Kedves Olvasóink!

Azt a receptet keresem, amelynek segítségével sikerülne az őrületes és kényszeres pénzszórás és a pukkadásig evés legnagyobb nemzetközi ünnepét visszavarázsolni olyan igazi, meghitt, bensőséges, valóban szent estévé, amire felnőttként is majdnem olyan jó várakozni, mint csodákban hívő gyerekként.
Ellenszenvesen nagyképű lennék, ha azt mondanám, van ilyen receptem. Meg nem is igaz. Éppen csak alakul, az összetevőket már ismerem, az eredmény egyre biztatóbb, persze mindig, minden évben más és más. A hozzávalók közt biztosan ott a lazaság („Ha elrontom, akkor sincs tragédia”), a türelem („Nem biztos, hogy megsül a hal még ma este, sebaj, holnap is finom lesz), a november elején elkezdett szervezés, hogy decemberben már csak friss tejért, kenyérért kelljen boltba menni. A receptből örök érvénnyel töröltük a „tökéletességre törekvés” és a „mindenkinek megfelelni vágyás” nevű, mérgezőnek bizonyult hozzávalókat. Sajnos évekig gyötörtem magamat például a Tökéletes, Életkornak Megfelelő, Kitűnő Minőségű Ajándék kitalálásával, beszerzésével. Színben összehangoltam az ünnepi csomagolópapírt a karácsonyfadíszekkel. Meg az asztalterítővel és a szalvétákkal. A mellékhatás: összeesés határán dülöngélő anya, változó számú nyűgös gyerekkel, kicsit éhes, ám roppant lelkes, kitartó és elnéző férjjel.
Receptem legőszintébb kritikusainak fel is tettem a kérdést ezekben a Mikulásváró napokban:
– Emlékezetek, tavaly mit hozott a Jézuska?
Egyszerre válaszoltak:
– Semmit!
Jó, pár perc alatt kibarkóbáztuk, hogy azért csak volt valami a fa alatt, szerintem nem is kevés, ám nekik közben sok minden más is eszükbe jutott. Jobban mondva minden más eszükbe jutott: hogy apa és anya olyan sokáig nem mentek dolgozni, nem volt ovi, se pótmama, reggel oda lehetett bújni hozzánk a nagy ágyba, és bohóckodtunk a három hónapos Peti babának. Sütit sütöttünk, és lehetett gyúrni, szaggatni, lekvárral kenegetni az islert, meg a cipőcskék talpán széthordani a rengeteg lisztet az összes szobába. Anyának korcsolyát hozott a Jézuska, és elmentünk az utcánk végén épült, kicsi meglepetés-jégpályára, és akkorákat estünk, mint a homokzsák. Nagyon csillogott a szemük, mikor egymás szavába vágva elkészítették a mi karácsonyi receptünk tökéletes leírását. Peti is értette szerintem, úgy figyelt.

Még több, kipróbált, bevált receptet is összegyűjtöttünk, lehet belőlük válogatni tetszés szerint.
Gyertyafényes, csillagszórós, összebújós ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

Bálits Éva
főszerkesztő