Jó szex

“Öleltük egymást
órákon át,
parányi keze
ott matatott
a derekamon,
és én néztem közben
az apját,
mit szól.
De nem szólt,
hallgatott,
mosoly és
melegség támadt
benne is,
csak néha mondta,
tényleg,
hogy egyszer majd
visszaszerez ő
mindent.
Majd lássam meg!
Ámulva néztem
ilyenkor,
viccel már
megint,
és nem is figyeltem
rá,
mert zuhantunk
mi ketten
újra
az ölelésbe,
mint kezdő
szerelmesek.” (Rist Lilla: Csecsemőszerelem)

A szülés sok esetben vízválasztónak bizonyul a szexuális életünkben. Meglepő, de előfordul, hogy egyértelműen javul a helyzet. Van olyan nő, aki várandósan kap rá a szexre, talán azért, mert „nem kell vigyázni”, talán azért, mert nem kötelező (hiszen már összejött a gyerek), talán azért, mert ekkor tud teljesen leválni az anyjáról, hiszen a terhesség bizonyság arra, hogy nővé érett. Ugyanilyen felszabadulást hozhat a szülés, mely által átélheti a nőiség kiteljesedését. Ezek szerencsés kimenetelű esetek, ám a többség sajnos nem jár ilyen jól. Számtalan asszony éli meg, hogy szülés után semmi kedve nincs a szexhez, van, akit kifejezetten taszít még a gondolata is. Az első hónapokban ez szinte általános, hiszen a hormonális változások, a gát és a mell fájdalma, a végtelen fáradtság, az állandó készültség együtt és külön-külön is megalapozza a vágy csökkenését.
Azt is figyelembe kell vennünk, hogy biológiai szempontból a szülés utáni időszakban a kis utód gondozására állítódik be az anya – az emlős állatok túlnyomó többségéhez hasonlóan. Ha szexuálisan aktív időszak következne az életében, ez valószínűleg akadályozná abban, hogy teljesen a magatehetetlen csöppség felé forduljon. A szülés után termelődő hormonok hatására a legtöbben úgy érezzük: fizikai fájdalmat okozna, ha meg kellene válnunk a kisbabától akár fél órára is. Sajátos csőlátás alakul ki: egyedül a kisbaba az, aki számít, minden más csak sokkal utána következik. Értelmünkkel persze felfogjuk, hogy ma már nem leselkedik akkora veszély a kicsire, mint a barlangi medvék és kardfogú tigrisek korában, s akár meg is kockáztathatunk egy kis lazítást. Ám gyakran azt tapasztaljuk, hogy valójában azért nem megy a szex, mert gondolataink folyton elkalandoznak, méghozzá, milyen érdekes, épp a baba felé! Gyakran éri az a vád a kisbabával együtt alvó anyát, hogy voltaképpen férj-elhárító manőverről van szó. Biztosan ilyen is van, ám a szexnek nem csak a hitvesi ágy lehet a színtere, azt pedig ősi ösztön diktálja, hogy szoros testi közelségben legyünk a babával.
Ahogy múlnak a hónapok, csökken a hormonális hatás, de a helyébe lép valami más. A nagyobbacska csecsemő feltétlen ragaszkodása édesanyjához. Hányan panaszkodnak ilyenkor arra, hogy a kis mászni, totyogni kezdő baba mindig a mamába kapaszkodik, éjjel óránként szopni akar, nem is beszélve a nappalról! Hát még, ha több gyerek is igényt tart a mamára! Ebben a helyzetben azon sem kell csodálkozni, ha az anyának egyszer csak elege van a további érintésekből, például a szexből. Örül neki, ha csöndben és nyugalomban telik el néhány óra anélkül, hogy valaki dögönyözné, szopizni akarna, ruháját ráncigálná, vagy kérne valamit. Furcsa is volna, ha a 24 órás szolgálat közben egyfolytában a szexen járna az esze.
Tévútra vezetne, ha ezeket a nagyon is érthető, természetes jelenségeket szexuális elhidegülésként értelmeznénk. Esetleg ott keresnénk problémát, ahol valójában nincs. Ha korábban jó volt a pár szexuális és érzelmi kapcsolata, valószínűleg nincs ok aggodalomra. A család bővülése azonban mindig új helyzetet teremt, amelyben minden szereplőnek újra kell értelmeznie saját szerepét, feladatait és lehetőségeit.

Előtte sem volt jó?
Ha azonban komoly válság alakul ki, felmerül a kérdés, vajon tényleg jól mentek-e a dolgok a szülés előtti időszakban, vagy már akkor sem volt igazi a láng. Nem ritka, hogy a terápia során derül ki: amit jó szexnek tartottak, az valójában a másik szeretetének megtapasztalására irányuló igény volt, szinte erotika nélkül. Előfordul, hogy a háttérben egy olyan nem tudatos indíték is áll, hogy a férj megtette kötelességét, további szexuális együttműködésre nincs szükség. Ugyanezt eredményezi, ha a nő a párját egyszerűen nem tartja férfinak. Ám ez a történet sem a szüléssel kezdődik.

