Talán nem ártana tisztázni egy alapvető kérdést: mi a különbség a három- és a négydimenziós ultrahang között?
Az alapot a kétdimenziós ultrahang jelenti. A háromdimenziós változat esetében a vizsgálófej különböző szögekből készít sorozatfelvételeket a kérdéses területről. Ezekből áll össze a háromdimenziós kép, a beépített számítógép segítségével. Ezzel már olyan síkokat is be lehet hozni, amilyeneket a kétdimenziós géppel nem. Olyan metszetek és rétegfelvételek készíthetők vele, mint a röntgen alapú CT-vel (azaz komputertomográffal). Vegyünk egy példát! Előfordulhat, hogy két dimenzióban nem tudom behozni azt a síkot, amelyben észreveszek egy szájpadhasadékot, három dimenzióban viszont sikerrel járok. Feltéve persze, hogy a baba méhen belüli fekvése megengedi. Összességében elmondható, hogy fejlődési rendellenességről finomabb képet lehet kapni három dimenzióban. Ennek nem pusztán a terhesgondozásban van jelentősége, hanem a nőgyógyászatban és a nőgyógyászati onkológiában is, a petefészek és a méh rendellenességeinek szűrésénél. Az úgynevezett kétszarvú méhet például háromdimenziós ultrahanggal lehet a legpontosabban diagnosztizálni.
Maradjunk még egy kicsit a technikánál. Mivel tud többet az egyik gép a másiknál?
A különbség a vizsgálófejben és a professzionális számítógépben keresendő. A nagy fejbe beépítenek egy kisebbet, amelyet egy motor hajt. Ez pásztázza a vizsgált területet és készíti a sorozatfelvételeket a beépített számítógép segítségével. A képernyőn aztán egy időben láthatjuk a kérdéses területet három síkban és térben megjelenítve is. A négydimenziós változatnál már elmozdulás, mozgás közben látjuk mindezeket.
Az ember azt gondolná, hogy a fejlettebb technika kiszorítja a hagyományosat. Eltelik pár év, és a várandósság során ajánlott vizsgálatokat már 4D ultrahang segítségével végzik az orvosok ?
Kiszorítani nem fogja, de jó kiegészítő módszer, ezért bizonyos esetekben speciális egészségügyi központokban, erre kiképzett szakemberekkel nélkülözhetetlen lesz.
A várandósság alatt milyen gyakorlati haszna van mindennek?
Például a tizenkettedik héten elvégzett tarkóredőszűrés kapcsán a látótérbe nehezen hozható részek és a magzat egészének megítélésében jelent segítséget. Ez a szűrés a Down-kór kockázatának igen pontos becslésére alkalmas, miközben vetélési kockázattal egyáltalán nem jár. A terhesség későbbi szakaszában, például a koponyaűri eltérések pontos helyének és a környezethez való viszonyának megítélésénél is fontos szerepet kap, ugyanúgy a hasfali és gerinczáródási rendellenességek méretének, helyzetének pontos megítélésénél is.
Ezeknek a diagnózisoknak feltehetően sorsdöntő szerepük van.
Hogy csak egy példát említsek saját praxisomból: egy hasfalzáródási rendellenességnél az elkészített felvételek alapján derült ki, hogy nincs szükség terhességmegszakításra, mivel az elváltozás operálható. A babát születése után megműtötték, és ma már egészséges.
Sokan azért jelentkeznek be a négydimenziós ultrahangvizsgálatra, mert kíváncsiak a baba külsejére. A terhesség hányadik hete a legalkalmasabb erre? Mikor láthatunk a legtöbbet a magzatból?
Kétségtelen, hogy minél nagyobb a baba, annál kevesebb az esély arra, hogy fotószerű képet alkosson a rétegfelvételekből a gép. Épp ezért jobb korábban menni, és nem szülés előtt közvetlenül. A 25-35. hetet tartom erre a legalkalmasabbnak, mert a magzat már egész emberi formát ölt, az arca is kikerekedik, így nem okoz csalódást.
Érdekes lehet látni, mit szólnak a szülők saját babájuk látványához.
Nagyon megható, jó érzés látni az örömüket. A 4D ultrahangvizsgálat az anya-gyerek, illetve a család-gyerek kapcsolatot hihetetlen mértékben fejleszti. Nem egyszer találkoztam már olyan kispapával, aki ott, a rendelőben érezte át először igazán az apaság örömét.
Mindenki szépnek látja a csemetéjét?
Szinte mindenki. De volt már példa arra, hogy a baba orra kicsit nagyobbnak tűnt a kelleténél ami leginkább a háromdimenziós kép összerakása közben kialakult úgynevezett műtermék, és nem anatómiai eltérés , és ettől elkeseredtek a szülők. Mások attól tartanak, hogy gyerekük örökli testi eltéréseiket, ezért kérnek alaposabb vizsgálódást az adott területen. Ha az orr példájánál maradunk, ez egy kicsit csalóka. Volt már nagy orrú szülő, aki az apró babaorr láttán megkönnyebbült, pedig az arc végső formája, így az orr mérete is csak a serdülőkorban alakul ki.
Úgy tűnik, itthon nagy divatja van a babamozinak. Külföldön is ez a helyzet?
Érdekes módon nem. A nálunk fejlettebb országokban nem ilyen népszerű az orvosi indikáció nélkül végzett 4D ultrahangvizsgálat, és nem az anyagiak miatt. Ki tudja, mi talán türelmetlenebb, kíváncsibb nemzet vagyunk, de ezzel nincs semmi baj. Ha a lehetőség adott, miért ne használnánk ki?
Ő is kíváncsi volt!
Fotó: Haralambidou Anthoula