Hordozókendőben |
A gyerek megszületése után testünkben jelentősen fokozódik a prolaktinszint. Ez az a hormon, amely a tej termelődéséért felelős, és amelyet egyes kutatók anyasághormonnak is neveznek. Sok szoptatós kismama tapasztalja, hogy a gyerek puszta sírását hallva megindul a tej ezt a szeretethormonnak is becézett oxitocinnak köszönhetjük. A testünk tehát üzen! Vajon meghalljuk a szavát?
Hogy pontosan mit fogunk tenni, amikor meghalljuk a sírást, számtalan
Szoptatással |
Nincs recept
Hogyan helyes tehát? Minden esetben azonnal fel kell venni a síró
Zenére |
Dr. Sears amerikai gyermekgyógyász professzor, a La Leche Liga tudományos tanácsadója és nagycsaládos apa külön könyvet szentelt a nagyobb törődést igénylő többemberes kisbabáknak és szüleiknek. (Sajnos magyarul még nem olvasható.) Sears kiemeli a biológiai kapcsolat szerepét. Tudniillik sem a védőnő, sem a gyermekorvos, és egyetlen szakértő vérében sem indul el a hormonképződés, amikor meghallják a síró gyereket. Nincs még egy ehhez fogható hang a világon, amely olyan erős érzelmeket váltana ki az édesanyákból, mint a sírás. Az apák füléhez könnyebben eljut az a tanács, hogy hagyják sírni a gyereket, mert bennük nem indul el ez a biológiai reakció írja.
A sírás nem egyszerűen zaj, hanem a csecsemő valamilyen szükségletének jelzése, állítja a professzor. A kisbaba számára ebben az életkorban ez az egyetlen kommunikációs eszköz. Csak így tudja elmondani, hogy valami
Ringatva |
Teljesen természetes, ha olykor úgy érezzük, elegünk van, és nem segítünk azonnal a gyereken. Ez egyfajta egészséges önvédelem. De ha már tehetetlennek érezzük magunkat bömbölő csecsemőnk mellett, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
Tanuljunk babanyelven!
Az anyagyerek kapcsolatot már a kezdet kezdetén megzavarhatják a
Babamazzsázs |
De hogyan is történik ez a tanulás? Hogyan érthetjük meg a gyerekünket? Tudjuk, hogy sokféle oka lehet a sírásnak. A csecsemő lehet éhes, fáradt, fájhat valamije, lehet beteg, fázhat, vagy szenvedhet a melegtől, lehet mérges, és vágyhat egyszerűen anyja közelségére és figyelmére. Ezeket mind kiolvashatjuk a szakkönyvekből, azt azonban nem, hogy a mi gyerekünk épp most miért sír, és hogy erre nekünk itt és most hogyan kell válaszolnunk. Mert a könyvek nem ismerik a mi csecsemőnket, és nem ismerik azt a kapcsolatot sem, amely őt hozzánk fűzi.
Sears professzor ezért azt ajánlja, hallgassunk bátran a megérzéseinkre. Figyeljük önmagunkat, és cselekedjünk ösztönösen. Ha elkezdjük tudományosan boncolgatni a baba sírásának okait, azzal aligha segítünk neki. Nem megértenünk kell őt, hanem együtt éreznünk vele.
Testközelben |
Hol a határ?
Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy a csecsemő, akit ilyen féltő szeretettel gondozunk, mennyi idős. Azok a módszerek, amelyek egy-két hónaposan még beváltak, bizonyos idő elteltével hatástalanná válnak. Az újszülött csecsemőnek leggyakrabban édesanyja közelségére és egy kis szopizásra van szüksége, egy félévesnek azonban már egészen másfajta igényei is lehetnek.
Nagyon egyéni, hogy melyik édesanya meddig képes szorongás nélkül sírni hagyni újszülött csecsemőjét. A kisbaba még nem tudja szabályozni az érzéseit és indulatait, azt később a szüleitől tanulja meg. Amikor sírni kezd, ezeket az elmei erejű indulatokat, feszültségeket mozgatja meg az anyában is, ezért lehet ez a zaj ennyire sürgető és nyugtalanító vallja
Nagyon nehéz azonban megmondani, mi az elégséges, hol van a határ. Azt régóta tudjuk, hogy a hosszan tartó elkülönítés amikor a csecsemő és édesanyja nem lehetnek együtt mennyire káros. Nagyon romboló volt régen az a kórházi gyakorlat is, hogy a kicsikkel nem lehettek együtt a szüleik, például egy mandulaműtét idején (amely akkoriban ötnapos kórházi kezelést jelentett). A lélektani következmény egyértelmű: a gyerek kötődési képességei sérülnek. Felnőttkorára kapcsolatai nem lesznek tartósak és kiegyensúlyozottak, érzelmei pedig szélsőségessé válnak, indulatos és agresszív lesz. Az elkülönítés azonban nemcsak a gyerek idősebb korában okozhat lelki sérülést, hanem már rögtön a születése után is. Mi, felnőttek azt gondoljuk, olyan kicsi még, hogy biztosan nem fog emlékezni arra, mi történt vele újszülöttkorában. Holott minél kisebb a gyerek, annál hamarabb eshet apátiába. Valóban nem emlékezik még a szó köznapi értelmében, de viselkedését az átélt élmények megváltoztathatják, kiábrándultabb lehet, gondozóinak hosszan tartó hiánya érzelmi elszegényedést válthat ki.
