Mesél a sebész

A budapesti Madarász utcai Gyermekkórház sebészeti osztályának kórtermeiben színes falfestményekkel próbálják oldani a balesetes gyerekek és szüleik csöppet sem rózsás hangulatát. Az egyik kórteremben például szigorú, mégis bizalomgerjesztő tigris tartja szemmel az ágyak kicsi lakóit. A falfestmény tanúsága szerint éppen azt kérdezi, mennyi háromszor három meg négyszer négy. Kalauzomtól és egyben interjúalanyomtól, Dr. Kerényi Imre sebész főorvostól megtudom, hogy kollégái lepték meg a tigrissel, mely valójában őt ábrázolja. Amikor ugyanis az ágyban fekvő gyerekek hasát vizsgálja, a kicsik rendszerint megszeppennek, megfeszítik hasizmaikat, ezért hirtelen nekik szegezi a fenti kérdést. Még az óvodások is meglepődnek rajta, és gondolkodni kezdenek a válaszon, így hirtelen ellazulnak a hasizmok, Kerényi főorvos pedig a jól bevált trükknek köszönhetően el tudja végezni a vizsgálatot.
A gyerekbalesetekről akarjuk kérdezni Kerényi Imrét, ám korántsem egyszerű elérni őt. Munkatársaival együtt huszonnégy órás szolgálatban van, legalábbis valahogy „véletlenül” mindig így jön ki a lépés. Az ambulancián sokszor húsz-huszonöt gyerek várakozik kísérőjével vizsgálatra. Ha szülőként érkeznék ide törött karú, sírós kisgyerekemmel, bizony megroggyanna a térdem a látványtól. Ha épp nem ott vizsgál Kerényi doktor, akkor a műtőben van vagy valamelyik kórteremben, vagy szülőkkel beszél, ezért nehéz időpontot egyeztetni. Megegyezünk, hogy másnap találkozunk, mert akkor már szabadságon lesz. Amikor megérkezünk a megbeszélt időpontban, még a műtőben van, amíg beszélgetünk, többször is keresik. Világosan látszik, milyen is az, amikor ő szabadságon van.

Leggyakoribb az esés
A sebészetre kerülő csecsemők jelentős része azért van itt egy-két napig, mert leestek valahonnan. Egyszerű eset, ha csak az ágyról a szőnyegre, valamivel rosszabbak az esélyek, ha a pelenkázóról vagy az etetőszékből a kőpadlóra. A szülők arra hivatkoznak, hogy úgy tudták, csemetéjük még nem tud

A kicsiket bajba sodorhatja a kiváncsiság

megfordulni, mászni, s épp csak egy pillanatra fordultak el. Sok kisbaba épp ezt a pillanatot használja fel arra, hogy életében először a mélybe vesse magát. Kevesen gondolnak arra, hogy a rácsos ágyból fejest is lehet ugrani a parkettára. Ha például a kisgyerek már elég magas ahhoz, hogy áthajoljon a rácson, és nagyon igyekszik, hogy kijusson onnan valahogy, hamarosan a padlón találja magát. Gyakran koponyarepedés a következmény. Többnyire csak hajszálrepedésről van szó, de a kicsinek gondos megfigyelésre van szüksége, hiszen előfordulhat, hogy befelé vérzik a sérülés. Ennek lehetséges tüneteit kísérik figyelemmel: a kórházi tartózkodás során szemész, neurológus és fül-orr-gégész is megvizsgálja a kis sérültet.
– Gumiból vannak ezek a gyerekek! – mondja Kerényi Imre biztatásképpen, s elmeséli annak a kisgyereknek az esetét, aki az ötödik emeletről zuhant a betonra, s megúszta kétoldali combcsonttöréssel. Négy hét kórház után már haza is mehetett!

Forrázás
Évente jónéhány ilyen eset fordul elő a Madarászban, és szinte mind elkerülhető volna, ha a szülők ügyelnének néhány alapvető szabály betartására. Gyakran rossz szociális körülmények közt kerül sor erre a balesetre, rendszerint a fürdetéssel vagy főzéssel összefüggésben. Ha a babafürdőkádba a lakás másik

Lehetőleg ne rántsuk meg, ne húzzuk a kisgyerek karját!

pontjáról, például a tűzhelytől hordják a forró vizet, s csak ezután engedik hozzá a hideget, fokozódik a forrázás veszélye. Fürdetéskor tehát mindig a hideg vizet kell előbb engedni, illetve a keverőcsapoknál langyosra kell állítani a hőfokot.
Szörnyű sérülés történt például akkor, amikor a hirtelen áramszünet miatt beálló sötétben botlott meg a forró vizes fazékkal a kezében az édesanya, és a földön játszó kisgyerekére öntötte a vizet. A manapság divatos családi házak tágas, amerikai konyhás nappalija jelenik meg lelki szemeim előtt. Onnan vajon hogyan lehet kizárni egy csúszó-mászó apróságot? Kerényi főorvos azonban nem emlékszik olyan esetre, amikor ilyen környezetben történt volna forrázásos baleset. Annyi bizonyos, hogy szülőként fokozottan ügyelnünk kell arra, nehogy a kíváncsi kisgyerek magára rántsa a terítőt, rajta a forró teáskannával vagy a levessel. Ilyesmit egyszerűen nem szabad olyan helyen tárolni még rövid ideig sem, ahol gyerekek bármilyen módon hozzáférhetnek. Ha a tésztáról készülünk leönteni a főzőlevet, szállítsuk biztonságos távolba a kicsit, vagy tegyük járókába arra a néhány percre.

