Többemberes apróságok

A sírás a legelemibb, legősibb kifejezőeszközeink közé tartozik. Ne hagyj itt, vegyél fel! – ezt mondja a kisbaba, ezt mondatják vele ösztönei. A szülőnek általában könnyű dolga van. Hamar rájön a sírás okára, megvigasztalja az apróságot, és helyreáll a családi béke. Azonban néha sajnos nem ilyen egyszerű a megoldás. Mindenki hallott már olyan csecsemőkről, akikről azt mesélik, szinte egész nap sírnak, éjszaka pedig órákig kell róni velük a köröket, mire megnyugszanak, és végre le lehet fektetni őket. Másképp működnek, mint a többiek?

Panna Zsófi – Apaszemmel
Kifejezetten sírós babát kerestünk, és meg is találtuk! Áprilisi számunk labdás kismamatornájának főszereplője, Kiss Gabi még derűsen mosolyog az akkori fotókon. Nem is sejti, hogy szülés után három hónapig minden egy síró-rívó kislány örökös vigasztalása, dédelgetése körül forog majd. Fotóinkon Panna Zsófi négy hónapos, kiegyensúlyozott, mosolygós, békés, vagyis szerencsére túl vannak a nehéz időkön. Ezért cseppet sem esik nehezükre, hogy tapasztalataikat a Kismama olvasóival is megosszák. Rácz Tamást, az apukát arról faggattuk, tulajdonképpen mi is volt a gond Pannával, és milyen módszerekkel sikerült megnyugtatniuk.
– Olyan a munkám, hogy csak este tíz-tizenegy körül érek haza, addigra Gabi rendszerint teljesen ki volt készülve, Panna pedig sokszor még akkor is sírt. Gabitól tudom, hogy Panna általában hajnali négytől este kilencig sírt, nappal összesen egy órát aludt, és addig volt csöndben, amíg szopott. Aztán este kilenctől egyig kialudta magát, és fent volt négyig. Teljes napokat csak hétvégén tudtam megfigyelni. Számomra teljesen egyértelmű volt a helyzet: mindig a szopásért sírt. Azt láttam, hogy attól azonnal megnyugszik. Sírás közben erőlködött, lábacskáit görcsösen felhúzta a hasáig, nyöszörgött, ezért arra gondoltunk, a hasa fájhat. Azt sem szerette, ha levetkőztettük, olyankor azonnal rázendített. A kakis pelus viszont egy csöppet sem zavarta. A hasfájásra mindenféle szert kipróbáltunk, egyik sem használt. Végül egy homeopátiás szert adtunk neki, és attól javulni kezdett a helyzet. De ki tudja, hátha csak annyi történt, hogy végére értünk a hasfájós időszaknak. Pontosan három hónapos volt akkor, és mintha elvágták volna a sok sírást. Hétvégén persze én is igyekeztem kivenni a részemet a vigasztalásból. Panna legjobban a járkálást

szerette, vagy ha a babakocsiba tettük és toltuk. Aztán néhány hét elteltével a tükör lett a kedvenc. Odaálltunk elé, és mindenféle grimasszal, fintorral, brekegéssel igyekeztem mosolyt csalni az arcára.
Ha végre elaludt, Gabival foglalkoztam. Igyekeztem őt is megnyugtatni, és önbizalmat csepegtetni belé. Átéreztem, milyen szörnyen elbizonytalanító érzés lehet, hogy minden erőfeszítése ellenére ilyen nehezen nyugszik meg Panna. Ez mindkettőnket váratlanul ért. Néha bizony mérgesek is voltunk rá tehetetlenségünkben. Ilyenkor nem pannáztunk, hanem azt mondtam neki szigorúan: ZSÓFI, elég volt!!! Ez sajnos nemigen használt…

A leggyakoribb magyarázat
A hasfájósnak mondott csecsemővel kapcsolatban szinte mindenkinek van valami jó ötlete. Valamennyien született hasfájásszakértőnek bizonyulunk ilyenkor! Szerencsés eset, ha az ötlet nem a kártékony, a helyzetet tovább rontó javaslatok közé tartozik. Igaz ugyan, hogy eddig nem sikerült tudományos módszerekkel bizonyítani, hogy valóban hasfájásról van szó, de ennek

