Mellpótlékok

A kisbaba elemi igénye a szopás. A legtöbb újszülött már az első órákban ügyesen alkalmazza veleszületett képességét: „ráharap” az anyamellre és szopik, pedig még nincs jelentős mennyiségű anyatej. A baba az anyamellen megnyugvást talál, biztonságban érzi magát. A legtöbb csecsemő akkor is szívesen folytatja a „cumizást” ha már jóllakott. Sok anya fölöslegesnek tartja ezt, sőt rosszalkodásnak tekinti, mondván: már nem szopik, csak játszik. A legtöbb kisbaba megelégszik a mellen töltött idővel, főleg, ha bármikor, bármeddig szophat. Ha nem korlátozzuk ebben, a szívás és nyelés összehangolt, kemény munkája után az úgynevezett „komfortszopás” ideje is eljön, s legtöbben szép lassan álomba cumizzák magukat – az anyamellen. Ők nem fogadják el a cumit, és nem lesz belőlük tartósan ujjszopó sem. Néhány csöppség ennél többre vágyik, és szoptatás után is keresgéli: van e valami a környéken, amit be lehetne kapni. Pár hét múlva meg is találja, amit keresett, a szájába dugja egyik hüvelyk-, vagy mutatóujját, esetleg egyszerre többet is, ahogy sikerül. De csak akkor, ha hagyják, hogy ő maga találjon megoldást.

Türelem kérdése
Ma, mikor a csecsemő egyik jelképe a cumi, talán nehéz megérteni, hogy az anyamellpótlók használata nem természetes, sőt, gondot is okozhat. Senki sem ütközik meg ezen a kijelentésen: „a kisbabámnak kellett a cumi”. De ki látott már olyan újszülöttet, aki cumiért könyörög? Rohanó világunkban bárkit felkészületlenül érhet az a tény, hogy hirtelen az életébe csöppen egy kisbaba, aki alaposan felborítja a mindennapi élet addig kialakult kerékvágását. Türelmet, alkalmazkodást, lassítást követel. Nem könnyű ezt teljesíteni. Valószínűleg minden anyában felmerül a kérdés néha: miért nincs ezen a gyereken egy kikapcsoló gomb?! Nagy a kísértés, hogy kutassunk utána, és, ha egyszer rátaláltunk a cumira, mint kikapcsoló gombra, nehezen mondunk le róla.
Nézzük meg, milyen megoldások kínálkoznak még! A nyűgös időszakokat nem könnyű kezelni, de előbb-utóbb rájön az anya, mit szeretne gyereke. A csecsemők többsége szinte mindig csak egyvalamit szeretne: az anyukáját! Az illatát, a melegét, a puhaságát, a biztonságos ölelést és az anyamellet. Az egészséges testi-lelki fejlődés egyik biztosítéka az, ha mindezt ezt megkapja. Az első hetekben a „cumi nélkül tartott” gyerek valószínűleg jobban igénybe veszi az anyját, de később lényegesen jobb és egyszerűbb lesz a helyzet cumi nélkül.

Rászoktatás – leszoktatás
Mi történik, ha hagyjuk, hogy a kis csecsemő maga „vegye a kezébe” ügyeinek irányítását? Mi lesz, ha hagyjuk, hogy annyi időt töltsön a mellen, amennyit csak akar, és, ha még ez sem elég, a saját ujját szopja? Az első hetekben szinte biztos, hogy gyakran kell mellre tenni, és egy-egy szopás a hosszas cumizgatás miatt akár egy óra hosszat is eltarthat. Később, amikor már megtalálta az ujját, kevesebbet követel majd a mama idejéből, elnézelődik, elalszik egyedül is. Négy-hat hónapos koráig meglehetősen sokat lesz a szájában az ujjacska, de most jön a meglepő fordulat! Játszani kezd, mindent megfog, csörget és gyűr. Ehhez pedig szükség van az ujjacskákra. Henteregni, kúszni, mászni kezd. Ehhez szükség van kézre – lábra. Az ujjszopás tehát a nappali aktív időszakban visszaszorul. Ez még inkább érvényesül, amikor a totyogó beszélni kezd. Ki látott már fecsegő gyereket, aki az ujját szopja? Egy, másfél éves korra a csemete odáig jut, hogy már csak elalvásnál, ébredés után és számára szorongáskeltő helyzetben szopja az ujját. Ez a szokás néhány évig megmaradhat, mint megnyugtató emlék a biztonságban eltöltött első hónapokból. A kiegyensúlyozott gyerekek óvodáskorban felhagynak az ujjszopással.
A cumira ezzel szemben a szülők szoktatják rá a gyereket. Ez az első hetekben kényelmesebbnek tűnik, mint a folytonos dajkálás, szoptatás. A cumi időnként kiesik a baba szájából, még éjjel is. A szülőnek mindig résen kell lennie, mert néhány hónapig csak ő tudja visszatenni a megfelelő helyre. A kedvenc cumi néha koszos lesz, tönkremegy, otthon felejtődik – ebből nagy és tartós bömbölések fakadnak. Joggal: a baba a cumihoz kötődik, és teljes bizonytalanságban érzi magát nyugtatója nélkül. Az apróság tehát nem maga szabja meg, mikor van szüksége a megnyugtató cumizásra: kívülről szabályozzák az életét. Nincs is miért lemondania cumijáról, hiszen kiválóan lehet játszani, négykézláb mászkálni, sőt még valamennyit beszélni is cumival a szájban. A cumi tehát marad – addig, míg a szülő szégyellni nem kezdi, vagy más magasabb hatalmak (például az óvodai rend) ki nem parancsolják a szájából. Akkor viszont végleg „elviszi a cica”, vagy „odaadták egy másik kisbabának”. Egyik napról a másikra. Pedig ez nem szép dolog: előbb rászoktatni, azután hirtelen elvenni tőle. Vajon mit szólna a felnőtt, ha egyik pillanatról a másikra elvennék a cigarettáját, a kedvenc lemezeit, a tévéjét vagy megszokott kispárnáját? Biztosan rémesen érezné magát jó ideig, pedig ő talán megértené az okát ennek a szigorú beavatkozásnak. A kétéves nem érti meg. Lehet, hogy csak néhány órát sír, csak néhány napig szomorkodik. De átéli, hogy az rövidítette meg, akiben a legjobban bízott, akit a legjobban szeret.