Ha a gyerek sír, fontos megértenünk, mi is a baj igazi forrása. Tapasztalataim szerint hangsúlyozza Halász Anna az a felfogás, hogy a gyereket azonnal fel kell venni, az édesanyában bűntudatot gerjeszthet, mert erre a körülmények, a testvérek, a háztartási teendők miatt nem lehet mindig képes. Ha azonban a bűntudat a legfontosabb oka annak, hogy a gyereket felvesszük és megvigasztaljuk, akkor nem találtuk meg a sírás igazi okát. A bűntudat mögött sokszor tudattalan harag áll,
Repülőtartás |
Csak ezt éljük túl!!!
Ha az édesanya annyira fáradt, hogy már csak túlélni akarja ezt az időszakot, nem átélni, akkor valószínűleg a szakirodalomban burn-out szindrómának (jelentése: kiégettség, végkimerülés) nevezett állapotba került. Hogyan fajulhat el ennyire a helyzet, mikor a nők általában elegendő energiával rendelkeznek ahhoz, hogy gyerekükről szeretetteljesen gondoskodjanak? A társadalom ma a korábbinál sokkal többet vár el tőlük, miközben sokkal kevesebb segítséget ad a gyerekneveléshez. Nagycsaládok híján nem állnak a nők előtt követendő minták, nincsenek tapasztalataik, és nem számíthatnak segítségre sem. A kifáradás esélyét növeli, ha az anya hajlamos a depresszióra, ha nehezen kezeli a stresszt, ha nincsenek jó tapasztalatai a saját szüleiről, ha nincsenek valós elképzelései arról, hogy milyen is együtt élni egy újszülött csecsemővel, ha a szülés nem felelt meg az elképzeléseinek, illetve ha olyan orvosi probléma lépett fel, amely az ő és a gyerek elszakadásához vezetett.
A szindróma elkerülése érdekében jó, ha előre végiggondoljuk, mi mindenben változik majd meg az életünk a gyerek megszületésével. Segít, ha megismerjük saját tűrőképességünket, és ha elfogadjuk a gyerek mindenkori szükségleteit. Óriási támaszt jelenthetnek az édesapák is, ha
sikerül őket bevonnunk a gyereknevelés rejtelmeibe. Sok édesanya erre azért nem képes, mert nem bízik meg benne eléggé, és nem akarja megtörni saját tökéletességének látszatát. Ez azonban végül a férfi kiszorulásához és akár a család felbomlásához is vezethet. Az édesapák gyakran úgy érzik, ha az anya nem tudott mit kezdeni ezzel a nehéz helyzettel, akkor ők pláne nem lesznek képesek rá, és még inkább kivonják magukat a család életéből. Holott éppen ilyenkor kellene energiát fektetni a kapcsolatba, és valamilyen módon tehermentesíteni a párjukat egy időre. Ha képesek erre a varázslatra, akkor a kapcsolatuk fejlődni fog, és végül mindketten győztesen kerülnek ki a nehéz helyzetből.
Táncolva
Nyugtató tippek
Ha a kisbabát megnyugtatja a gyakoribb szopás, nyugodtan meg lehet őt szoptatni gyakrabban is lehet, hogy ugrásszerű növekedési szakaszon esik túl, ezért akar folyton enni. Ha már elmúlt hat hónapos, elképzelhető, hogy az anyatejen kívül más táplálékra is szüksége van.
Fürdővel |
Nemcsak a hasfájós babáknak segít a babamasszázs. A kicsi érintésével könnyebben ráhangolódhatunk a gyerekre, jobban megértjük jelzéseit, nem beszélve arról, hogy az érintés mindkettejüknek örömöt okoz.
Használjuk otthon is a babahordozó kendőt vagy a kengurut, így mindkét kezünk felszabadul, a kicsi megnyugszik testünk közelségétől, és mi is rendet tudunk tenni végre.
Vannak babák, akiket zavar a túl sok inger, teremtsünk számukra megnyugtató csöndet.
Honlapunk internetes szavazásából az derült ki, hogy a szülők a baba megnyugtatására leggyakrabban a szoptatás módszerét választják (45 százalék). Sokan járkálnak, és közben dúdolnak a kicsinek (17 százalék), mások babakocsiban sétáltatják a friss levegőn (16 százalék). Megint mások cumival vagy teával próbálkoznak (5 százalék), levetkőztetik és megmasszírozzák a gyereket (6 százalék), vagy vidám zenére táncolnak vele (3 százalék).