A fürdetés nagyon megnyugtató, ha tényleg fáj a pocak, a meleg víz simogatása enyhítően hat

hangoztatása csak még jobban elkeseríti a szülőt, aki szeretné, ha valami elfogadható magyarázatot találna a sírásra. A hasfájás-elmélettel csupán az a gond, hogy ebből kiindulva egy rakás gyógyszert kap az amúgy rendszerint makkegészséges, jól fejlődő, szépen gyarapodó kicsi. Ezek rengeteg cukrot, édesítőszert tartalmaznak, és valójában egyáltalán nem valók egy kicsi csecsemő gyomrába, éppúgy, mint a különböző szélhajtó teák.
Gyakran azt javasolják az anyának, hogy hagyja abba az „összevissza” (valójában igény szerinti) szoptatást, és tegye mellre háromóránként a kicsit, akkor ugyanis nem keveredik az emésztett tej az emésztetlennel. Persze az anyatej gyors emészthetősége miatt ilyesmitől nem kell tartanunk, de ha mégis, nyugodtan keveredhet a tej, a gyomor már csak ilyen, keverednek benne az elfogyasztott táplálékok. A szoptatások közti idő nyújtása azonban a tejmennyiség csökkenését eredményezheti, s ilyenkor a tápszer a következő tanács.

Ami tényleg megnyugtató
Előfordul, hogy az anya melléből egész nap csurog a tej, mégis tápszert kap a baba, mert sír szopás után. Ilyenkor nem számít, hogy valójában jól hízik.

Ez szinte mindig használ. Jobbat mi sem tudunk nyújtani!

Megkapja a cumisüveget, s lám, csodák csodája, megnyugszik és elalszik! Mi történt? Ezek szerint az anyatejtől sír, attól van hasfájása? Természetesen nem, a tehenek teje továbbra sem jobb táplálék, mint az anyatej. Van azonban egy fontos jó tulajdonsága: látszik az üvegen, hogy van benne valami, és mennyit eszik meg belőle a gyerek. Ez sok szülőre megnyugtatóan hat. Azzal az érzéssel teszik le a kiságyba a gyereket, hogy most aztán tényleg mindent megtettek, ami emberileg lehetséges. Ez a nyugalom pedig természetesen a kicsire is átsugárzik. Nem veszi már a folyamatos vészjeleket a mamától (izomfeszültség, szapora légzés, kapkodó mozdulatok, feldúlt arckifejezés, a baba ideges rázogatása). A mama nyugalma azt üzeni neki: minden rendben.

Bogozzuk ki a szálakat!
Nem könnyű tisztán látni. Talán segít, ha megpróbálunk válaszolni a következő kérdésekre. Otthon, családi körben is sikerülhet, ám ha szakemberhez fordulunk, hasonló felvetésekre számíthatunk.
Jegyezzük fel néhány napig, pontosan mikor, milyen helyzetekben sír a baba. Megfigyelhető valamiféle rendszeresség?
Mit szoktak tenni vele, ha sír?

A babamasszázs eltereli a pici figyelmét, segít lazítani

Mivel lehet valóban megnyugtatni?
Mi a legaggasztóbb a jelenlegi helyzetben? (Sokan attól tartanak, hogy elkényeztetik a csecsemőt.)
Soroljuk fel azokat a babával kapcsolatos jelenségeket, eseményeket, amelyek bosszantóak. Miért dúlják fel a nyugalmunkat?
Gyűjtsük össze azokat a tényezőket, amelyek elégedettségre adnak okot, vagy jó érzéssel töltenek el. Ha nem találunk ilyet, írjunk kívánságlistát, és lássunk neki a megvalósításnak.

Mikor, miért?
Sírásnaptár
Újszülöttkorban: Ha nehéz volt a szülés, és megviselte a babát, esetleg születési sérülései vannak, kezdettől fogva sokat sírhat, mert nagyon zaklatott, vagy

A híres kólikatartás

fájdalmai vannak. Ez utóbbira utal, ha az egyik mellből nem akar szopni, és mindig csak egy irányba fordítja a fejét. Ezek a panaszok néhány hét alatt elmúlnak, addig különleges testhelyzetben kell szoptatni a babát.
0-tól 3 hónapos korig: Az első hetekben a sírás legvalószínűbb oka, hogy a baba ismét éhes, szopni szeretne, vagy legalábbis mellen, testközelben lenni és elbóbiskolni közben. Gyomra még pici, az anyatej hamar kiürül belőle, hiszen nagyon gyorsan emészthető. Akkor érzi magát biztonságban, ha anyja közelében lehet. Az igény szerinti szoptatás a baba megnyugtatásában is segít.
3-tól 6 hónapos korig: Az állítólag hasfájásra visszavezethető sírás többnyire megszűnik erre az időszakra, legalábbis három hónapos kor után sokkal kevesebbet sírnak a picik. Ez talán azzal is magyarázható, hogy többet észrevesznek már környezetükből, felfedezik saját kezüket is,

