 |
Mi ez a Siratószoba?
A portálon nyitott rovat, a Sirató arra késztet, hogy egyre többet foglalkozzam a perinatális gyásszal. Nem számítottam arra, hogy ennyire sokakat, és ennyire mélyen érint ez a téma. Napról napra több rokonságot fedezek fel a születés és a halál között. Az élet törékeny, attól kezdve, hogy megfogant, de soha nem annyira, mint a megfoganástól a születés körüli időig terjedő életszakaszban. A spontán vetélés, a várható károsodás miatt mesterségesen beindított szülés, az abortusz akkor is, ha megpróbálunk nem úgy tekinteni rá , épp úgy veszteség, mint a szülés körüli, vagy utáni halálozás, csak nincsenek hagyományaink az elgyászolására.
És a Siratószoba ezeket próbálja pótolni?
Teljes pótlásról bizonyára nem beszélhetünk. Eszközöket, fogódzókat: tárgyakat, képeket, hangokat, gondolatokat kínál fel a betérőknek ahhoz, hogy kellő biztonságban közelebb férjenek eltemetett érzéseikhez, elbúcsúzhassanak attól a személytől és attól a történettől, akit (és amit) évek óta úgy hordoznak magukban, hogy se elszakadni, se együtt élni nem tudnak vele.
Akkor valahogy a feldolgozást segíti?
Pontosan. A pszichológia gyászmunkának hívja azt a belső munkát, ami nélkül megáll a belső óra, amely személyiségünknek az adott kapcsolatot reprezentáló része, s akár évtizedekig is mozdítatlan marad, mintha valóban egy érintetlen szoba lenne a házban, ami mi magunk vagyunk, amelyben lakója távozása után minden érintetlen.
Hogyan kell elképzelnünk ezt a szobát?
Mint egy kápolnát. Egy meditációs szobát. Külön sátor is lesz benne (a tavalyi Születés Hetéről ismerős születés sátorhoz hasonlóan), esetleg paravánnal elkerített rész, amelyben egy-egy személy járhatja végig saját útját, amiben vetített képek és fülhallgatón át hallgatható rávezető gondolatok segítik. Levelet írhatunk annak, akitől búcsúzunk. Tárgyat készíthetünk, vagy adhatunk át. Szükség esetén segítővel is beszélhetünk. Más, a gondolatok, érzések kifejezését, hozzáférését segítő cselekvési lehetőségeket is tervezünk.
