Toxémia

A szervezet tökéletes vérellátása az élet alapfeltétele. A megfelelő vérnyomást az erek tágasságának idegi és hormonális szabályozása biztosítja. Ha hiba csúszik a rendszerbe, akár létfontosságú szervek is veszélybe kerülnek. Magas vérnyomás akkor jön létre, ha az erek beszűkülnek, az érfalak izmai a kelleténél jobban összehúzódnak. A hajszálerek emiatt szinte átjárhatatlanná válnak, a szervezet egyes területei nem jutnak vérhez, vagyis tápanyag- és oxigénutánpótláshoz, s így kisebb-nagyobb szövetelhalások keletkeznek. Ez történik toxémiás állapotban is. A magas vérnyomás a magzatot is veszélyezteti.

Minek nevezzük?
A tünetegyüttes kialakulásának okáról több elmélet született, ennek megfelelően számtalan elnevezés forog közszájon. Talán a legismertebb – a toxémia – a legrosszabb. A toxin szó jelentése: méreg. Régen azt feltételezték, hogy a méhlepény által termelt „méreganyag” okozza a problémát, ezért használták a terhességi toxikózis, toxémia, terhességi mérgezés szakkifejezéseket. Azonban a több évtizedes kutatás során sem lelték meg a keresett mérget, így az elmélet és vele együtt az erre utaló elnevezések is idejétmúltnak tekinthetők. Ugyanezt a betegséget sokan gesztózis (a gesztáció jelentése terhesség, a végződés pedig a kóros lefolyásra utal) néven is emlegetik. Ma leginkább a préeklampszia kifejezést fogadják el, amiben megint csak találunk némi kivetnivalót, hiszen szó szerint annyit tesz: görcs előtti állapot. Szerencsére csak a betegek kis hányada (Magyarországon évente harminc-negyven kismama) jut el az eklampsziáig, vagyis a rángógörcsig. Igazán helyénvaló az lenne, ha a tünetegyüttest terhesség kiváltotta magasvérnyomás-betegségnek neveznénk.

Eleinte észrevétlen maradhat

A préeklampszia vezető tünete a magas vérnyomás, a beteg vizeletéből fehérje mutatható ki, és gyakori az ödéma (vizesedés) is. Emellett májműködési zavarok, a véralvadásért felelős vérlemezkeszám csökkenése és a vérsavóban található húgysavszint emelkedése jellemző. A terhesgondozás során vizsgálják ezeket a tényezőket. A részletes kórtörténet felvétele, a rendszeres súlymérés, a vérnyomásmérés, a vizeletvizsgálat és a vérvételek eredménye együttesen ad képet arról, hogy kialakulóban van-e ez az állapot. Kezdetben a kismama talán semmit nem vesz észre a bajból, hiszen a magas vérnyomás nem mindig okoz kellemetlen érzést. Ha a vizsgálati eredmények toxémiára utalnak, már ilyenkor megkezdődik a kezelés. Még így is megtörténhet, hogy az állapota váratlanul fordul rosszabbra: fejfájás, látászavar, hányás, hirtelen kialakuló, gyorsan terjedő ödéma vagy a jobb bordaív alatti fájdalom megjelenése esetén azonnal kórházba kell menni. Előfordulhat, hogy néhány percig tartó eklampszia (rángógörcs) alakul ki. A beteg a roham után még egy ideig bódult, nem emlékszik a történtekre. Többnyire várandósság alatt fordul elő, de – ritkán – a szülés utáni napokban is sor kerülhet rá. Görcsroham esetén oldalára kell fordítani, kemény tárgyat kell a szájába dugni, nehogy elharapja a nyelvét, és haladéktalanul orvost hívni. Az orvos megfelelő nyugtatót, görcsoldót ad, majd gondoskodik a kórházba szállításról. Addig is csöndes, sötét helyre kell fektetni a kismamát, nehogy újabb rohamot váltsanak ki a hirtelen ingerek.
 
A toxémia legsúlyosabb fokozata a HELLP-szindróma, ami az egész szervezet működését veszélyezteti. Májkárosodás következtében kialakuló, a vérsejtek szétesésével, megemelkedett májenzimszinttel, alacsony vérlemezkeszámmal járó állapot (e tényezők angol elnevezéséből származik a rövidítés). A májkárosodást a magas vérnyomás váltja ki. A jobboldali bordaív alatti fájdalom a máj érintettségére utal. Súlyos esetben azonnali császármetszést végeznek. Ha a vérlemezkeszám elfogadható szinten áll, és a terhesség még nem érte el a harmincnegyedik hetet, előfordul, hogy időt adnak a magzat tüdejének méhen belüli gyógyszeres érlelésére. A HELLP-szindrómás nőt szülés után két napig intenzív megfigyelés alatt tartják. Amint állapota lehetővé teszi, megkezdheti a szoptatást.

