Kereken egy évig próbálkoztunk, szerettünk volna kisbabát. Már kezdtünk megijedni, hogy nem tudok teherbe esni, amikor egyszerre pozitív lett teszt. Az ultrahangvizsgálaton kiderült: öthetes terhes vagyok, és ikreket várunk. A férjemet behívták a rendelőbe. Én zokogtam, Ő hihetetlenül boldog és büszke volt. A terhességem alatt végig sírtam és nevettem. Sírtam, mert féltem a felelősségtől, hogy mit fogok tenni két kisbabával: tudok-e majd szoptatni, mi lesz, ha egyszerre sírnak, és így tovább. Nevettem, mert büszke voltam, hogy két babám lesz egyszerre, és teljesült az álmunk, szülők leszünk! A férjem egy pillanatig sem aggódott, és ikres barátnőm is biztatott, akinek már óvodások a gyermekei. Igazuk lett! Papás szülést terveztünk, helyszínül a MÁV Kórházat, orvosnak Dr. Pető Zsoltot választottuk. A terhességem teljesen problémamentesen telt, nem kellett feküdnöm. Az orvosom szerint kész csoda, hogy a méhszájam teljesen zárva volt, és én olyan erősnek éreztem magam, hogy hegyeket tudtam volna elhordani. Mivel az ikrek általában előbb szoktak érkezni, a 36. héttől mindenhová menetfelszereléssel érkeztünk. De hiába az átmulatott szilveszteri éjszaka, az új lakás rendezése, az én babáim nagyon jól érezték magukat a pocakomban. A 38. héten megbeszéltük, hogy ha nem indul meg a szülés a következő hétig, akkor megindítják. Persze semmi nem történt, így a 39. héten, január 9-én bevonultunk a kórházba. A szokásos vizsgálat és előkészületek után burkot repesztettek. Lassan telt az idő, nem akartam tágulni, de a fájdalmak erősödtek. A szülőszobán rendelkezésre álló alternatív eszközökből mi a labdát és a bordásfalat választottuk. Végig éreztük, hogy a babáink és mi vagyunk a legfontosabbak, mindenki drukkolt nekünk.
Hatórás vajúdás után a császármetszés mellett döntöttek, mivel még mindig csak egyujjnyira tágultam, a méhlepény teljesen el volt meszesedve, és az egyik baba magzatvize sötétzöld volt. Gyorsan pörögtek az események, és délután 14 óra 44 perckor megszületett Réka Sára 2600 grammal, 51 cm-rel, 14 óra 46 perckor pedig Luca Kata 3000 grammal, 52 centiméterrel. A férjem az ablak mögött élhette át életünk legcsodálatosabb pillanatait, kislányaink születését. A szülés után Ő tarthatta a kezében babáinkat, amíg engem elláttak. Másnap mellre tehettem őket, és rögtön tudták, hogyan kell szopni. Már a kórházban rengeteg tejem volt. Nagyon sokat segítettek a kórházban az orvosok, a nővérek, mivel a rettegett depresszió engem sem kímélt. Rengeteget sírtam, a nővérek ápolták a lelkemet, a férjem este tízkor bejött az ő bömbölő feleségéhez. Idő előtt hazaengedtek, mert az orvosom azt mondta, hogy egy percig se maradjunk, ha úgy érzem. Otthon minden megváltozott, a családomnak köszönhetően sikerült beletanulnom az élet legcsodálatosabb szerepébe, ANYA lettem!!! Mindkét kislányom hat hónapig csak anyatejet kapott, mivel nagyon akartam szoptatni. SIKERÜLT. Luca hét hónapig, Réka kilenc hónapig szopott. Igény szerint szoptattam, és állandóan fejtem. Nagyon nehéz volt, mivel egymást érték az etetések, sokszor naponta tizennyolcszor szoptattam, de megérte! Annyi tejem lett, hogy egy harmadik babát is etettem, és a fagyasztó mindig tele volt anyatejjel. Januárban töltötték be a kislányaim az első életévüket, egészségesek és gyönyörűek. Köszönjük a MÁV Kórházban dolgozó Dr. Pető Zsoltnak, hogy végig hitt bennünk, és világra segítette babáinkat, és Király Évi szülésznőnknek, aki önzetlenül segített a fájdalmak enyhítésében tanácsaival, megnyugtató szavaival. Egy életre széppé varázsolták ezeket a perceket!
Móré Orsolya és Zoltán, Veresegyház
Megjelent a Kismama magazin 2002/05-ös számában.
