 |
A szülésre felkészítő csoportban mindig megkérdezem a párokat: mit tudnak saját csecsemőkorukról. Szinte minden alkalommal elhangzik egy történet arról, hogy mellgyulladás miatt szakadt meg a szoptatás. Sokan hozzáteszik: pedig anya rendesen fejt, minden etetés után. Szerencsére megnyugtathatom a kismamákat: a mellgyulladás ma már a legritkább esetben vezet a szoptatás befejezéséhez, a megelőzés lényege pedig nem az, hogy rabszolgamód minden szoptatás után üresre fejjék a mellüket.
Nem mind gyulladás, ami
fáj és feszül. A szülés utáni második-harmadik napon, amikor megjön a tej, nagyon sok nő érzi úgy, hogy az már nem normális, ami vele történik, hiszen a mellei helyén két nehéz görögdinnye trónol. Lássuk, mi történik ilyenkor!
A hormonális változások hatására megindul az érett tej termelése, ez a tejbelövellés. Amikor a babát mellre teszik, lelkesen kortyolgat, miközben a másik mellből is csöpög (néha folyik, spriccel) az anyatej. A mellben ilyenkor jelentősen nő a vér- és nyirokkeringés, a szövetek közé folyadék áramlik, vagyis bizonyos fokú ödéma is jelentkezik. Ez még nem gyulladás, nem is kóros jelenség. Lehet, hogy a mell túlságosan is megtelik, olyannyira, hogy a belső nyomás miatt nem tud kijutni a tej. Ezt nem hagyhatjuk annyiban, hiszen ilyenkor tejcsatorna-elzáródás alakulhat ki, ez pedig valóban könnyen gyulladáshoz vezethet. A gyógyír és egyben a megelőzés a mell hatékony kiürítése. Ehhez nem kell más, csak néhány praktikus fogás és egy lelkes, ügyes, éhes csecsemő.
Ami beválik és ami nem
Így segíthetjük a tej kiürülését:
– meleg borogatás közvetlenül szoptatás előtt
– finom, körkörös masszázs
– egy kevés fejés, így a mell fellazul annyira, hogy a baba rá tudjon kapni
– nagyon gyakori szoptatás
– különböző szoptatási testhelyzetek alkalmazása
Ami nem segít, sőt többnyire árt:
– gyömöszölés, citromfacsarás (masszírozás címszóval)
– tartós hideg borogatás
– fejés szoptatás nélkül
– a szoptatás korlátozása
– bimbóvédő
– tejapasztó gyógyszerek
– a folyadékfogyasztás korlátozása
– várakozás, hátha elmúlik magától
Fájdalmas csomó
Nem csak a kezdeti túlságos telítődés gátolhatja a tej kiürülését. A szoptatás későbbi időszakában is előfordulhat, hogy pang a tej, például attól, hogy a kicsi nem szopik elég ügyesen, nem kapja be jól a mellet, talán mert cumit, cumisüveget kapott, talán mert eldugult az orra. Az is lehetséges, hogy a baba, aki eddig éjjel is szopott, egyszer csak átalussza az éjszakát. Lehet, hogy érzékeny vagy sebes a mellbimbó, az anya tart a fájdalomtól, ezért ritkábban vagy csak rövid időre kínálja oda a mellét így nincs ideje a babának kiüríteni. Nem ritka, hogy a melltartó, a szűk ruha vagy a hátizsák pántja szorít el egy területet. Néha előfordul, hogy besűrűsödött vagy kikristályosodott tej (tejkő) zárja el a kivezető nyílást, érzékeny csomót okozva. Bármi is az ok, meg kell szüntetni, hogy megelőzzük a komolyabb bajt. A legfontosabb, hogy a babát megtanítsuk hatékonyan szopni, és olyan gyakran kínáljuk a fájdalmas mellből, amilyen gyakran csak lehet. Keressük meg azt a testhelyzetet, amelyben a kicsi álla éppen a csomót masszírozza (lehet, hogy a hónaljtartás vagy a fekve szoptatás a megfelelő), és határozott, de fájdalmat nem okozó mozdulatokkal simítgassuk a csomó fölötti területet a baba szája felé, így is segítjük a tej ürülését.
A bent rekedt anyatej keresi magának az utat, és ha nem lépünk közbe egy idő múlva a szövetek közé szivárog. Ezt az állapotot az immunrendszer már nem kezeli elnézően: védekezőanyagokat bocsát ki, kórokozók nélküli, vagyis steril gyulladás jön létre. A gyulladást mindig három tünet kíséri: helyi vérbőség (vagyis bőrpír), meleg és fájdalom. Előfordulhat, hogy ilyenkor fölmegy az anya láza, betegnek érzi magát. A teendők továbbra sem változnak, a mell minél alaposabb kiürítésére kell törekedni. Ha nagyon rossz a közérzete, bevehet egy láz- és fájdalomcsillapítót. Mindenképpen kérjen segítséget a ház körüli munkához és a baba ellátásához, pihenjen a kicsivel egy ágyban , amennyit lehet. Ha huszonnégy órán belül nem javul, orvoshoz kell fordulni.
Ez már nem tréfa!
