A huszadik héten már a fülkagyló is jól látszik, bár még csak fél körömnyi, a belső fül hallószervei pedig egy gombostűfejben elférnek. A magzat hallja anyja szívhangját, a 24. héttől kezdve pedig a külvilág beszüremkedő zajait is.
Erős zajra (11o decibel, diszkózene) összerezzen a szeme, ráncolja a homlokát. Bár ez a hangerő a hasfalon és magzatvízen keresztül 9o-re csökken, elegendő ahhoz, hogy megijessze őt.
Az anyák tapasztalhatják, hogy kisbabájuk összerándul, ugrik egyet, ha bekapcsolják a porszívót, mixert vagy becsapják az ajtót. Kellemes hangingerekkel kedveskedhetnek, ha énekelnek vagy komolyzenét “játszanak” neki.
A várandósság második harmadában a tapintás kap nagyobb szerepet: a magzatnak bőven van még helye a mozgásra, ám már elég nagy ahhoz, hogy kis otthonának a falát elérje. Ez játékforrás is számára: érzi, ha hozzáér a méhfalhoz, a köldökzsinórhoz, kezével saját testéhez, mozgásával igyekszik ezt előidézni.
Legkésőbb a 23. héttől fájdalmat is érez. Legkevésbé fejlett érzékszerv a látás. A magzat szeme többnyire csukva van, a szemhéjak védik a magzatvíztől a szemgolyót. A hasfalon átszüremkedett fényt (ez a kintinek 1 %-a) azonban mindenképpen érzékeli a magzat.