Forró kamillás gőzzel sose inhaláljunk gyereket, mert rendkívül balesetveszélyes! Gyakran megtörtént, hogy a hőségben kapálózó nyűgös kisgyerek magára rántotta a fazekat .

Ostobaság, semmi több
A gyerekbalesetek jelentős részét a felnőttek felelőtlensége, ostobasága okozza. Hiszen kapható már kerékpáros gyerekülés, kicsiknek való bukósisak, mégsem használja mindenki a gyerekszállításhoz. Ennek köszönhetőek az igazán súlyos, töréssel, szalag-szakadással, bőrelhalással járó boka- és lábsérülések, mert

A biciklizés nem veszélytelen mulatság! Segíthet a sisak, a térd- és könyökvédő is

előfordul, hogy az oldalvást, férfibiciklire ültetett gyereknek a küllők és a villa közé szorul a lába. A súlyos autós balesetek száma szerencsére csökkent, mióta általánossá vált a gyerekülés használata, és az autók is jobb minőségűek.
Az emeletes ágy nem elég biztonságos ahhoz, hogy kisgyerek aludjon benne. Éjszaka, ha félálomban lemászik róla, és közben leesik, mert rossz helyre lép, beakadhat valamelyik végtagja a létra fokai közé, a kicsi pedig egész súlyával lóg rajta. Ez súlyos sérülést szokott eredményezni.
Gombelemet semmiképp sem szabad olyan helyen tartani, ahol a mindent kóstolgató, kíváncsi kisgyerek hozzáférhet. Ha úgy tűnik, lenyelte, azonnal kórházba kell vinni, mert a gyomorsav kikezdi a fémborítást, így maró anyagok és mérgek kerülhetnek belőle a gyerek szervezetébe.

Az elkerülhetetlenek
A kép jellegzetes és egyértelmű: a kisgyerek sír, lóg az egyik karja, mint egy szárnyaszegett kismadáré, a szülő pedig elmeséli, hogy a kicsit karjánál fogva emelte fel vagy hintáztatta. Az orvos odalép a gyerekhez, alig észrevehető mozdulatot végez a beteg végtagon, és máris minden rendben. Az eset tehát nem súlyos, csak fájdalmas. Ötéves kor előtt, főként kisgyerekeknél, az orsócsont a könyöknél könnyen kibújik az ízületi szalag alól. Nem igazi ficamról van tehát szó, csupán arról, hogy a kar húzásától elmozdul a helyéről az egyik csont.
– Egy időben hetente előfordult ez a baleset a kisebbik fiammal. Bejöttek, helyre tettük. Aztán inkább megtanítottam a feleségemet arra a bizonyos aprócska mozdulatra – meséli Kerényi doktor.
A játszótéri balesetek többsége elkerülhetetlen. Mindenkivel előfordul, hogy leesik, megüti magát, nekimennek. Nem volna helyes, ha túlzott óvatosságból nem engednénk csúszdázni, hintázni a gyereket. Jó, ha a szülő a közelben marad, de az egyszerű törések, zúzódások nyom nélkül gyógyulnak.

Hétfőn reggel
Kerényi doktor azt javasolta, nézzük meg hétfőn reggel is a sebészeti osztályt. Azt ígérte, bosnyák menekülttáborhoz hasonló látványban lesz részünk.
– Igaz, én már szabadságon leszek, de majd a kollégák segítenek.
Csak ebben a két dologban nem volt igaza. Reggel éppen műtőben volt a főorvos, egyik gyereket tolták be a másik után. A kórtermek zsúfolásig tele kis betegekkel, pótágyak mindenütt. A látogatók hosszú, tömött sorokban vonulnak a folyosón, az egyik doktornő nyakmerevítő galléros kisfiú reflexeit vizsgálja az egyik zsúfolt kórteremben, a másik doktor az ambulancián rendel, ahol még a pénteken látottaknál is sokkal többen várakoznak. Melyiküket zavarjam kérdéseimmel? Melyik kétségbeesett szülőtől kérdezzem meg, miért kerültek ide? Attól az anyukától, aki épp egy órája próbálja megnyugtatni síró kisfiát?
Lemondunk a további várakozásról, hiszen amit látunk, az éppen elég: hihetetlenül túlterhelt orvosok és ápolók, rengeteg gyógyulásra váró apróság szülőkkel, valamint pénz- és helyhiány. Lehet szabadságra menni?

Szellőtől is óvta őket?




Szaktanácsadónkat, dr. Kerényi Imrét persze arról is faggattam, apaként hogyan viszonyult gyerekei lehetséges baleseteihez ennyi riasztó tapasztalattal a háttérben. Vajon a széltől is óvta őket?
– Á, dehogy! A kosarazó fiam gyakori vendég volt itt, évente kétszer biztosan gipszeltük. A feleségemnek viszont már a házasságkötésünkkor megmondtam, mi az a két dolog, amit semmiképp sem követhet el gyerekeinkkel: a forrázás veszélye miatt nem engedheti őket a konyhában játszani, és nem adhat a kezükbe üvegpoharat. Ha ugyanis a kisgyerek pohárral a kezében hasra esik, egy életre nyomorékká tehetik a sérülései: az üvegcserepek elvágják az idegeket, inakat, s ezek még olyan aprók, hogy a leggondosabb sebészi munkával sem lehet mindig tökéletes eredményt produkálni. Ez jelenti az igazi veszélyt, nem a mászóka és a csúszda! Persze nálunk a konnektorok az egész lakásban biztonsági dugóval voltak ellátva, és emeletes ágyunk sem volt. Most már mindkét fiam felnőtt.

Fotó: Rátkai Éva, Eltern