Anyád helyett anyád, apád helyett apád
De ki akarna lefeküdni a saját anyjával? – kérdezi az örök szingli Terézanyu, miután pszichológusa segítségével rájön, hogy ő a férfiakat rendszeresen meg akarja menteni, ápolni a lelküket, dajkálni őket – így próbál közel kerülni hozzájuk. Nem csoda, hogy ezek után inkább pótanyának, mint nőnek tekintik a férfiak sorra, egymás után. Ugyanez történik, ha a nő nem férfit választ maga mellé, hanem apapótlékot. „Minden rendben van köztünk, szeretem mint embert. Csak a szex nem az igazi.” Csak a szex nem? Az ilyen házasság nem szokott csak úgy magától rendbe jönni, de még a terapeutának is meggyűlhet vele a baja. Fontos, hogy a férfi mint férfi legyen vonzó. Legyen benne a nő számára valami sárm, valami olyasmi, amit nem is lehet megmagyarázni – de mégis ettől a kicsi valamitől férfi (és nem attól, hogy nem segít a házimunkában). Az sem mellékes, hogy a nő nőnek érzi-e magát szülés után is. Ezért a férfi is sokat tehet egy kis udvarlással és azzal, hogy átvállal valamennyit a mindennapi terhekből, hogy a párja feltöltekezhessen, és képes legyen önmagával is törődni.

Bí hepi!
A plakátokról a Tökéletes Nő és a Tökéletes Férfi lép elénk. Számukra magától értetődő és boldogító a szex. Beléjük botlunk még akkor is, amikor felvágott, autó vagy építési telek reklámjával találkozunk. A tévéből, magazinokból ömlik a boldogságrecept: ha ezt csinálod, azt veszed, amazt használod, fenékig tejfel lesz az életed, szexisebb leszel és lazább, trendibb és hódítóbb. Mert ez a lényeg.
Az ám, de hol vagyunk mi, az „utca emberei” attól, amit a média sugall? Máris kételkedünk abban, hogy a saját idomainkkal is hódíthatunk, és megtarthatjuk



párunkat. Hajlamosak vagyunk elfelejteni – pedig a bulvárlapok nap mint nap megírják –, hogy a legszebb szupermodellt is megcsalják, és a „legmacsóbb” sztárral sem elégedett a felesége, sem az ágyban, sem másutt. Nem hisszük el, hogy az érzelmi és testi elégedettség záloga nem kívül van, hanem odabent.
A szexuálpszichológus szerint a jó szex nem a kilókon múlik: ha egyszer élt a vágy, és a pár igazán szereti egymást, a kapcsolat túlél hízást, fogyást egyaránt. Ha a testi változás mégis elér egy olyan határt, ami a partnert már zavarja, jól működő kapcsolatban ezt úgy is meg lehet beszélni, hogy ne sérüljön a másik fél. A másik testére tett durva megjegyzések, csúfolódás mögött valójában sokkal mélyebb probléma áll. A helyzet az, hogy sokkal könynyebb a másik igénytelenségből, fegyelmezetlenségből fölszedett kilóiban keresni a bajok forrását, mint elgondolkodni a saját hibáinkon, és azon, hogyan lehetne együtt rendbe hozni a dolgokat.
Előfordulhat az is, hogy valaki képtelen elfogadni a saját testét – anélkül, hogy bárki kritizálná. Emiatt nem tud feloldódni szex közben sem, hisz mindig azon jár az esze: elég jó vagyok neki? Jaj, mit gondol most rólam? Ezek a problémák általában makacsok, nem biztos, hogy segít, ha a kedves százszor is elmondja: én így szeretlek. Sőt sokszor az sem, ha egy alapos fogyókúra vagy egy jól sikerült plasztikai műtét a kor követelményeinek megfelelővé varázsolja az alakot. A test változhat – a testkép (vagyis a saját alakunkról bennünk élő kép) azonban keményen tartja magát. A duci akár több tíz kiló leadása után is úgy érzi, hogy nagy a feneke, hiába esik le róla a nadrág. A baj forrását újra a lélekben kell keresni.