Megkönnyíti a fel-alá járkálást a hordozókendő

megtanulnak fogni, forogni, nem olyan tehetetlenek többé. Az oltások beadása után számíthatunk arra, hogy a pici sírósabb lesz, fájhat neki, ha megnyomja valami a lábát, ahova a szúrást kapta.
6-tól 9 hónapos korig: Ebben az időszakban a legtöbb csecsemő rosszul viseli, ha anyukája eltűnik a látóteréből. Az idegenektől megijed, mert már tökéletesen tisztában van azzal, kihez tartozik. Ha elmegyünk a közeléből, és sírva fakad, megnyugtathatjuk, ha beszélünk hozzá.
12-től 24 hónapos korig : Változó, hogy mikor tör ki a dackorszak, de arra felkészülhetünk, hogy sok türelemre lesz szükség. Egyre összetettebben tudja kifejezni kívánságait, de rosszul viseli, ha nem teheti azt, amit szeretne.
Kétéves kor felett: A legtöbb kisgyerek el tudja már mondani, mi bántja, s viszonylag könnyen megállapodhatunk vele a vitás kérdésekben.

4 sírós történet
1. Legjobb vigasz a szopi
Gágyor Erzsébet a szoptatás nyugtató és vigasztaló erejére esküszik. Kislányai, Xiomara (3) és Valentina (1,5) együtt és külön-külön is szívesen szopiznak.
– Nálunk a szoptatás a legjobb megnyugtató módszer – mindkét gyerekemnél. Akár egyszerre is. Hiszen ha az egyiket vigasztalni kell, és hozzám bújik egy kicsit szopizni, akkor biztos, hogy a másik is hirtelen talál magán valami bibit, ami miatt neki is sürgősen szüksége lesz egy kis összebújásra és egy kis

A mama közelsége megnyugtató

anyatejre. Bevallom, néha már fárasztó három éve egyfolytában ez a készenlét, hogy nem merek előttük fürödni vagy öltözködni, hiszen biztos lehetek abban, hogy azonnal letámadnak majd egy kis ciciért. Amikor a nagylányom egyéves volt, már csak elalvás előtt igényelte a szopit. Igaz, nem is volt már sok tejem. Amikor ismét terhes lettem, hirtelen megnőtt a tejmennyiség, és ő ezt nagy örömmel érzékelte. Reggel, délben, este – állandóan csak ezt akarta inni. És bizony őszintén meglepte, amikor megérkezett a kistestvére, és hirtelen osztoznia kellett nemcsak az anyukáján, hanem az anyatejen is. De aztán lassan megszokták, hogy ketten is jöhetnek, egyszerre is szopizhatnak. Akkor is nagyon jól jött a szoptatás, amikor kétévesen elkezdődött a nagylányom dackorszaka, ez volt az egyetlen módszer, amellyel le tudtam csillapítani.

2. Szabadban és mozgásban
Vas Jánosné Őry Szilvia és hathetes kisfia, Roland mindig sétálni indulnak, ha nyűgösebb napjaik vannak.
– Ha Rolandon múlna, mindig úton lennénk. Ha berakom a babakocsiba, minden gondját-baját elfelejti, még azt is, hogy eljött már az etetés ideje, és nagyon éhes. Ilyenkor perceken belül mély álomba ringatja a kocsi, és ameddig annak a mozgását érzi, nincs baj. Ennél már csak azt szereti jobban, ha beülünk az autóba, itthagyjuk a várost, és lemegyünk a hétvégi telkünkre. Ott kiteszem a kiságyát a cseresznyefa alá, egy árnyékos, szélvédett helyre, betakarom szúnyoghálóval, és akár négy-öt órán át is alszik. Városi lakásunkban soha nem szokott ennyit szunyókálni. Ha pedig felébred, akkor sem követeli sírva a társaságomat, elnézegeti a mozgó leveleket, a fény játékát. 

