Visszértágulat

Kés alá mentem

Tudtam, hogy édesapámnak sok problémája volt a visszereivel, mégsem jöttem rá, hogy miért fáj a lábam, amikor először terhes lettem. A terhesség szó itt nagyon is helyénvaló, mert ahogy nőtt a baba súlya, úgy erősödött ez a kellemetlen érzés. Akkor még nem látszott semmi a lábamon, csak az utolsó hónapokban tűnt fel egy vastagabb kékes ér a jobb lábam belső felén.
Most visszagondolva már azt is tudom, miért esett jól annyira vajúdás közben felsőtestemmel a szülőágyra dőlni, így tehermentesítve a lábamat. Az összehúzódó méh szinte teljesen elzárta a mellette futó fővénát, ezért folyamatosan kegyetlen izomlázszerű érzést éltem át. A szülés utáni időszakban teljesen rendbe jöttem: az értágulatot csak vizsla keresés során lehetett felfedezni. Nem is foglalkoztam ezzel többet. A következő terhesség ugyanígy telt, mint az első, csak egy fokkal csúnyább lett a lábam, és kicsit hamarabb kezdtem érezni a fájdalmat. A vajúdás is hasonlóan folyt.
Szülés után már nem húzódott össze annyira a kitágult ér, sőt, újabbak is megjelentek, de nagyon halványan. A mindennapokban nem okozott problémát, ám amikor megjött a menstruációm (ez, a szoptatás miatt szerencsére nagyon sokára, másfél évvel szülés után következett be), igencsak fájt a lábam. Sokkal rosszabb volt, mint a szokásos hasfájás. Nőgyógyászom figyelmeztetett, hogy mielőtt a harmadik terhességre vállalkozom, feltétlenül operáltassam meg a lábam. Sajnos, nem hallgattam rá, pedig sok fájdalomtól kímélhettem volna meg magam. Ez a következő terhesség alatt derült ki. Szülés után már egyáltalán nem javult a lábam állapota: úgy nézett ki, mint egy deltatorkolat légifotója: sok kék elágazás tarkította a vádlimat. A menstruáció időszaka gyötrelmesebb volt, mint valaha.
A negyedik babánál már okosan indultam neki a terhességnek: rögtön az elején viselni kezdtem a kompressziós vagyis szorító harisnyámat, vagy befásliztam a lábam (de ez nem volt annyira hatékony). A szülés ezúttal is simán zajlott, de volt még egy fél óra kádban vajúdás is, föltett lábbal. Ez csodálatos volt, „csak” a méhösszehúzódás fájdalmait éreztem.
Szülés után most már semmit sem javult a lábam. Végül elhatároztam, hogy „kés alá” megyek, mert tudtam, hogy a használhatatlan ér, a működésképtelen vénabillentyűk nem csak a lábam szépségét veszélyeztetik, hanem komolyabb problémákat is okozhatnak. A műtétet gerincérzéstelenítésben végezte az orvosom, ahogy ígérte, semmit nem éreztem belőle. Igaz, a nyomok csak fokozatosan tűnnek el: hónapokkal a beavatkozás után még mindig van néhány méretes véraláfutásom, és egy-két kis sebhelyem, de látom, hogy ha lassan is, de majd elhalványulnak.
F. J., Budapest

Még a középiskolában megtanultuk, hogy az ember vérkeringése egy folyamatos körforgás. A szív az artériákon keresztül pumpálja a friss vért testünkbe. Útja során leadja az oxigént, majd az ily módon elhasznált vért a vénás keringés révén, juttatja vissza a tüdőbe, ahol ismét friss oxigénnel töltődik fel. Persze a vér még ebben a zárt rendszerben is sokat veszít lendületéből, mire a vénákba ( visszerekbe) kerül. Az ember két lábra állása nagy terhet rótt a vénás keringésre, hiszen a vérnek a lábujjaktól a szív felé vezető utat a nehézségi erővel dacolva kell megtennie. Ennek ellensúlyozására szervezetünk a vénafalon belül billentyűket hozott létre, melyek a véroszlopot kisebb szakaszokra osztva csökkentik a túlnyomást. A vér nagyobbik részét a mélyvénák szállítják visszafelé, de az emberi fejlődés évezredei során, mintegy rásegítésként, kialakult egy felületi vénarendszer is. A két rendszer a medencében lévő gyűjtővénában egyesül. (Érdekes, hogy csak az emberben található felületi véna!) Hogy a mélyvénából ne juthasson vissza a vér a felületi vénába, az utat egy-egy billentyű zárja el. A visszérpanaszok oka, hogy ez a billentyű átszakad, nem képes ellátni a feladatát. Amikor a vér visszafolyik a felületi rendszerbe, az erek kitágulnak, a lábon láthatóvá válnak a kékeslilás, göcsörtös erek. Hazánk felnőtt lakosságának húsz-harminc százaléka szenved visszérbetegségben, többségük érdekes módon nő.

