Az elsõszülött helye a családban

A hagyomány szerint az elsőszülött fiúra száll a vagyon és a hatalom, de övé a család összetartásának, az idős szülők ellátásának felelőssége is. Az elsőszülött lány mérlege már nem ilyen kiegyensúlyozott: az ő kötelessége sok helyen az, hogy kistestvéreit gondozza, és segítsen a ház körüli munkában, cserébe sokszor csak tapasztalatokat nyer. Ez volt a múlt. Mi szállt mindebből a mai „legnagyobb” testvérre?

Ő nevel szülővé

A hagyományból annyi biztosan megmaradt, hogy a szülők szinte minden téren a legnagyobb gyerektől várják el a legnagyobb teljesítményt. A különleges megterhelést bizonyítja, hogy a szívbetegek között jóval magasabb az elsőszülöttek aránya annál, amekkora a születési sorrend gyakorisága alapján várható lenne. A kutatók a stresszt teszik felelőssé, de nem tudni, hogy a stressz mennyisége nagyobb-e az elsőszülöttek életében, vagy a problémákkal való megküzdésben gyengébbek. Az biztos, hogy az első gyerek neveli szülővé a fiatal párt, és ez nem kis munka. Ekkor még nagyon sok idő és energia jut arra, hogy a szülők a bolhából is elefántot csináljanak, és olyan dolgokért aggodalmaskodjanak, amilyeneken a második, harmadik gyerek gondozása során biztosan át fognak siklani. Nem könnyű az ilyen szülőkkel! A baba megérzi a szorongást, ő is feszültebb lesz, ebből nyűgösség, szopási nehézségek, sőt elhúzódó alvászavar is kialakulhat. Természetesen van olyan szülő, aki már az első gyereknél magabiztos, más pedig a harmadiknál is folyton a baba épségét félti – a legtöbb elsőszülöttnek azonban meg kell küzdenie ezzel a feladattal, s ennek előnyeit már csak testvérei fogják élvezni. Cserébe azt kapja, hogy az első időszakban, amikor még nagy szüksége van rá, birtokolhatja a szülők teljes figyelmét, valódi jelenlétét (ezt a testvérei soha nem kaphatják meg), és nagyobb esélye van arra, hogy szülei ne kössék magukhoz, engedjék időben felnőni, leválni.

Túlélőművész
„Ákos ma tizennégy éves. Mondhatnám azt, hogy szinte minden hibát elkövettünk az első évében, amit csak lehet: hagytuk sírni, míg el nem jött az evés ideje, rászoktattuk a cumisüvegre, öten ugráltuk körül naphosszat, ültettük, amikor még nem kellett volna, vezetgettük, amikor még nem tudott járni, megtömtük, ha nem evett eleget… Visszatekintve azt mondom: szegény gyerek. De láthatólag nem nagyon viselte meg a dolog: élénk, kiegyensúlyozott, nyüzsgős gimnazista lett belőle, kitűnő bizonyítvánnyal.”

Trónfosztás
Az első gyerek veszít a legtöbbet kiváltságaiból, amikor megszületik a testvére. Egykeként rengeteg figyelmet kapott. Ő volt „a” gyerek. Ráadásul az eddig jól kialakult mindennapi rendszer felborul: lehet, hogy elmarad a szokásos séta, a délutáni altatás, de az esti pancsi és a mese sem lesz olyan meghitt, mint eddig. Mindenki a kisbaba körül nyüzsög, őt mintha elfelejtették volna. És ez már többnyire így is marad: ha rendet kell rakni, őt veszik elő, ha ki kell vinni a szemetet, őt szalasztják, ha cipelni kell, ő az áldozat, annak ellenére, hogy már a „kicsik” is elég nagyok ezekhez a feladatokhoz. Az sem ritka, hogy a szülők a kicsik igényeihez alkalmazkodva rendezik be az életüket, s arról elfeledkeznek, hogy a nagynak valami másra volna igénye. Nem csinálhat saját programot, kamaszkorában is rajzfilmet kell néznie a moziban, és néha a homokozó vagy a gyerekmedence partján találja magát. Máskor épp ellenkezőleg alakul: nem ritka, hogy a szülő az elsőszülöttben látja meg saját álmai megvalósítóját. Sokszor nem is csalódnak, hiszen a legnagyobb gyerek többnyire a legokosabb is. Az elsőszülött ugyanis testvére születésétől kezdve „tanítói” helyzetben van. Ahhoz, hogy jól tovább tudja adni, jól meg is kell értenie az élet dolgait. És ez senkinek sem válik kárára.

Tippek, hogy könnyebb legyen

• Készítsük elő a testvér érkezését beszélgetéssel, játékkal, de azért ezt se bonyolítsuk túl: ne terheljük a számára érthetetlen részletekkel.
• Vonjuk be a kicsi gondozásába, de ez ne legyen kényszer.
• Ne használjuk bébiszitternek a saját gyerekünket, csak akkor, ha nincs más megoldás.
• A kisebbekre is osszunk házimunkát, amint erejük, ügyességük engedi.
• Vegyük észre, hogy felnőtt: hadd legyen kamasz, hadd legyen független, ha már eljött az ideje.
• Kezeljük őt is egyéniségként: lehet, hogy teljesen más, mint amilyennek szerettük volna, de a miénk: a legnagyobb.