssel jár. Nem ajánlatos ilyenkor haspuffasztó étellel, például hüvelyesekkel, káposztafélékkel kínálni a gyereket. Ne erőltessük az evést, a betegség nem ettől fog elmúlni! A leadott súly később gyorsan visszatér. Egyedül a kiszáradás jelenti a fő veszélyt, ezért gondoskodjunk az itatásról!
A rendelésen sokszor találkozunk olyan gyerekkel, aki többféle multivitamin-készítményt is kap, a szülő szerint azért, hogy erősödjék a védekezőképessége. Higgyék el, egynek a szedése is elegendő, ha többfélét adunk, az sem fogja megelőzni a bajt, ráadásul jelentős többletkiadással is jár.