Ki veszélyeztetett?
A visszérbetegség kialakulása több okra vezethető vissza. A legfontosabb a hajlam. Ha már fiatalon jelentkezik a probléma, szinte bizonyos, hogy a szülőknél, nagyszülőknél is gond a visszeresség. Ha a hajlam egyéb kiváltó tényezőkkel is párosul, a betegség valószínűsége tovább nő.
– A második leggyakoribb visszerességet okozó állapot a várandósság. A baba növekedése során egyre jobban nyomja a hasüregben futó nagyvénát, odaszorítja a gerincoszlophoz és ezáltal a vénás vér nehezebben jut vissza a szívhez. Emiatt a láb visszereiben pangás és nyomás-emelkedés jön létre, ami előbb-utóbb a visszértáguláshoz vezet.
– Hajlamosító tényező a fogamzásgátló tabletták szedése is. Nőknél sokkal gyakoribb a visszeresség, mint férfiaknál, sőt hajszálér tágulatot szinte kizárólag nőknél találunk.
– A mozgásszegény életmód – az álló és ülő munka hajlamosít a visszerek kialakulására, csakúgy, mint a túlsúly.
– Más betegség tünete is lehet a visszérbetegség, ezért még panaszmentes esetekben is indokolt orvoshoz fordulni.

A visszerek fajtái
Három nagy visszércsoportot különböztetünk meg.
– A klasszikus visszértágulat a lábszár, néha a térd és a comb belső részén jelenik meg, ceruza vastag, kidudorodó, kacskaringós értágulat formájában. Ritkább esetekben a vádlin is kialakulhat. A vénákon belül elhelyezkedő, nyomást csökkentő billentyűk rossz záródása illetve elégtelensége okozza. Gyakran jár panaszokkal- a láb fáradékonyabb, estére a boka és a lábszár bedagad, enyhe feszítő fájdalom jelentkezik. Szaknyelven ez az úgynevezett „nehézláb” érzés.
– A retikuláris visszértágulatok a lábszár és a comb külső és hátsó felszínén jelennek meg. A bőrön keresztül áttűnő kettő-négy milliméter széles, kékes színű értágulatok. Általában nem emelkednek ki a bőr felszínéből és ritkán okoznak panaszt. Csupán esztétikai problémát jelentenek.
– A seprűvénák (hajszálér tágulatok) egy milliméternél vékonyabb, piros, szerteágazó kis értágulatok. A láb bármelyik részén megjelenhetnek. Csak kozmetikai zavart okoz, nem tekinthető betegségnek.
Ez a három visszérbetegség-típus külön-külön vagy együttesen is megjelenhet. Mindegyiknek megvan a maga speciális kezelése, legyen az panaszokat okozó visszérbetegség vagy kozmetikai szempontból zavaró seprűvéna tágulat.

A kezelés lehetőségei
dr. Boros Lászlót, a Visszérklinika tulajdonosát kérdeztük meg

Műtétre a nagyobb visszerek esetében van szükség. A beavatkozást követő egy órás pihenés és megfigyelés után saját lábán távozhat a beteg. Otthonában sincs szükség fekvésre, első naptól kezdve járhat-kelhet. Mindössze annyi kényelmetlenséggel kell számolni, hogy utána legfeljebb négy hétig fáslizni kell a lábat. A rugalmas pólyát egy hét után speciális harisnyával válthatjuk fel. A műtét helyi érzéstelenítésben történik, de a beteg kérésére lehet altatásban vagy gerincközeli érzéstelenítésben is végezni. Egy új eljárásnak köszönhetően a sebek gyakorlatilag nyomtalanul gyógyulnak. Ez azért lehetséges, mert a visszerek eltávolítása 2-3 milliméteres metszéseken keresztül történik. Ezeken a kis nyílásokon keresztül húzzuk ki a megvastagodott visszereket. Egy ilyen kis sebet még összevarrni sem szükséges. A kihúzott erek semmiféle hiányt nem okoznak, mert a felületi rendszer a vérnek csak körülbelül tizenöt százalékát szállítja.
Az injekciózás, vagy szaknyelven szkleroterápia a kisebb visszerek, de főleg a retikuláris és seprűvénák kezelésére alkalmazott gyógymód. Injekciózáskor egy olyan anyagot (gyógyszert) juttatunk be az érbe, ami az érfal hegesedését, zsugorodását indítja el, maradandóan elzárva a kezelt érszakaszt. Általában több kezelésre van szükség a cél eléréséhez. A tűszúrások helyén kis bevérzések- kék foltok jelennek meg, amik egy-két hét alatt nyomtalanul felszívódnak. A beavatkozás után egy ideig rugalmas fáslit vagy gyógyharisnyát kell viselni. A lézerkezelések megjelenése előtt az injekciózás volt az egyetlen gyógymód a hajszálerek eltüntetésére.
A lézeres kezelés a visszérgyógyászat legfrissebb technikai vívmánya a hajszálerek eltüntetésére. Az injekciózáshoz képest kevésbé fájdalmas, gyorsabb a gyógyulás, nem igényel fáslizást és nem jár kis bőr alatti bevérzésekkel. A lézersugár áthalad a bőrön, és „válogat”: csak a piros és kék erecskéket károsítja, amik a kezelés következtében elzáródnak. Hátránya, hogy nagyobb erek esetében nem hatékony.

Mennyit fizetünk?
Utánajártunk, mennyibe kerül a visszérkezelés, ha nem a társadalombiztosítás által támogatott műtéti beavatkozást választjuk.
Injekciózás alkalmanként 5000 – 10 000 Ft
Lézeres kezelés 25 000 – 30 000 Ft alkalmanként
(mindkét esetben legalább 3-4 kezelésre van szükség)
Műtét: 50 000-250 000 Ft