Próbálta már mással?
Bizony, néha ez a kérdés is fölmerülhet szexuális probléma esetén. A szex ugyanis mindig kettőn múlik. Előfordul, hogy két tapasztalatlan, gátlásos ember kerül össze, és egyikükben sincs meg az a hajtóerő, ami kimozdíthatná a kapcsolatot a holtpontról. Az sem ritka, hogy hasonló a hasonlót keresi – vagyis mindketten olyan lelki terhet hordoznak magukkal, ami erősíti a másik problémáját. Ebből a helyzetből szexuál-
pszichológus segítségével ki lehet lépni – ha a pár együttműködő. A pszichológus ugyanis nem a kész megoldások embere, aki ad egy tablettát, ráolvas, hipnózisban vagy egyéb furfangos módon ripsz-ropsz előhúzza azt a csúnya traumát, ami rátelepedett a szexuális vágyakra. A pszichológus, ha kell, felvilágosít, ha kell, technikai tanácsokat ad, de valójában olyan belső utazásra hívja a hozzá fordulót, ami nagyon nehéz és fájdalmas lehet. A feladat: az önismeret megszerzése. Meg kell tudnunk, mi a mozgatórugója annak, ahogy viselkedünk, érzünk. Nincs orgazmusa? Nem tudja elfogadni nőiségét. De miért? Nem vágyik a szexre? Nem tudja elfogadni a férfinemet. De miért? Nem zárta még le az előző kapcsolatot? Azért szorong, mert a párja nem zárta le előző kapcsolatát? Fél az anyaságtól? Fél a szüléstől? Fél az intimitástól? Ezeknek a kérdéseknek alaposan a végére kell járni. Nem könnyű, de a szakpszichológus biztos tudással és gyakorlattal áll a különleges feladat elébe. Segít megtalálni és kinyitni a kapukat, miközben a pár a maga útját járja.

Fejünkben dől el
Talán nincs még egy területe az életünknek, amely olyan változáson ment volna keresztül az utóbbi évtizedekben, mint a szexről alkotott fogalmunk. A „szexuális forradalom” lehetővé tette, hogy nyíltan beszéljünk róla, a biztonságos fogamzásgátlás pedig azt, hogy szinte teljesen elváljon eredeti feladatától: a gyermeknemzéstől, szaporodástól. Ám azzal, hogy ledőltek a gátak, olyan szemléletmód is életre kelt, amely nemhogy segítené, hanem éppen könnyűszerrel romba döntheti az egyes emberek szexuális életét. Ez pedig a teljesítményhajszolás. Már alig szólunk arról, hogy kinek mit nyújt az intimitásnak ez a foka, a tökéletes egyesülés érzése, ami a szeretetet teljesíti ki. Inkább arról beszél a média és az ismeretterjesztő irodalom nagy része is, hogy kinek mekkora, hetente hányszor, a férfi meddig tudja visszatartani a magömlést, a nő a szeretkezések hány százalékában él át orgazmust. És akinek nem akkora, és/vagy nem sikerül annyiszor és úgy, hát az bizony kételkedni kezd önmagában vagy a párjában, és csak szorongva mer újra nekivágni. Ha mer egyáltalán…

Szaktanácsadó: Bede Zsuzsa szexuálpszichológus

Az öröklött tulajdonságoknak a szexben nincs olyan nagy jelentőségük, mint gondolnánk. A nemi szerveken kívül még számtalan rendkívül érzékeny „vevőkészülékünk” van a fülcimpánktól a kislábujjunkig, mégis azt kell mondanunk: az agyunk a legerotikusabb szervünk, a fő erogén zónánk. A vágy és az öröm átélésének képességét ugyanis azok a hatások befolyásolják leginkább, amelyek apró csecsemőkorunk óta értek minket, és amit ezekből az élményekből összevegyítünk. Ettől függ, milyen a viszonyunk a saját nőiességünkhöz (férfiasságunkhoz), és milyen a másik nemhez, merünk-e intim közelségbe kerülni valakivel, feloldódni, átadni magunkat az örömnek, tudunk-e adni és elfogadni, szeretjük-e testünket és egymást.

„Azok a nők, akiknek sokat kell gyerekekkel és kutyákkal foglalkozniuk, kialakítanak néhány célszerű szokást:
– Hangosan beszélnek, hogy a gyerekek




és a kutyák meghallják.
– Olyan ruhákat hordanak, amelyekben
a gyerekek és a kutyák nem tesznek kárt.
– Mindenkivel úgy beszélnek, mintha gyerek
vagy kutya lenne.
Az ilyen nő férjének két választása van:
a) Belenyugszik, hogy úgy bánnak vele,
mintha gyerek vagy kutya lenne, és
minden szabad idejét a hobbijának
szenteli.
b) Rosszalkodik, és minden szabad idejét a hobbijának szenteli.” (Deborah McKinlay: Szerelmi játszmák)

Ártó emlékek
Ha a szülés során különösen sok fájdalmas beavatkozás, vagy sok olyan esemény történt, amelynek nem tevékeny részese, csupán elszenvedője volt a kismama, hasonló nyomokat hagyhat benne, mint ha szexuális erőszakot szenvedett volna el. Az intim testrészek gyakori, fájdalmas vizsgálata, a méhszájtágítás, a hasra gyakorolt nyomás, a fogó alkalmazása, a gátmetszés csupa olyasmi, ami kellemetlen emlék lehet, hiába tudjuk, hogy esetleg szükség volt ezekre a beavatkozásokra a szülés meggyorsítása érdekében. Nem csak a testi sebek begyógyulásához kell idő!

