Ikersztorik

Itt egy könyök, ott egy láb!
Fodor Réka régi olvasónk, s 2000 novemberében épp az ő kérdései nyomán foglalkoztunk magazinunkban ikres szülőket érintő kérdésekkel. Azóta már két szőke, egymásra megszólalásig hasonlító kisfiú, Dániel és Márton édesanyja.

– A várandósság idején azt szerettem a legjobban, amikor mocorogtak. Itt egy könyök, ott egy láb, hullámzott az egész hasam. A végére viszont nem szívesen emlékszem, a puszta létezés is nehezemre esett, nem bírtam emelkedőn menni, úgy éreztem, mindenem olyan súlyos. Császárral születtek, két lepény volt, de egy burok, így ma sem tudjuk biztosan, egypetéjűek-e. Dani 2450, Marci 2850 grammal született. A gyermekágyas időszak a szoptatás miatt volt nehéz eleinte. Ha nagyon sírtak, egyszerre tettem őket mellre, egyébként inkább a napi tizennégy-tizenhat szoptatás volt jellemző. Aztán egészen jól beállt minden, hónaljtartásban szoptattam őket, hat hónapig csak anyatejet kaptak, s másfél éves korukig szoptak. Amikor már megtanultak járni, inkább külön szerettek szopni, mert egyébként folyamatosan piszkálták egymást. Egyéves korukig éjszaka is rendszeresen szoptak, aztán egyre jobban kitolódott az ébredés egészen hajnalig. Így maguktól tanulták meg átaludni az éjszakát.
A leghasznosabb segítség, amit az első hónapokban kaptam, a házimunka alóli teljes felmentés volt.
A férjem három hétig tudott itthon maradni, aztán még néhány hétig dolgozott fél munkaidőben, de édesanyám főzött nekünk. Megtehettem, hogy csak Danival és Marcival foglalkozzam. Az ismerőseim, a La Leche Liga és a gyerekorvosunk is sokat segítettek azzal, hogy bátorítottak, biztattak, jól csinálok mindent. A kisfiaim sosem híztak sokat, de folyamatosan gyarapodtak, féléves korukra megduplázták a súlyukat. Eleinte szembetűnő volt köztük a méretbeli különbség, de ez mára eltűnt, így főként egy Dani homlokán látható, apró erecske alapján különböztetjük meg őket, bár ha alaposabban tanulmányozzuk őket, feltűnő, hogy mimikájuk különböző. Marci nyitottabb, barátkozóbb, mozgásfejlődésben is mindig egy lépéssel testvére előtt járt. Volt ugyan ikerkocsink, de mozgékonyabb voltam úgy, hogy egyiküket háti hordozóba, másikukat egyszerű sportkocsiba ültettem, egyébként pedig autóval szállítom őket. Nagyjából másfél éves koruk óta dolgozom, egy kisebb cég főkönyvelőjeként. A munkám egy részét otthon végzem, a fennmaradó húsz-huszonöt órában a pótnagymamánk vigyáz a fiúkra. Hogy most mi a legnehezebb? Nem tudok ilyet mondani! Minden jó, játszanak, beszélgetnek egymással, kívánom, hogy másoknak is ilyen simán menjen!

