Szoptatás: az elsõ napok buktatói

Az első napok tehát mindent eldöntenek? – merül fel a kérdés. A válasz természetesen: nem. Rengeteg olyan család van, ahol a szülés körül nem mentek jól a dolgok, végül mégis minden helyreállt, bár nem egyik napról a másikra. Sok esetben viszont a szülés körüli időszak zavartalansága ellenére is érzelmi, fejlődési vagy szoptatási problémák jelentkeznek a későbbiekben. Valójában nincs olyan recept, ami tökéletes kiegyensúlyozottságot biztosítana. Arra viszont törekedhetünk, hogy az adott körülményekből a lehető legjobbat hozzuk ki.

Vigyázz, kész, rajt!
A női szervezet már a terhesség tizenhatodik hete körül készen áll a tej termelésére, a „nagyüzem” azonban csak a szülés után indul be, fokozatosan. Sajnos a mai napig rengeteg tévhit él erről az időszakról, még az egészségügyi dolgozók között is. Lássunk néhányat!

– Nem érdemes szülés után mellre tenni a babát, mert az első napokban még úgysincs tej.

A méhlepény megszületésével indul meg a tejtermelés, közvetlenül szülés után is van tej, mégpedig különleges összetételű, immunanyagokban dús kolosztrum. A babának igazából semmi másra nincs szüksége, csak erre.

– A korai szoptatás csak fárasztja az anyát és a kisbabát.

Szülés után az újszülött és a kismama is éber, mindketten készek az ismerkedésre. A baba aktívan keresi a mellet, ilyenkor működik legjobban a szopóreflex: ösztönösen rátalál a legjobb szopási módra. Egy-két óra múlva többnyire mindketten pihenésre vágynak, de ekkor sem arra, hogy elszakítsák őket egymástól. Egymás mellett is lehet pihenni.

– Szülés után a gyerek és az édesanya orvosi ellátása fontos, ezért nincs alkalom a korai szoptatásra .

Normális szülés után, egészséges csecsemő esetében nincs szükség különösebb orvosi ellátásra. A kisebb beavatkozásokat elválasztás nélkül is el lehet végezni. A korai mellretétel mindkettőjük állapotát javítja: a baba oxigénellátása fokozódik, a testmeleg megóvja a lehűléstől. A szopás méhösszehúzódást okoz, így könnyebben leválik a méhlepény, és kisebb lesz az anya vérvesztesége.

– A kolosztrum kevés, emiatt az első napokban teáztatni kell a babát.

Az első nap minden szoptatás alkalmával csak néhány korty tejhez jut a baba, de ez magas fehérjetartalma miatt segít a vízvisszatartásban: egészséges, jól szopó újszülöttnek nincs szüksége teáztatásra. Ha pótlást kap a baba, kevesebbet fog szopni, a cumi pedig cumizavart okozhat.

– A kismama szülés közben gyógyszereket kapott, ezért nem szophat a baba.

A vajúdás közben adott gyógyszerek hatóanyagai a méhlepényen keresztül jutnak át a magzat szervezetébe: a szoptatás tiltásával már semmire nem megyünk. Inkább el kell kerülni a fájdalomcsillapítót, mert ez valóban ronthatja majd az újszülött szopási hajlandóságát, és más problémákat is okozhat. Altatás után is lehet szoptatni, amint az édesanya állapota engedi. Az altatószer nagyon kis hányada jut át a tejbe, a baba pedig az első napon csak néhány milliliternyit szopik.

– A szoptatást nem szabad megkezdeni, vagy szüneteltetni kell, ha az anya gyógyszeres kezelésre szorul.

A szülés után gyakran adott gyógyszerek (antibiotikumok, véralvadásgátlók, méhösszehúzók, láz- és fájdalomcsillapítók) nem veszélyeztetik a baba egészségét, ha az orvos körültekintően választja meg fajtáját és adagolását. A méhösszehúzó ergotamin-származékok (pl. Ergám cseppek) huzamosabb szedése viszont csökkenti a tejelválasztást, ezért ezeket csak különösen indokolt esetben szabad előírni.

Támogatással 
Normális szülés esetén tehát szinte nincs olyan érv a korai és gyakori szoptatás ellen, ami megállná a helyét. A kórházi napok alatt szinte egy percre sem kellene elválnia a babának az édesanyától. Van, ahol az apa is a családdal maradhat. Ő tud a legtöbbet segíteni, és lelket önteni párjába. De miért keseredne el a kismama, ha minden rendben?
Az anya ilyenkor szembesül igazán a szülővé válás felelősségével. Ha a szülés nem egészen az előzetes elképzelések alapján zajlott, ez további lelki terhet jelent. A szülés napja még többnyire boldogan telik, hiszen a fáradtság és a testi fájdalmak eltörpülnek a gyerek érkezése okozta öröm mellett. A baba ilyenkor nyugodt, csak néha jelzi, hogy szopni szeretne. A második nap már nem ilyen békés. Ekkor kell a legtöbb támogatást adni az édesanyának, és elmagyarázni, hogy a baba követelődző viselkedése természetes, így tudja rávenni édesanyját arra, hogy gyakran tegye mellre, ez segíti elő a tejtermelés beindulását. A harmadik napon többnyire „megjön” az érett tej, az apróság hosszabban szopik, többet alszik. Ám a legtöbb kismama ilyenkor is aggódva figyeli kisbabáját, és újabb kétségek merülnek fel benne.

Az első hét kérdései

Túl sokat alszik – túl sokat sír
A vérmérséklet már újszülöttkorban (sőt, már az anyaméhben is) megmutatkozik, vannak békésebb és nyüzsgőbb kisbabák. A szélsőséges viselkedés azonban mindenképpen jelez valamit. Ha a baba órákon át felébreszthetetlenül alszik, vagy folyton éles hangon sír, mindenképpen utána kell járni, nem áll-e a háttérben fertőzés, az indokoltnál nagyobb fokú sárgaság, vagy más szervi probléma.

Sárgaság
Ha a sárgaság a második-negyedik napon kezdődik, többnyire ártalmatlan jelenségről van szó. Egyes babáknál azonban kórossá válik a sárgaság mértéke. Ilyenkor az aluszékonyság nehezíti a szoptatást. Fontos, hogy minél több anyatejhez jusson az újszülött, hiszen ez hozza meg a gyógyulást. Kérjünk segítséget az ébresztéshez, a szoptatáshoz, ragaszkodjunk hozzá, hogy a fénykezelés időszakában is mellre tehessük a babát. A kezelés hatékonysága nem csökken, ha a szoptatás idejére megszakítjuk.

Bukás
Nem ritka, hogy a baba szopás után visszaböfög egy kis tejet. A szülők gyakran azt hiszik, hogy az egész szopott mennyiséget viszontlátják a vállra terített peluson, de ez többnyire túlzás. A bukás akkor tekinthető kórosnak, ha nem fejlődik megfelelően a baba. Ez a nyelőcső vagy a gyomor rendellenességére utalhat. A kóros állapot ultrahangvizsgálattal is megállapítható.