Elméletek útvesztőjében
A toxémia kialakulásának okairól megoszlik a tudományos közvélemény. Abban már mindenki egyetért, hogy nem mérgezésről van szó. Sokan arra gyanakodnak, hogy az anya védekező rendszerének kóros működése állhat a háttérben. Immunrendszerünk fő feladata, hogy segítsen megszabadulni a szervezetbe jutott idegen fehérjéktől. A magzat és a méhlepény idegen anyagnak számít, hiszen az apa génállományának egy részét is hordozzák. Az immunológiai elmélet szerint az anya szervezete erre a kihívásra válaszol toxémiával. Ezt az elméletet az támasztja alá, hogy a toxémia ritkábban fordul elő második, harmadik terhességnél, mivel az immunrendszer ekkor már „ismeri” az apa genetikai állományát. Ha a következő terhesség másik apától fogant, a folyamat elölről kezdődik.
Sokan genetikai okokat látnak a betegség hátterében, mivel az is előfordul, hogy egy nőnek minden terhessége toxémiába torkollik. Nem ritka, hogy egy családban több asszonynál is előfordul ez a kóros állapot.
A toxémia kiváltója a helytelen táplálkozás is lehet: magas vérnyomást eredményezhet az alacsony kalciumszint melletti túltápláltság is.
Egyesek a prosztaglandin hormon anyagcserezavarára gyanakodnak. A lepény és a méhfal között kialakuló érrendszer ereinek tágasságáért a prosztaglandinból származó prosztaciklin felelős. Ha ebből túl kevés van jelen, az eredmény: magas vérnyomás a lepényben és az anya szervezetében is.

Kire leselkedik a veszély?
Akik már eredetileg is szenvedtek a magas vérnyomástól, számolhatnak a toxémia megjelenésével. Célszerű, ha szakorvosuk tanácsára még a fogamzás előtt olyan vérnyomáscsökkentő szedésére térnek át, amely nem befolyásolja károsan a magzat korai fejlődését. Az ő esetükben indokolt a rendszeres, huszonnégy órás vérnyomás-ellenőrzés. Nagyobb az esély a toxémia kialakulására vesebetegség, túlsúly, cukorbetegség vagy húgyúti fertőzés esetén. Az első gyereküket várók, az ikerterhesek, az átlagosnál fiatalabb és idősebb várandósok és azok, akiknek a családjában vagy előző terhességeik során előfordult a betegség, ugyancsak fokozott kockázatúnak számítanak.

Tüneti kezelés
A magasvérnyomás-betegség már várandósság előtt vagy a várandósság korai szakaszában kialakulhat. A klasszikus toxémia a terhesség huszadik hete körül kezdődik. 150/90-es vérnyomás mellett már mindenképpen kórházi ápolás mellett dönt az orvos. A kismama állapotának megfelelő vérnyomáscsökkentőt írnak elő, ágynyugalmat javasolnak, sószegény (nem sómentes) és fehérjében gazdag diétát írnak elő. A vizenyősödés ellenére sem szabad vízhajtót szedni. A kórházban megfigyelik a vérnyomást, a vizelet mennyiségét, a fehérjeürítés mértékét, ultrahang segítségével nyomon követik a magzat fejlődését, a lepény és a köldökzsinór véráramlási viszonyait. Ha bármelyik eredmény eléri a kritikus értéket, császármetszést hajtanak végre.
Szaktanácsadó: Dr. Cseh Imre szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár, Országos Gyógyintézeti Központ

Mi lesz a babával?




Préeklampsziás állapotban a méhlepény vérkeringése is veszélyben forog. Nem ritka emiatt, hogy a magzat nem jut elég táplálékhoz, de sok esetben a gázcsere is romlik, ami oxigénhiányos állapothoz vezethet. A magzatnak jelentősen lelassul a fejlődése, sokkal kisebb súlyú, mint kortársai. Ebben az esetben az idő előtti császármetszés adja meg az esélyt a normális fejlődésre, hiszen míg a méhlepény képtelen ellátni a magzatot, a koraszülöttet az anya tejével vagy különleges tápszerrel megfelelően tudják táplálni a neonatális intenzív centrumban. A toxémiás kismamánál nagyobb az esély a korai lepényleválásra, ez is koraszüléshez vezet. Gyakoribb a műtétes szülés, ennek szövődményeivel is számolni kell. Végül, de nem utolsósorban: a gyógyszerek egy csoportja – az úgynevezett béta blokkolók – kórosan csökkenthetik az újszülött vércukorszintjét. A toxémiás anya és újszülöttje tehát a szokásosnál figyelmesebb gondoskodást igényel. Ha nincs is különösebb fejlődési lemaradás, előfordulhat, hogy a kialakult ödéma miatt nehezebben megy a szoptatás.
Szaktanácsadó: Dr. Kovács Judit adjunktus, neonatológus gyermekgyógyász

A stressz is bűnös
Sok jel mutat arra, hogy a toxémia hátterében pszichés okok is állhatnak. A tünetegyüttes csak embernél jelenik meg, annak ellenére, hogy a terhesség és szülés alatti testi folyamatok szinte azonosak a főemlősökéivel. Szinte soha nem tapasztalnak ilyen betegséget az afrikai hagyományos kultúrában élő őslakosoknál, míg az amerikai feketék körében jelentős a toxémiás terhességek aránya. A toxémia fő szervi eltérései hasonlóak a stressz okozta jellegzetes tünetcsoporthoz. A kezelésére irányuló intézkedések egyike az ágynyugalom, ami bizonyos mértékig megóv a stressztől. Ám ha a feszültség „odabent” van, és mélyről fakad, igazi segítséget a szorongást okozó tudatos vagy tudattalan élmények feldolgozása jelentheti. Jó döntés lehet, ha egy korábban már toxémián átesett nő az újabb terhesség vállalása előtt pszichológus segítségét kéri. (Erre többek között az Aktív Szülés Központ egyéni konzultációs óráin kerülhet sor. Lásd a Kismamanoteszt a … oldalon.)
Szaktanácsadó: Békési Beáta klinikai szakpszichológus