Egyik kicsi, másik nagy

Anna és a húga közt tizenhárom év a korkülönbség. Nem csak a szülők számára új és érdekes ez a helyzet. Anna szeretne kész nőnek látszani, kóstolgatja a szerepeket, eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha ő szülte volna a kisbabát. Másrészt viszont egyre erősebb benne a késztetés, hogy szabaduljon is mindentől, ami az otthonnal, a családi kötelezettségekkel kapcsolatos. Élvezi a babázást, ugyanakkor néha rabszolgamunkának tekinti, hogy vigyáznia kell a picire és játszani vele.
Ideális korkülönbség? Létezik egyáltalán ilyesmi? Van, aki vállalja az első évek nehézségeit két-három aprósággal, mert úgy gondolja, a gyerekek így jobban „összenőnek”, jobb partnerei lesznek egymásnak játékban és minden másban. Megint más a nagyobb korkülönbséget tartja jónak, mert úgy gondolja, így megúszhatja a testvérféltékenységet, a nagy könnyebben megbirkózik a változással. Ráadásul az elsőszülött hosszú évekig élvezheti az „egykeség” előnyeit, a szülők teljes figyelmét.

Testvér vagy pótmama?
Ha hat-nyolc év vagy még ennél is több telik el a két gyerek születése között, akkor az idősebb testvért nem annyira az együttműködés, a játék jellemzi, amikor a kicsivel van, hanem inkább a gondoskodás, a tanítás. Sokkal ritkább az utánzás, a vetélkedés, a versengés. A nagyobb gyerek elnézőbb a kicsivel szemben. Az egész helyzet összességében békésebb, mint az egymáshoz korban közel álló testvérek esetén. De hiányzik a helyzet sava-borsa. Maga a vetélkedés, az egymáshoz való alkalmazkodás, a közös játék adja meg azt az együttes élményt, ami a testvérkapcsolatot olyan ízessé teszi. Jó, ha vigyáznak a szülők, hogy ne vegyék igénybe túlságosan gyakran a nagyot a kistestvér gondozásában, és ne csináljanak belőle bébiszittert. A legtöbb gyerek szívesen „babázik”, amíg nem kötelező, de egy idő múlva fellázadnak, és elmenekülnek. Persze rábízhatjuk a nagyra a kicsit, megkérhetjük, hogy hozza el az óvodából, de találjuk meg a megfelelő arányt. Néha a nagy korkülönbséggel született gyerekek is összezördülhetnek. Ez főleg abban a helyzetben gyakori, ha a nagy már kamaszodik.

Szülői terhek
Talán a legnehezebb élethelyzet, ha csecsemő és kamasz van egyszerre a háznál. A csecsemő ellátása fizikailag viselheti meg a szülőket, míg a kamasz lelkileg veszi igénybe őket. A kamasz voltaképpen második dackorszakát éli. A két-három éves apróság azért feszült folyton, mert keresi a határokat, korlátokat, a kamasz pedig önmagát akarja megtalálni, a helyét a világban. A kamasz ugyanolyan hisztis tud lenni, mint egy kétéves, csak többnyire nem a répafőzelék miatt vagdalkozik. A gyerekkor és a felnőttkor határán áll, mindenről véleménye van, csak éppen tapasztalatból és önuralomból nincs elegendő ahhoz, hogy diplomatikusan oldja meg problémáit. Lehetőség szerint mindennek ellenáll, mindent utál, amit a „felsőbb hatalmak” próbálnak rákényszeríteni. Vannak korszakai, amikor annyira durcás, hogy szinte szólni sem lehet hozzá. Ilyenkor jön jól a kicsi a háznál. Előtte ki meri mutatni az érzelmeit a „kamaszálarc” mögül, őt elárasztja szeretetével, dögönyözi, játszik vele. Ám lehet, hogy ez perceken belül a visszájára fordul, a nagy gonoszkodik, kötekedik a kicsivel, és nem mindig találja meg a határt, hogy meddig mehet el. Szerencsére ez az állapot átmeneti. A kamasznak nemsokára megjön az esze, és a kicsi is kinő a nebáncsvirág-korszakból. Lehet, hogy amikor nagyobbak lesznek, ők is találnak olyan közös érdeklődési pontot, elfoglaltságot, ami megerősíti köztük a testvéri köteléket.

Mennyi legyen a korkülönbség?
A pszichoanalízisen alapuló pszichológiai irányzatok követői szerint az a legrosszabb, ha a nagy hároméves a kistestvér születésekor. Ekkor tetőzik ugyanis az ellenkező nemű szülő iránti vonzalma és az azonos nemű szülővel szemben érzett féltékenység. A gyakorló pszichológusok, főleg, akik nyitott szemmel járnak a világban, azt tapasztalják, hogy a korkülönbségtől függetlenül vannak olyan családok, ahol sok a testvérek közti konfliktus, és vannak olyanok is, ahol kevés. A születés időpontján kívül ugyanis számos tényező befolyásolja még a testvérek viszonyát, például a nem, a vérmérséklet, a szülők hozzáállása, kultúra és a szociális környezet.