Szoptatás

A szoptatás korai abbahagyásának egyik leggyakoribb oka, hogy az anya olyan erős fájdalmat érez a mellében, pontosabban a bimbón és a bimbóudvaron, hogy nem akarja magát tovább gyötörni. Érthető a kétségbeesés, hiszen az idegvégződésekkel gazdagon ellátott mellbimbó roppant érzékeny, s a szopás során újra és újra felszakadhatnak a sebek. Lássuk tehát elsőként, mit tehetünk azért, hogy ki se alakuljanak!
 
Ahhoz, hogy a szoptatás ne okozzon fájdalmat, a babának egészen mélyen be kell kapnia a mellbimbót, de főként minél többet a bimbóudvarból. Valószínűleg helytelen a mellre helyezés, ha az újszülött orra és álla szopás közben nem ér a mellhez, ha látszik, hogy nem szimmetrikusan van a szájában – ezt szopás után a mellbimbó elformátlanodása is jelzi (például szilvamag alakú lesz).

Mindez akadályozhatja a hatékony szopást, és mivel a bimbó folyamatosan a kemény szájpadhoz súrlódik, ettől kisebesedik. Jó szopástechnika esetén a bimbó egészen a lágy szájpadig hátranyúlna. Ha a helyes mellre helyezés ellenére is fájdalmat okoz a baba szopása, rögtön kezdjük keresni az okokat. Elképzelhető, hogy a baba szájában található valami apró rendellenesség, ami akadályozza a helyes ráharapást. Ilyen lehet például a lenőtt nyelv is. Könnyen felismerhető a csecsemő nyelve hegyén látható kicsi behúzódásról. Ha a sebek miatt bimbóvédőt és cumisüveget használunk, az eleve helytelen szopástechnika tovább romolhat, vagy rögzülhet a rossz nyelvtartás. A bimbóvédő és a cumi szopásakor ugyanis felpúposodik a nyelvhát, noha szopás közben éppen hogy vályút kellene képeznie a nyelvnek, mintegy körülölelve a hosszan hátranyúló bimbót.

Hogyan gyógyítsuk?
Ha a szoptatási testhelyzet kényelmes, és a baba is jól kapja be a bimbót, már csak a sebek begyógyítása van hátra. Ennek érdekében ne szappanozzuk a mellbimbót, ne fertőtlenítsük, csak meleg vízzel mossuk le tisztálkodás közben. Szopás után hagyjuk rászáradni a tejet és a csecsemő nyálát. Ne használjunk melltartóbetétet, melltartót, hagyjuk a mellet minél többet szabadon. Ezektől az intézkedésektől az egyszerű, súrlódás miatti sebek egy-két hét alatt begyógyulnak.

Tipp




Arra az időre, amíg muszáj felöltözni, használhatunk úgynevezett „mellkagylót”, hogy elkerüljük a seb érintkezését a ruhával. Ez az eszköz két részből áll, a külső tányér lyukacsos, hogy biztosítsa a szellőzést. A mell felé eső rész középen lyukas korong, ezt kell a mellbimbó köré illeszteni. Nem tévesztendő össze a befelé forduló mellbimbónál ajánlott bimbókiemelővel, melyben a korong nyílása kisebb, valamint a tejgyűjtő kagylóval sem, melynek külső tányérján nincsenek lyukak. A kép előterében látható bimbóvédő és különféle cumik használatával megzavarhatjuk a kisbaba szopási technikáját, ezért, ha csak lehetséges, inkább mellből, vagy kispohárból, kiskanállal itassuk.