Szorongás és ujjszopás
A féléves kor után is fennmaradó, folyamatos, szenvedélyes ujjszopás fontos figyelmeztető jel az anya számára: valami nincs rendben a gyerekkel. Kérjünk gyermekorvosi vizsgálatot, és térképezzük fel, mi lehet a lelki feszültség forrása a családban. Ha ugyanezt nagyobb (három-hat éves) gyereknél tapasztaljuk, mindenképpen pszichológushoz kell fordulni. Ez ugyanis azt jelzi, hogy a gyerek erősen szorong valamitől, állandó félelemben él, emiatt a valóságból egy belső, nyugodtabb világba menekül. Nem célszerű ilyenkor leszoktatási praktikákat bevetni (keserű körömlakk, ujjbekötés és társai). Ezzel nem szüntetnénk meg a problémát magát, de elvennénk tőle azt, amibe kapaszkodni tud. A családtagok megértésére és szakember segítségére van szüksége.

Ha a baba nem szopik




Adódhat olyan helyzet is, amikor a cumi ellenében nem ajánlhatjuk a gyakoribb, hosszabb ideig tartó szoptatást, mert a kisbaba nem szopik, hanem cumisüvegből etetjük. Ha a táplálás ebben az esetben is igény szerint és kislukú cumival történik, az etetések nem sokkal rövidebbek, mint a szoptatás, s így valószínűleg kielégítik a gyerek szopási igényét. Sokan cumi helyett szopiskendővel, plüssállattal, édesanyjuk testközelségével, dédelgetéssel, simogatással is beérik. Ha csak lehet, személyes törődéssel, odafordulással orvosoljuk a bajt, ne egy eszköz felhasználásával.
Nagyon kissúlyú koraszülöttek esetében szoptatási szakemberek is javasolják egy speciális cumifajta alkalmankénti használatát. A harmincadik-harmincegyedik hét előtt született babák szopáskészségét javítja, és hamarabb megkezdhető a szájon át történő táplálás.
Abban az esetben, ha úgy érezzük, elkerülhetetlen a cumi használat, mérlegeljük a következő szempontokat és javaslatokat.

Miért ne?!
A lélektani hátrányok mellett számos gyakorlati megfontolás is a cumi használat ellen szól.
– A cumi rendellenes száj és állkapocstartásra késztet. Gyakori és huzamosabb ideig történő használata fognövési rendellenességet, fogsorzáródási gondokat, s ebből fakadóan beszédhibákat okozhat.
– A kemény cumi rendellenes nyelvtartást rögzít (felpúpozódik a nyelvhát), s akadályozza a nyelv szájpadlást formáló tevékenységét. Érzékeny babáknál ez komoly szopási zavarhoz vezethet: ahelyett, hogy szívná, felpúpozódó nyelvével kilöki a puha mellbimbót a szájából.
– Egyre gyakoribb a latex allergia, mely a cumik egyik fontos alapanyaga.
– A cumi fertőzéseket közvetíthet, gombák, baktériumok telepedhetnek meg rajta.
– A cumizó babák kevesebb időt töltenek szopással, ritkábban kerülnek mellre, ezért előfordulhat, hogy nem jutnak elég anyatejhez.

