Saját érdekeinket szem előtt tartva ne akarjuk bilire szoktatni a kisgyereket, amikor ő maga még nem érett meg erre. A kicsik általában kétéves koruk táján jutnak olyan testi, szellemi fejlettségi fokra, hogy maguktól is kezdeményezzék ezt a folyamatot.
Miből láthatjuk, hogy eljött a bilizés ideje?
• Megáll játék közben, leguggol, elvonul, ha kakil.
• Megnevezi (a maga nyelvén) a pelust és annak tartalmát.
• Nem tűri magán a pisis, kakis pelenkát. A textilpelenkában persze érzi a bőrén, mi történt, a nadrágpelenkában kevésbé.
• Széklete rendszeressé válik, a nap ugyanazon szakában esedékes.
• Huzamosabb ideig (egy-két órán át) száraz marad a pelenka.
Ha eljött az ideje, teremtsünk kedvező feltételeket a további fejlődéshez. Pelenkázáskor mondjuk el a kisgyereknek, hogy kényelmesebb az élet bugyor nélkül. Tartsunk a fürdőszobában a vécé mellett egy bilit és mondjuk meg, hogy az övé. Beengedhetjük a WC-be is, hogy lássa, mit művelnek ott a felnőttek.
 |
Hagyjuk abba a kísérletezést, ha egy hét után sem zavarja a kellemetlen érzés. Vegyünk neki aranyos, mintás alsónadrágot a kedvenc figurájával, hátha arra jobban vigyáz, hogy ne kelljen hamar levenni. Ha egy-két óráig száraz marad, kössük a pisilést egy-egy kellemes eseményhez: “most iszunk egy finom limonádét, de előbb kiengedjük a felesleges vizecskét… most sétálni megyünk, de előbb itthon pisilünk.”
Séta közben a szabadban is pisiltethetjük, utazásra, kirándulásra praktikus utazóbilit is magunkkal vihetünk az átmeneti időszakban. Ügyeljünk arra, hogy a kicsi könnyen ki tudjon bújni a ruhából, ha pisilnie kell. A kantáros nadrágot, kezeslábast elfelejthetjük egy időre. Vigyünk magunkkal mindenhova két váltás ruhát. Semmiképp se szidjuk le, ha az áhított siker elmarad! Előbb-utóbb úgyis szobatiszta lesz.