3. Kis karácsony, nagy sírás
Apaszemmel
Batki Zsoltnak minden türelmére szüksége volt, hogy meghódítsa húsz hónapos, Borsika nevű lányát, aki olyan anyás volt, hogy sokáig nem fogadott el semmilyen vigaszt édesapjától.
– Amikor Bíborka, a most hároméves nagylányom megszületett, a feleségemet elaltatták a császármetszéshez, így én voltam az első, aki hosszabban dédelgethette a picit. Sokra nem mentem – a pár perces újszülött csak ordított és ordított vigasztalhatatlanul. De később, otthon nagyon is hasznos volt a segítségem. A feleségem a szövődmények miatt állandóan fáradt volt, amit csak

Bármilyen nehéz, ne felejtsük el, hogy összetartozunk, és múló problémáról van szó

tetézett, hogy Bíborka gyakran éjjel is órákon át zokogott. Csak akkor nyugodott meg, amikor hassal lefelé az alkaromra tettem, és sétáltam vele. Ilyenkor altatódalt találtam ki neki, meséket duruzsoltam a fülébe. A mai napig nagyon apás. Gondoltam, könnyű dolgom lesz rutinos apaként a másodszülöttel is, de Borsika az első perctől kezdve nyilvánvalóvá tette: neki anya kell. Csak és kizárólag. Anya ringassa, tegye tisztába, énekeljen neki. Ha ébredés után én léptem a kiságyához, mert a feleségem az éjszakai szoptatás után kimerülve még szunyókált volna fél órácskát, ordított, mint akit nyúznak. Ha az édesanyja lépett az ágyához, boldogan gőgicsélt, és követelte a szopit. Egy idő után meguntam, hogy újabb és újabb dolgokat találjak ki a síró gyerek felvidítására, ezért mindig ugyanazt az egy dalt kezdtem énekelni neki. A Kis karácsony, nagy karácsonyt. Ma már ott tartunk, hogy ha Borsika meghallja, azonnal abbahagyja a sírást, és lefekszik. Ez olyan jól bevált, hogy a múlt héten, láttam, már a feleségem is „elcsente” módszeremet, és láss csodát! A „kiskarácsony” még a szoptatásnál is jobban működött!

4. Nem történt semmi!
A hároméves Ancsa Schmidt Anikó negyedik gyereke. Talán ezért nem esett kétségbe az édesanyja, amikor annyira zokogott a kislánya, hogy elfelejtett levegőt venni.
– Két hónapos volt Ancsa, amikor először kapott olyan hisztérikus rohamot, hogy elájult az oxigénhiánytól. Nagyon álmos volt már, én meg nagyon fáradt, ráadásul már nagyon kellett pisilnem. Ringattam, ringattam, majd amikor már úgy láttam, hogy mindjárt elpilled, beraktam az ágyába, és kirohantam a WC-re. Amint az ágyba tettem, hisztérikus ordításba kezdett, de engem nem ez riasztott meg, hanem amikor hirtelen teljes csend lett. Mint az őrült rohantam vissza, és azt láttam, hogy szilvakék lett a lányom, nem vesz levegőt. Amikor felkaptam, szerencsére hatalmasat sóhajtott, és ismét beindult a légzése. A doktornő azt mondta, higgyem el, kinövi, és minél kevesebbet foglalkozunk vele, annál hamarabb lesz vége az egésznek. Mivel a három bátyja már jóval idősebb nála, szívesen segítettek babusgatni a kisbabát. De persze a sírást így sem lehet teljesen kivédeni. A következő ájulás az oltás utáni nyűgösség miatt következett be, majd egyszerűen csak azért, mert nem kapott meg azonnal egy megkívánt játékot. Amikor kétéves korában ismét toporzékolni kezdett, és hallottam, hogy furcsán veszi a levegőt, nem értem oda időben, hogy megnyugtassam. Még a konyhában voltam, amikor hallottam, hogy koppan egy nagyot a padlón. Gondoltam, most már úgyis mindegy, akkor tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Amikor Ancsa felébredt, és megkérdezte, hogy mi történt, azt feleltem, hogy semmi. Soha többé nem ájult el – belátta, hogy ez nem jó üzlet, ha nem kényezteti érte az egész család. Mert azt gondolom, hogy persze a kisbabának sok babusgatásra, ringatásra van szüksége, de azért egy bizonyos kor után már nem kell azonnal ugrani. Meg kell azt is tanulnia, hogyan oldhatja meg egyedül a saját problémáit.

Összeállította: W. Ungváry Renáta, Fodor Marcsi
Fotó: Rátkai Éva