Hogyan tovább?
Nem az a cél, hogy minél hosszabb időre elhallgasson, hanem az, hogy egészségesen fejlődjön!
– Ha semmiképp sem akarunk lemondani róla, olyan cumit válasszunk, amelynek szopókája puha, keskeny és rövid, vége pedig nincs különlegesen kiképezve. A vastag, bogyószerűen végződő szopókájú cumi természetellenes nyitott állkapocstartást eredményez.
– Ha bármilyen szoptatási probléma jelentkezik – mellbimbó sebesedés, elégtelen gyarapodás, kelleténél kevesebb tej, rossz szopástechnika – azonnal és örökre hagyjuk abba a cumi, cumisüveg és bimbóvédő használatát.
– A mellbimbó és az anyatej sosem okoz allergiát.
– Ha mégis cumihasználat mellett döntünk, cseréljük kéthavonta, és gondoskodjunk a naponkénti tisztításról, fertőtlenítésről.
– Az a legjobb, ha sosem kerül cumi a baba szájába. Ha viszont mégis kerül, akkor csak nagyon rövid időre. Alvás, séta, játék közben mindig vegyük ki a szájából.
(Szaktanácsadó: Mathilde Furtenbach logopédus, szoptatási szaktanácsadó, Innsbruck)

Leszoktató tippek
Ne rögzítsük a cumit a gyerek ruhájára, babakocsijára vagy járókájára csíptetős láncocskával vagy szalaggal. Így ugyanis mindig kéznél van, ráadásul balesetveszélyes is! A rögzítetlen cumi folyton leesik, sőt a gyerek egy idő múlva szándékosan le is dobja. Így már túlságosan fárasztó napjában százszor lemosni és visszaadni, inkább felejtsük el végleg, hiszen egyáltalán nem jó, ha örökké a szájában van. Csak olyankor adjuk oda a cumit, ha valóban ezt kéri a gyerek, és nem az a cél, hogy valamivel betömjük a száját, és türelmesebb várakozásra késztessük.
Lássunk néhány jellegzetes helyzetet, amikor a cumi tűnik a legjobb megoldásnak!
– A szülő beszélget vagy telefonál, a gyerek nyűgösködni kezd, ezért cumit kap a szájába.
– Várakozni kell a rendelőben, ügyintézés közben, boltban, a gyerek egyre hangosabban visít, mert melege van, és nagyon szeretne elmenni onnan, ezért cumit kap. Amikor harmadszor nyomják vissza a szájába, dühödten kiköpi és sírni kezd.
– A gyerek nem nyűgösködik, nem viselkedik idegtépően, nem éhes és nem álmos, de megelőzésként cumit kap.
– A kisebesedett mellbimbó miatt az anya szeretné, ha kisbabája rövidebb ideig szopna, ezért beveti a cumit.
– Attól tart, hogy a hordozgatással, gyakori szoptatással elkényezteti a picit, ezért inkább cumit ad neki, mert úgy nyugodtabb.
– Azt mondták, baj, ha szopás közben alszik el este a gyerek, ezért inkább cumit ad a melle helyett.
Gondoljuk csak végig őszintén: bármelyik felsorolt helyzetet nézzük is, mindig akad legalább három másféle, cumimentes megoldás a kisbaba megnyugatására.

A pálinkás kenyértől a selyembabáig
A nyugtató cumiféleségek alkalmazásának nagy múltja van. Régen kenyérbelet csomagoltak egy kis vászondarabba, s ezt dugták a baba szájába. Volt, hogy pálinkát vagy mákfőzetet is adtak hozzá, hogy a gyerek jobban aludjon. Ma már a gumiból vagy szilikonból készült cumik terjedtek el, a természetes anyagok hívei pedig hernyóselyemből készült labdácskát, „selyembabát” adnak a baba szájába.

Cumizni muszáj!
A „mellpótlékok” használata állandó vitatéma. A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a gyermek első fejlődési fázisában kitüntetett szerepet játszik a szájközpontú ösztönök kielégülése. Cumizni tehát kell, de lehetőleg nem mesterséges cumit! A különböző eszközökhöz szoktatott gyerek kiszolgáltatott a szüleinek: csak akkor élhet szenvedélyének, ha a felnőtt odaadja neki a cumit. A szülők pedig kiszolgáltatottak a cuminak: ha kiesik a baba szájából, vissza kell tenni, akár éjjel is, óránként. Cumit otthon felejteni, elveszíteni felér egy kisebb természeti csapással. Az anyamell, a hüvelykujj viszont mindig kéznél van.

Jutka meséli: Négy gyerekemből kettő szopta az ujját, egy-egy hónapig. Amikor nőni kezdett a foguk, felhagytak ezzel az időtöltéssel. Igény szerint szoptattam őket, szerintem éppen ezért mondtak le az ujjszopásról, amikor ez egy kicsit kellemetlenné vált.

Irma meséli: Sokat üldögéltem valamelyik fotelben az ujjamat szopva. Apu nagyon mérges volt ezért, mindenki előtt leégetett, állandóan szidott, és jó nagyokat ütött a kezemre. Rászoktam, hogy a szobámba húzódjak, főleg rajzolgattam. Féltem. Éjjel sem tudtam aludni. Ezzel ma is gondok vannak.

Andi meséli: Mind a két gyerekem cumizott. Úgy másfél éves korukban vettem el tőlük. Egy éjszakát mind a ketten végigbőgtek, de én ott ültem mellettük, és megpróbáltam nyugtatgatni őket. Nem volt valami sikeres, de tudtam, ha visszaadom, akkor újra kezdhetjük az egészet néhány nap múlva. Utáltam a cumit látni a szájukban.

Összeállította: Sződy Judit és W. Ungváry Renáta