Jó kérdés!

Kedves Judit!
Az utóbbi hetekben aggódni kezdtünk két és fél éves kisfiunk miatt.
A kedvenc színe a rózsaszín. Csak rózsaszín fagyit eszik, rózsaszín ruhában szeretne járni, és most itt a rózsaszínbugyi-őrület… Még pelust hord, de már rózsaszín bugyit kell vennem neki. Van egy nővére, persze utánozná mindenben, meg engem is, mert az apját ritkán látja. De ez már kétségbeejtő! Nem lehet neki megmagyarázni, hogy egy fiú nem hord csatot, rózsaszín ruhákat, nem lakkozza a körmét…
Most egy jókora pink macival járunk bölcsibe, otthon is ezzel alszik. A leendő óvó nénitől kapta, amikor ellátogattunk az oviba. Választhatott egy zsáknyi plüssállat közül – amikor megláttam a macit, tudtam, hogy azt fogja választani! Egyébként vagány, talpraesett gyerek (nem lánylelkű). Remélem, kinövi. Ön megvenné neki a rózsaszín bugyit?
Kerekes Andi, Kecskemét

Nézzük csak, mi történne fordított esetben! Ha Andrea lánya építőkockákkal játszana, autókat tologatna naphosszat, és vadul motorozna reggelente a bölcsi felé, ez a levél valószínűleg nem íródott volna meg. A család és az ismerősök elkönyvelnék, hogy vagány kiscsaj érkezett közéjük, majd megszelídül, ha nagyobb lesz. Ha viszont fiúnál látunk lányos viselkedést, azt mindig ijesztőnek, vagy legalábbis furcsának találjuk. Kisfiúra a legritkább esetben adnak rózsaszín rugdalózót a szülei, még akkor is, ha egyébként rugalmasak, felvilágosultak. Kislányt persze gyakran láthatunk kékben, senki nem rökönyödik meg rajta. Ez felnőttkorban sincs másképp: a női bokszolókon kicsit meglepődünk, felvonjuk a szemöldökünket, de egy férfi aerobik- vagy hastáncbemutatót már valami mélyről jövő ellenérzéssel fogad a közönség nagy része. A férfiasság a mai napig nagyobb érték a társadalomban, mint a nőiesség, jobban vigyázunk rá, és aggódunk, ha veszélybe kerül. Ám nagyon keveset tudunk arról, hogyan alakul ki gyerekünkben a férfiasság, nőiesség.
Andreát máris megnyugtatnám: két és fél éves korban még nagyon az elején tartanak a gyerekek. Jobb, ha ilyenkor elsősorban gyereknek tekintjük, és nem kislánynak vagy kisfiúnak. És ami a legfontosabb: nem kell lelkifurdalást éreznünk, ha a szokásostól eltérő a viselkedése ezen a téren. Sok szülő szegezi magának a kérdést: mit rontottam el? Mit rontott el a párom? Vagy vádaskodik: itt a bizonyíték, hogy nem foglalkozol eleget a gyerekkel! Ám ez nem ilyen egyszerű! A kutatások szerint a családon kívüli modellek erősebben hatnak a gyerek nemi szerepeinek elsajátításakor, mint az, amit otthon lát. Nem adott emberekhez köti a „férfiasság” illetve a „nőiesség” tényezőit, hanem olyan sémákhoz, amelyeket maga körül lát a világban. A férfiasság megtestesítője nem az apa, hanem a katona, a rendőr, az akcióhős. A nőiességé pedig nem az anya, hanem a mesebeli tündérek, a Barbie babák és egy általános anyuka-kép, amivel a médiából és a mesékből ismerkedik meg. Ez a magyarázata annak, hogy a kisfiúk imádnak szerelni, puskákkal játszani, és a mai napig szeretnének mozdonyvezetők lenni, holott a legtöbb apa ma már főleg mobiltelefonnal a fülén ül a számítógép előtt, ritkán barkácsol, és szinte soha nem lövöldözik. A kislányok töretlenül tésztát dagasztanak a játék gyúródeszkán, nagymosást tartanak a babakádban – pedig anya többnyire készen veszi a kenyeret, alig készít kelt tésztát, és nemigen mos kézzel. A legtöbb ovis lányka esze akkor is a ruhák, a frizura és a körömlakk körül forog, ha anyja soha nem követte a divatot, sőt nem is sminkeli magát.
A gyerekek többsége két és fél éves kora körül kezdi megkülönböztetni a nemeket, ám ez még igencsak ingatag tudomány. Egészen öt-hat éves korig főleg a külsőségek alapján döntenek: hiába van egy babának fütyije, ha szoknyát visel, csak lány lehet. A nemi azonosságtudat tehát nagyóvodás korra lesz stabil, ekkortól már biztos, hogy kialakul a „mi, lányok”, „mi, fiúk” érzés, csoporthoz kötődés. Ha egy gyerek ez előtt az életkor előtt bizonytalanságot mutat a nemi szerepek kérdésében, nem kell aggódnunk.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ne próbáljunk mindenáron szabadulni azoktól a tulajdonságaitól, amelyek az ellenkező nemre jellemzőek inkább. Ha egy nőből hiányzik minden férfias, ha nincs benne egy szemernyi agresszió vagy önérvényesítési késztetés sem, nehezen fogja megállni a helyét a nagybetűs életben vagy a gyereknevelés során. Ha egy férfiból hiányzik az önzetlenség és a gondoskodási vágy, akkor lehet, hogy belevaló pasi lesz rengeteg haverral, de a feleségével és a gyerekeivel már nem lesz könnyű valóban együtt élnie.
Kedves Andrea! Megvenném a rózsaszín bugyit.
Sződy Judit

Sokat megtudhatunk a szocializáció folyamatáról, vagyis arról, hogyan lesz a kis bárdolatlan újszülöttből társadalmi lény Ranschburg Jenő Szeretet, erkölcs, autonómia c. könyvéből (Okker Kiadó).

Illusztráció: Porkoláb Zsófi