Ikernyelven beszéltek




– Csak a tizenkettedik héten nyugodtunk meg, és hittük el, hogy tényleg ikreink lesznek, pedig már az ötödik heti ultrahangvizsgálaton is látszottak – meséli Rácz Zita. A szülés teljesen váratlanul kezdődött a 32. héten. Kétoldali tüdőgyulladást állapítottak meg a kislányoknál, a hajszálra egyforma, 1660 gramm súllyal született Annamarinál és Fruzsinánál. Az első időkben az információhiány volt a legszörnyűbb. A mai napig sem tudom, mi okozta a koraszülést. Amikor a férjemmel először beléptünk a koraszülött intenzív részlegre, ahol nyolc napot töltöttek, sokkoló volt a látvány. Erre senki sem készített fel minket! Legalább tíz perc eltelt, mire magunkhoz tértünk a döbbenetből. Bennem az tartotta a lelket, hogy kezdettől fogva kitartóan fejtem, kétnaposan már az én tejemet kaphatták. Öt-, illetve nyolcnaposan szophattak először. Egy hónaposan vittük őket haza. Fruzsi nagyon ügyesen szopott, súlyfejlődésben hamarosan maga mögött hagyta Annamarit, aki egyszerűen nem tudott rendesen szopni, pedig otthon sosem használtunk sem tápszert, sem cumisüveget, sem cumit. Mivel a biztonság kedvéért négy hónapig fejtem, egy másik ikerpárnak is jutott 24 liter a tejemből. Rengeteget kínlódtunk, míg Annamari végül négy hónaposan megtalálta az ujját, és bekapta. Ez segített-e, nem tudom, de végre megtanult szopni is! Egy csapásra elmúlt a hónapok óta tartó sebesedés a mellemen. Egyébként mindegyikük végig „saját mellből” szopott. Annamari attól kezdve látványos fejlődésnek indult, s hamarosan lekörözte Fruzsit. Most huszonöt hónaposak, Annamari 16, Fruzsi 12 kilogramm.
Az első félév volt a legrosszabb, alig tudtunk pihenni.
Váltott műszakban foglalkoztunk a picikkel. Aki épp nem volt ügyeletes, pihenhetett.
A férjem, Tüske Aladár az Operaház fagottművésze, így főként az esti órákban van távol, rengeteget tud segíteni. Akkor lett igazán kaotikus a helyzet, amikor már nem aludtak az evések közt!
Egyszer nagy sírásra rohantunk be a szobába. Hallottuk Annamarit, de nem láttuk sehol. Rémülten szólongattuk, de csak nem került elő. Végül belátta, hogy másfajta jelzéssel kell kísérleteznie, és egyszer csak megpillantottuk a franciaágy és a fal réséből előnyúló kezecskéjét! Leesett, és beszorult a keskeny résbe – hogyan csinálta, azóta sem tudjuk.
Kezdetben halandzsanyelven beszélgettek egymással. Ebből egy szót sem értettünk, de ők komoly társalgást folytattak egymással. Fruzsi kezdett előbb beszélni, s gyakran tolmácsként segített Annamarinak. Egyszer például már öt perce kétségbeesetten magyarázott nekem valamit a maga nyelvén, de hiába, nem értettem. Fruzsi végül odajött, és kivágta őt a bajból: Vizet kér pohárban! Annamari erre megkönnyebbülten sóhajtott: nnna!
Ruhácskáikat a férjem édesanyja varrja, erre szerencsére nem kell költenünk. Mozgalmas a napunk, játszunk, zenét hallgatunk, velem együtt főznek. Ikerbabakocsink van ugyan, de minek?! Boltba nem férünk be, járműre, mozgólépcsőre nem jutunk fel, és olyan nehéz, hogy a harmadikról nem tudjuk lecipelni. Marad a gyerekülés és az autó, de most már szerencsére jönnek maguktól is, nem kell cipelni őket. Este viszont alig várom, hogy végre csend és nyugalom legyen. Bezártság-érzésem sosem volt, nagyon jó családom van, akik mindenben támogatnak.