Mit tehetünk egymásért?
– Kezdeményezzen beszélgetést azokról a dolgokról, amelyek Ön szerint a szex útjában állhatnak. Kölcsönös vádaskodás helyett hallgassák meg egymást figyelmesen és odaadóan! – Kerüljék a kimondottan szexuális célú közeledést, helyette részesítsék előnyben a kellemes érintés egyéb formáit: masszázs, simogatás, közös fürdés. – Ismerjék és ismerjék el kölcsönösen egymás erőfeszítéseit, amelyek a család jólétével, nyugalmával, az otthon megteremtésével kapcsolatosak. – Találjanak ki egymásnak minden hétre egy meglepetést! – Nézzenek meg együtt olyan filmeket, amelyek partnerkapcsolati kérdésekről szólnak (nem pornófilemkre gondolunk, hiszen azoknak nem túlzottan változatos a tartalmuk), a látottak talán segítenek abban, hogy beszélgetni kezdjenek a témáról.

Szerelem és hájasság
Sok nő aggódik, hogy a terhesség és a szülés alatt felszedett gömbölyű formák nem elég trendik ebben a médiamanipulált világban, ahol a lapos hasra, az épp bimbódzó mellekre és a feszes, kicsiny popókra indulnak be a férfiak. Aggodalomra azonban semmi ok, az evolúciós kutatások eredményei idegnyugtató és önérzetnövelő hatásúak.Kezdjük ott, hogy mindenki szaporodni akar, különben génjei eltűnnének a törzsfejlődés sülylyesztőjében. A szaporodás körüli hercehurcát jelentősen megkönnyíti, ha a nők képesek reklámozni termékenységüket, a férfiak pedig elcsábulnak e reklám hatására. A reklámtevékenység azt jelenti, hogy a női test formái, méretei, az arc sajátosságai számszerűsíthető módon kapcsolatban állnak a termékenységi mutatókkal. Ezeket a férfiagy gyárilag beépített módon osztja-szorozza, hatványozza és deriválja, majd kiad egy értéket, amit tetszésnek és megkívánásnak nevezünk.
Ha fel akarjuk állítani a női vonzerő egyenletét, feltétlenül az alakkal kell kezdenünk. Az alak egyik fontos változója a derék/csípő hányados, ami a világ minden pontján, a testsúlytól függetlenül akkor a legvonzóbb, ha 0,7 az értéke.
Mérték ezt ősi szobrokon, pigmeusokon és a modern szépségkirálynő-választások győztesein, az eredmény mindig ugyanaz; nevezhetnénk ezt szépségállandónak. A nő zsírpárnázottsága is fontos. Ha a női test 20 százaléknál kevesebb zsírt tartalmaz, veszélybe kerül a termékenysége, illetve az utódkihordási, majd szoptatási képessége. A fontos zsírraktárak természetesen azok az idomok, amelyek a férfiak szemében ugyancsak vonzóak: a mell és a fenék. A mell kifejezetten reklámcélból fejlődött ki az embernél, ugyanis a

Szaktanácsadó: Szendi Gábor pszichológus

szoptatás szempontjából valójában közömbös a mérete. A szépségegyenlet fontos változói találhatók az arcon. Az ajkak teltsége, az áll és az orr kicsinysége szintén szoros kapcsolatot mutat az ösztrogénszinttel. Ha a szépség maga a termékenység ígérete, a terhesség és a szülés a beváltott ígéret.
A szex persze továbbra is fontos, hisz az emberi szexualitás lényege, hogy képes legyen tartósan összekötni férfit és nőt. És ha a férfit olykor meg is igézi a fiatalság elsuhanó bája, szíve többnyire a családjához húzza – mert nyersen fogalmazva – csak az utód sikere garantálja a dobogós helyezést az evolúciós versenyben. Hogy ez igazi csapatjáték legyen, a férfinak is, a nőnek is összjátékra kell törekednie.

Olvasnivalók a hálóról
www.szexologia.hu
www.szexterapia.hu
www.szexualpszichologia.hu
www.szexinfo.hu
intim.lap.hu
A Kismama 2003/májusi számában, Takarékra tett vágyak címmel írtunk utoljára részletesen a szülés utáni szexuális problémákról.