A kezdeti időkben az is előfordulhat, hogy a mellbimbó egyéni érzékenysége miatt sebesedik ki egy kicsit, majd ahogy fokozatosan hozzászokik az igénybevételhez, egyre csökken a fájdalom. Ha azonban tovább romlik a helyzet, valószínűleg fertőzés akadályozza a gyógyulást. Elsőként vegyük szemügyre alaposan a kisbabát! Nézzük végig gondosan a száját, a szájzugokat, a nyelv alatti részeket, a pofazacskókat. A fehér lepedék jelenléte szájpenészfertőzésre utal. Ezzel egyidejűleg általában a popsija is piros, kis hólyagok láthatók rajta. Ilyenkor a mellbimbót, melyre valószínűleg átterjedt a gombás fertőzés, a baba szájával együtt kell kezelni a gyerekorvos vagy a szoptatási ambulancia szakemberének utasítása alapján, legalább hét-tíz napon keresztül, minden egyes szopás után. A gombás mellbimbó a szoptatás elején éles fájdalmat okozhat, szopás után viszkethet, s kezdetben rózsaszínű, fényes, később repedés keletkezhet rajta fehér színű lepedékkel. Jellemző, hogy mindkét mellbimbó érintett, és a panaszok körülbelül két-három héttel a szülés után alakulnak ki, vagy súlyosbodnak. A sebek azután tovább fertőződhetnek, leggyakrabban gennykeltő baktériumokkal. Ilyenkor fennáll a veszély, hogy mellgyulladás alakul ki, hiszen a tejjáratokon keresztül egyre feljebb húzódhat a fertőzés. Láz, erős fájdalom esetén mindig keressünk megoldást, a panaszok nem múlnak el maguktól. Gyakori tévhit, hogy a szoptatás abbahagyása, a fejés majd enyhülést hoz. Abban az esetben, ha fertőzésről van szó, csak a megfelelő kezeléstől remélhetünk javulást.

A hatékony kezelési módszert (gyógyszeres kenőcs, ecsetelő, szájon át szedhető gyógyszer) arról ismerhetjük fel, hogy legkésőbb 48 órán belül jelentős javulást tapasztalunk. Ha ez nem történne meg, keressük fel haladéktalanul az orvost vagy a szoptatási tanácsadót.

A kezelés nem minden!
Különösen gombás fertőzés esetén gyakori, hogy a panaszok kezdeti megkönnyebbülés után kiújulnak. Ennek okát rendszerint a nem jól megválasztott gyógyszerben vagy a baba szájának nem kellően gondos, nem elég rendszeres, nem a kellő hatékonyságú szerrel történő kezelésében kereshetjük. Kórházi fertőzések esetén sajnos a gomba- vagy baktériumtörzs több gyógyszerrel szemben is ellenálló lehet. Törekedjünk a fertőzés forrásának keresésére! Arra is gondolni kell például, hogy hüvelyi gombás fertőzés esetén törülközővel, ágyneművel, ruhaneművel is átvihetjük a mellbimbóra a gombát. Ha szüléskor vagy a gyermekágyas időszakban antibiotikumot kellett szedni, ez kedvezhet a bőrünkön, szánkban, hüvelyben egyébként is állandóan jelen levő gombaspórák kóros elszaporodásának. A fertőzés forrása más családtag gombás bőrbetegsége is lehet. Ha eszközöket is használunk, például mellszívót, bimbóvédőt, cumisüveget, cumit, csak a forrástól számított húsz percig tartó, napi rendszerességű kifőzéstől remélhetjük a gombák teljes pusztulását. Törülközőt naponta cseréljünk, mellünk szárítgatásához mindig másikat használjunk, mint az egyéb testrészekhez.

A szoptatást mellbimbófertőzések esetén is folytathatjuk. Az anyatej gombaellenes és baktériumölő összetevőket is tartalmaz, a gyógyulás tehát belülről is jön, nem csak a gyógyszerektől. A gyógykenőcsök zömét szoptatás előtt le kell mosni, vagy anyatejjel átitatott gézlappal letörölni. Különösen fontos, hogy gondoskodjunk a tej rendszeres ürüléséről. Vagy úgy, hogy igény szerint szoptatjuk a babát, vagy úgy, hogy legalább naponta hatszor, alkalmanként húsz percig fejjük mindkét mellet.