A giardiák – ejtsd: dzsardiák – (Giardia lamblia vagy G. intestinalis) ostoros véglények, amelyek a vékonybélben és az epehólyagban élősködnek, és hasmenést, valamint zsír- és vitamin-felszívódási zavarokat okoznak. Leeuwenhoek (1681) észlelte először, saját székletmintája vizsgálatakor mikroszkópjával ezeket a parányi élőlényeket, amelyeket azóta az emberen kívül számos emlős-, madár- és hüllőfajból is sikerült kimutatni. A parazita károsíthatja a bél enzimjeit és a bélhámsejtek mikrobolyhait, s ez emésztési zavart, hiányos felszívódást, valamint a bél baktériumflórájának kóros eltolódását okozhatja. A betegség önmagában többnyire kedvező lefolyású, jól kezelhető, súlyos formában csak más, vírusos vagy baktériumos bélfertőzéshez társulva szokott jelentkezni.
A giardiák háziállataink bélcsatornájában is gyakori „vendégek”: becslések szerint a tüneteket nem mutató kutyák tíz százalékában megtalálhatók, míg a hasmenésben szenvedő kutyák négy-huszonnégy százaléka, a kutyakölykök harminc-ötven százaléka fertőzött. A betegség többnyire tünetmentes, ám egyévesnél fiatalabb kutyáknál ennek ellenkezőjére is látunk példát: az állat lesoványodik, hasmenése van, bágyadt, étvágytalan, szőre fénytelen. Jellemző, hogy a tünetek szénhidrátdús táplálék fogyasztását követően, valamint szteroid- vagy antibiotikum-tartalmú gyógyszerek adására súlyosbodnak. A szülőket persze elsősorban az érdekli, gyerekeik vajon elkaphatják-e állataiktól ezt a betegséget, vagy az emberi és az állati giardiázist különböző giardia-törzsek okozzák. A legújabb molekuláris biológiai kutatások sokat segítenek e kérdés megválaszolásában. Úgy tűnik, mind a kutyának, mind a macskának megvan a maga „saját”, viszonylag fajra jellemző giardia-törzse, amely az emberre nem jelent veszélyt. Egyes, emberre veszélyes típusokat azonban már kutyákból és macskákból is sikerült kimutatni, ami azt jelenti, hogy a házi kedvencek ürülékéből származó giardiák emberi fertőzés forrásai lehetnek. A giardiázis tehát feltételesen állatról emberre terjedő betegségnek, azaz zoonózisnak tekinthető. Mindazonáltal a közvetlen, emberről emberre történő átvitel járványtani szempontból sokkal fontosabb, mint az állatról emberre terjedő fertőzés.
Csökkent védekezőképesség
Az ember főként szennyezett ivóvíz közvetítésével fertőződik, vagy – ritkábban – élelmiszerek, edények, illetve piszkos kéz révén. A ciszták viszonylag ellenállók, nedves környezetben hónapokig is életképesek maradnak. A vezetékes víz szokványos klórozása nem semmisíti meg a cisztákat, emiatt a giardiázis világszerte az egyik leggyakoribb, ivóvízzel terjedő betegség. A csecsemők és kisgyerekek elsősorban még fejletlen immunrendszerük, a várandósok az állapotukkal járó csökkent védekezőképesség miatt fogékonyak rá. Azok a betegek is fokozottan veszélyeztetettek, akiknek nem működik kielégítően az immunrendszerük. A háziállattól való fertőződés kockázata nagyobb, ha kedvencünk még kölyök, vagy ha több állatot is tartunk, illetve ha szakmánkból kifolyólag foglalkozunk állatokkal.
Megelőzés
Az olyan egyszerű higiéniai rendszabályok, mint az alapos takarítás, a gyakori kézmosás, a kutyaürülék rendszeres összegyűjtése és eltávolítása, vagy macskák esetében a gyakori alomcsere, már önmagukban is hatékonyan csökkentik az állattól történő emberi fertőződés valószínűségét. Fokozottan oda kell figyelni a kisgyermekek és az állatok érintkezésére: a kíváncsi, mindent megkóstoló, az állattal esetleg bensőséges viszonyban élő tipegő különösen „esélyes” a fertőzésre. Ember esetében székletmintából vagy vékonybélbiopszia útján nyert bélboholymintából lehet kimutatni az élősködőt. Ez utóbbi vizsgálat során a nyelőcsövön keresztül bevezetett eszközzel csippentenek ki egy kis darabkát a vékonybélbolyhokból.
Új állat beszerzése esetén úgynevezett parazitológiai vizsgálat igazolhatja a fertőzés fennállását, vagy valószínűsítheti a mentességet. A giardia-pozitív állatokat tünetmentesség esetén is indokolt kezelésben részesíteni. Erre a célra számos készítmény megfelel. Az ember kezelésére többnyire alkalmazott Klion-kúra állatainknál is alkalmazható, de az általánosan használt féreghajtó szerek között is van, amelyik hatékony (fenbendazol- vagy albendazol-tartalmúak). Háziállataink és a magunk védelmére nemrégiben giardiázis elleni védőoltást is kifejlesztettek, amelynek szélesebb körű állatorvosi alkalmazása a közeljövőben várható.
Az egyre hatékonyabb megelőzési és gyógyítási lehetőségek segítségével csökkenthetjük a giardiázis – és más zoonózisok – előfordulásának a veszélyét, és megteremthetjük gyermekeink és kedvenceink békés egymás mellett élésének lehetőségét.
Dr. Terényi Melinda állatorvos