Hová forduljunk?
Ezt sokszor nem is olyan egyszerű eldönteni! Az első út általában a gyerekorvoshoz vagy a védőnőhöz vezet. Miután azonban a sírás az esetek többségében szerencsére nem orvosi probléma, pusztán annyit tehet a gyógyítással foglalkozó szakember, hogy megnyugtatja a szülőket: a baba egészséges.
Ha úgy gondoljuk, hogy a sírás hátterében szoptatással kapcsolatos gondok állnak, forduljunk a La Leche Liga szoptatási tanácsadóihoz vagy szoptatási szaktanácsadóhoz.
Keressük a kapcsolatot más sírós babák szüleivel, a tapasztalatcsere segíthet. Nézzék meg összeállításunkat a Kismama Extrában! Olvasóink leveleiből kiderül, hogy a megoldást az esetek zömében az idő múlása hozza meg, nem a cumi, nem a tápszer, nem a sírni hagyás, és nem is a kis csecsemők indokolatlan gyógyszeres kezelése szélhajtókkal, görcsoldókkal és emésztést javító szerekkel.
Az Ego Klinika kínálatában szerepel a babamama konzultáció, ahol pszichológus segíti a sírással, alvással, neveléssel kapcsolatos kérdések tisztázását. Tel.: 216-0123
A területileg illetékes nevelési tanácsadóban pszichológus segítségét kérhetjük a sírással kapcsolatos problémák megoldásához.
Olvasnivalók a sírásról
Makói Zita Sír a csecsemő (1994, Springer Hungarica) című könyvében az édesanya és a kisbaba között létrejövő bensőséges kapcsolat kialakítására helyezi a hangsúlyt. Ezt sokkal fontosabbnak tartja, mint a különféle megnyugtató, sírás elleni módszereket. Azt ajánlja, hogy az édesanya már a várandóssága idején képzelje el új életet kisbabájával. Gondolja végig, milyen érzések keletkeznek benne, ha a napirendjét majd nem maga, hanem a csecsemője alakítja. Arra buzdít mindenkit, hogy keressen kapcsolatot a magzattal már jóval a megszületése előtt. Emlékeztet arra, milyen fontosak a szülés utáni első órák. Figyeljük az újszülött első felsírását, első, majd további hangjait, mozdulatait, arcát, azt, aki hozzánk a legközelebb áll. A gyermekorvos szerző a kapcsolatfelvétel fontosságát, a szeretetteljes gondolatok erejét emeli ki. Arra buzdítja a szülőket, hogy vizsgálják meg érzéseiket, gondolják végig, mire hogyan reagál a gyerekük, milyen reakcióik keltenek bennük félelmet, melyek töltik el elégedettséggel. A sírást úgy értelmezi, mint olyan jelet, amelyből az egész család tanulhat valamit.
Egészen másféle szemléletmódban ír Tracy Hogg A suttogó titkai (2003, Európa Könyvkiadó) című sikerkönyvében az újszülöttekről.
Gyereknevelési alapelve a szeretet és a tisztelet legalábbis a szavak szintjén. De ő sokkal fontosabbnak tartja a helyes szokások kialakítását, amelynek alapja a napirend, mert ez biztosítja leginkább a szülők nyugalmát. Véleménye szerint a babának kell hozzászoknia új környezetéhez, és nem fordítva. Számos helyen fejti ki a La Leche Ligával ellentétes álláspontját. Szerinte a szoptatás inkább csak divat, melynek számtalan hátulütője van, például az anya elveszti alakját és szabadságát.
a tápszer minőségét manapság gondosabban ellenőrzik, mint valaha, és tele van vitaminokkal és táplálékkiegészítőkkel. Lehet, hogy nem biztosítja a csecsemő természetes ellenálló képességét, de vitathatatlanul tartalmazza a fejlődésükhöz szükséges összes tápanyagot. Ezek után az sem meglepő, hogy együtt érez azokkal a képzeletbeli apákkal, akiknél egyedül a szoptatás és a síró-rívó kis vakarcs áll a boldog házasság útjában.
A La Leche Liga internetes oldalán (www.lll.hu) is találhatnak a síró baba megnyugtatására szolgáló ötleteket a kismamák. Ez a szoptatás mellett elkötelezett nemzetközi szervezet arra buzdítja a mamákat, hogy válaszoljanak kisbabájuk sírására, mert ezzel egyáltalán nem kényeztetik el őket. Ellenkezőleg, a gyerekek később kevesebbet sírnak, mert megtanulják vágyaikat, szükségleteiket más módon is kifejezni.
A Kismama Magazin 2003. októberi számában az anyai bűntudatról olvashattak.
Összeállította: Rist Lilla