Ha a láz és a rossz közérzet tartós, a fájdalmas, piros csomó sem lazul fel egy nap alatt, valószínű, hogy kórokozó (baktérium, ritkább esetben gomba) okozza a gyulladást. Az orvos antibiotikumot fog felírni, amelyet akkor is szedni kell hét-tíz napig, ha a tünetek gyorsan megszűnnek. A gyógyszer azonban nem csodaszer, a gyakori és hatékony szoptatás nem maradhat el ebben az esetben sem. Ha a gyulladást nem, vagy nem megfelelően kezelik, átmeneti javulás után vissza-visszatérhet, és megnehezíti az anya és a kisbaba életét. Ritkán, de előfordul, hogy a gyulladás tályoggá fajul. Ha az orvos erre gyanakszik, ultrahangvizsgálatot rendel el. A gennyes üreget föl kell nyitni és kitisztítani. Ez sebész dolga, aki helyi érzéstelenítés mellett néhány perc alatt elvégzi a beavatkozást. A szoptatást nem kell (sőt: nem is célszerű) szüneteltetni, csak akkor, ha a seb a mellbimbó közvetlen közelében található.
Hogy jön létre a fertőzés?
A kórokozók három úton kerülhetnek a mell szöveteibe: vagy a mellbimbón keletkezett sérülésen, seben keresztül, vagy a tejjáratokon át, vagy a vérkeringés útján, más beteg szervekből (többek között mandulagyulladás vagy gyulladt foggyökér is lehet a baj forrása). A legkomolyabb problémát a kórházban beszerezhető rezisztens (vagyis antibiotikumoknak ellenálló) kórokozók jelentik.
A mellbimbó sérülését általában az okozza, hogy a baba nem megfelelő módon szopik, csak a bimbót tartja a szájában, és azt préseli a kemény szájpadláshoz. Soha ne engedjük így szopni, ettől pár perc alatt kisebesedhet a mell! Várjuk meg, míg akkorára nyitja a száját, mintha ásítana, akkor adjuk oda a mellet, vegye a szájába, amilyen mélyen csak lehet. Előfordulhat, hogy a baba szájának anatómiai eltérése tartja fenn a problémát (rövid nyelv, apró állcsont, rövid nyelvfék, magas szájpadlás). Ilyen esetekben mindig a körülményeknek megfelelő, testre szabott megoldást kell találni általában különleges testhelyzetet. A sebet helyi gomba vagy baktérium okozta fertőzés is fenntarthatja. A cumi, cumisüveg, bimbóvédő használata többnyire ront a helyzeten!
Bizonyos baktériumok jelenléte a bőrön, és a tejjáratok kivezető szakaszán teljesen normális jelenség. A testfelszínen számtalan baktérium él, ezek megakadályozzák, hogy gombák és ártalmas baktériumtörzsek telepedjenek meg. Betegséget a test belsejébe jutva és ott elszaporodva okozhatnak, ha nem elég erős az immunrendszer. Gyakori szoptatás esetén a tej szó szerint átmossa a járatokat, nincs idő arra, hogy a kórokozók beljebb jussanak és elszaporodjanak. Több órás szoptatásszünet viszont alkalmat teremthet erre.
A vérkeringésbe kerülő kórokozók más szerveket is megbetegíthetnek. Ha mindkét mell egyszerre gyullad be, és főleg, ha a gyulladás visszatér, érdemes erre gyanakodni, és megkeresni a gócot a háziorvos segítségével, aki valószínűleg fül-orr-gégész, fogorvos, nőgyógyász együttműködését kéri.
A megelőzés lehetőségei
A szülés körüli segítők sokat tehetnek azért, megóvják a mamát és a babát a mellgyulladás kellemetlenségeitől, például úgy, hogy
az újszülöttet szülés után azonnal odaadják a mamájának, és segítik a szoptatást a baba így az anya bőrén, mellén élő jó baktériumokkal találkozik először, ezek nem engedik a káros baktériumokat elszaporodni;
lehetővé teszik a gyakori és korlátlan idejű szoptatást az első perctől ez minden szempontból a legelőnyösebb eljárás;
segítenek az anyának és a babának, hogy a kicsi megfelelően kerüljön mellre, és hatékonyan tudjon szopni ez megelőzi a sebesedést és a tejpangást;
még a tejbelövellés előtt megmutatják és gyakorolják az anyával a kíméletes kézi fejést, hogy szükség esetén fel tudja lazítani feszesre telt mellét;
nem adnak a kicsinek cumit, cumisüveget, de pótlást is csak akkor, ha elkerülhetetlen.
Veszélyes TÉVHITEK
lázasan nem szabad szoptatni
antibiotikum vagy fájdalomcsillapító szedése mellett nem szabad szoptatni, mert árt a babának a gyógyszer
gyulladt vagy sebes mellből nem szabad szoptatni, mert a baba elkap valami betegséget
a túl gyakori vagy túl hosszan tartó szoptatás okozza a mellbimbó kisebesedését
A szoptatás bármilyen korlátozása a legtöbb esetben rontja a mellgyulladással küzdő nő állapotát!
A mikroszkóp alatt
Nem ritka, hogy az anyától tejmintát kér az orvos laboratóriumi tenyésztésre. A lelet két nap múlva várható. Nemzetközi vizsgálatok szerint az egészséges anyáktól gyűjtött anyatejminták ötven százalékából kimutatható kórokozó tehát gyakori az álpozitív eredmény. A tünetek alapján viszont nagy biztonsággal és gyorsan állíthat föl diagnózist az orvos. A tejminta vizsgálata leginkább a megfelelő antibiotikum kiválasztásában segíthet, ha a javulás várat magára.
Sződy Judit szoptatási szaktanácsadó IBCLC
Fotó: Eltern