Napi harminc etetés, kilenc óra gyógytorna




Dávid Noémi és párja, Kailbach Attila el sem hitték volna, ha valaki azt jósolja nekik, egyszerre három lányuk lesz, és a csinos, karcsú Noémi éppen százkilós lesz a szülést megelőző napokban. A három kislány nem lombikprogram vagy meddőségi kezelés eredményeként fogant, hanem első „nekifutásra”. Úgy döntöttek, jöhet a gyerek, s jöttek is, egyszerre rögtön hárman!
– A terhességem kisebb problémáktól eltekintve gond nélkül telt. Az elején felajánlották, hogy az egyik magzatot leszívják, mert kettőt nagyobb biztonsággal tudnék kihordani, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel. Bíztunk benne, hogy minden jól alakul. A 27. héten kellett befeküdnöm a kórházba, s két héttel később megindult a szülés. Vasárnap születtek, császármetszéssel. Ahogy kivették őket, rögtön úgy éreztem, könnyebben kapok levegőt. Noémi 1230, Anna 1330, Kitti pedig 1195 grammal született. Most, félévesen hat kiló körüliek. Nyolcvanhét napig voltam velük kórházban, négy hét múlva próbálhattam először szoptatni őket, addig csak fejtem és fejtem, annyi tejem volt, hogy más babáknak is jutott belőle. Sajnos nem ment minden simán. Szörnyű sokkot jelentett számunkra a koraszülött-osztály, pedig a férjem mentős, édesanyám pedig ápolónő. Többször javult, majd rosszabbodott a kicsik állapota. Attila adott nekik vért, újraélesztésre is szükség volt. Noémi hat, Anna négy Kitti pedig két lézeres szemműtéten esett át, s most, fél év elteltével talán megnyugodhatunk, hogy egyikük sem szenvedett maradandó károsodást. A sok idegeskedést családi gondok, édesapám betegsége is tetézte, talán ez lehet az oka, hogy egyik napról a másikra elment a tejem. Azóta tápszert kapnak, sajnos előfordult, hogy lejárt szavatosságút kaptunk a gyógyszertárban, amitől betegek is lettek. Egyébként jelenleg havi tizennyolcezer forintot költünk tápszerre, szerencsére jó étvágyuk van, és szépen fejlődnek.
– Van ikerkocsink meg egy másik sportkocsi is, de eddig nem sok alkalmunk volt használni. Amikor hazahozhattuk a lányokat, a svábhegyi Fejlődésneurológián gyógytornát írtak elő számukra, mert izomzatuk túlságosan kötött volt. Kis csúszdát kellet fabrikálnunk, s többek közt ezen kell naponta és gyerekenként hatszor fél órát tornáznunk. Az első két hónapban végigüvöltötték, annyira utálták. Most már beépült a napunkba, de én és édesanyám egész nap csak a picikkel foglalkozunk.
Amíg kicsik voltak, naponta tízszer kellett őket etetni. Ez napi harminc üveg tápszer elkészítését jelentette.
Ma már csak négyszer-ötször esznek naponta. A tarjáni önkormányzattól kaptunk egy évre bébiőrző monitort. Sajnos szükség is volt rá, többször is megtörtént, hogy éjszaka riasztott minket a készülék. Szerencsére már rég nem fordult elő ilyesmi, de a biztonság kedvéért még használjuk. Egyébként nyugodt, csendes babák, este hattól hajnali ötig alusznak. Három hónapos korukig viszont éjszaka is háromóránként ettek.
Nem akarjuk egyformán öltöztetni őket, mert már most látszik, hogy mindegyik különböző egyéniség, noha megtévesztően egyformák, még a vérképük is ugyanolyan, és egyszerre jön négy foguk. Csak apró jelekből, egy-egy feltűnőbb rajzolatú érből, bokán található heg alapján tudjuk megkülönböztetni őket.
Ami a dolog anyagi részét illeti: kezdetben sok cégtől kaptunk egy-egy ajándékcsomagot, de mostanra saját forrásból kell mindent megoldanunk. A házunkat készen vettük, ezért a szociálpolitikai kedvezményre sem vagyunk jogosultak, méltányossági kérelmemet visszautasította az OTP. A család és a barátok szerencsére mellettünk állnak, s ha látogatóba jönnek, mindig megkérdezik, mire van szükségünk.
Régen munkamániás voltam, azt hittem, az a mindenem, de most már látom, hogy semmi sem fontosabb és drágább a gyerekeinknél. 

Ikres legek
– A legnagyobb számú többes ikrek, akik életben is maradtak valamennyien, hatos ikrek voltak. Az első sikeres hatos édesanyja két gyerek szülése után nem esett újból teherbe, ezért hormonkezelésben részesült. Három fiát és három lányát tíz perc alatt szülte meg, ők a dél-afrikai Rosenkovitz ikrek, együttes születési súlyuk 11 kilogramm volt.
– Az első életben maradt (természetes úton fogant), otthon született ötös ikrek a kanadai Dionne nővérek. Édesanyjuknak már hat gyereke volt, amikor 1934-ben születtek, együttes súlyuk alig öt kiló volt.
– Magyarországon egyetlen ötös iker maradt életben, az 1983-ban született, kiskunfélegyházi Tarjányi testvérek. Ők ötpetéjűek, császárral születtek a 33. héten, valamennyien egy kiló feletti súllyal – négy lány és egy fiú.
További érdekes adatokat és rengeteg nélkülözhetetlen tudnivalót Métneki Júlia Ikrek könyve című művében olvashatunk. (Melánia kiadó, 1480 Ft, t.: 266-1319)

Fotó: Rátkai Éva

Lejegyezte: W. Ungváry Renáta