Egyszerre három gyerek!

NÉVJEGY:
Bártol István ökológus-biológus, 32 éves
Foglalkozása: természetvédelmi őr a Kiskunsági Nemzeti Parkban
Felesége: Bártol Réka, 31 éves
Foglalkozása: március óta ugyanott természetvédelmi felügyelő
Gyermekei: Luca, Ákos és István, 4 évesek

– Igen, lehetséges, hogy igaz ez a feltevés, de azt hiszem, manapság az anyák is tudatosan tesznek sok mindent. Ami a tanult viselkedést illeti, ha ezt szó szerint vesszük, én magam inkább negatív példákból tanultam; azt határoztam el, hogy milyen apa nem leszek. Például nem szeretnék zsarnok lenni. Ennek ellenére talán mégsem hagyok elég szabadságot a körülöttem élőknek, néha indulatos vagyok, és a kelleténél gyakrabban rászólok a gyerekekre. Ők erről még nem tudják elmondani a véleményüket, de szerencsére Réka, a feleségem figyelmeztet rá. Azért mondom, hogy szerencsére, mert azt szeretném, ha a gyerekeimhez baráti viszony fűzne. Jó lenne, ha úgy éreznék, érdemes odafigyelni arra, amit mondok, és ők maguk bármit bármikor elmondhatnak nekem, megbíznának bennem. Valójában nem szoktam gondolkozni azon, milyen apa akarok lenni, inkább csak teszem a dolgom.
Egyébként, mivel maximálisan megbízom Réka értékrendjében, elfogadom nevelési elképzeléseit is, az olyan prózai dolgoktól kezdve, hogy nem eldobható, hanem textilpelenkát használtunk, egészen a gyerekek vallásos neveléséig. A legfontosabb kérdésekben persze egyeznek az elképzeléseink. Konzervatív szemléletnek tűnhet, de nálunk mindazt, ami a családban a nő dolga, ő végzi, ami egy férfié, azt én. Ő a nyugalmunkat biztosítja, én pedig megteremtem ehhez a körülményeket . Mind a ketten úgy véljük, hogy talán ez a tartós házasság záloga is egyben.
Ez nem jelenti azt, hogy nem vettem részt a gyerekek körüli gyakorlati teendőkben az első perctől kezdve – az éjszakai felkelésekben, a fürdetésben, az etetésben, a pelenkázásban. Bár az orvosok, rokonok, ismerősök aggódtak, mi teljes természetességgel fogadtuk, hogy egyszerre három gyerekünk születik. Ez is Rékának volt köszönhető, az ő szilárd hitének és tartásának. Amikor nyolc év ismeretség után összeházasodtunk – az egyetem első félévében egy csoportba kerültünk, és szinte azonnal elkezdtünk együtt járni –, úgy tudtuk, hogy Réka jóindulatú hipofízisdaganata miatt – az orvos szavaival szólva – csak heroikus küzdelmek árán lehet gyerekünk. 2000 augusztusában egy peteérést elősegítő injekciókúrába kezdtünk ennek érdekében. Novemberben nagy fájdalmai voltak, és életveszélyes állapotban vittük be a szegedi klinikára, ahol leszívták a hasüregében felgyülemlett folyadékot. Elég nagy tortúra volt, de rendbe hozták. Pár héttel később kontrollra mentünk, és amíg Réka bent volt az ultrahangvizsgálaton, kint vártam rá, és azon tűnődtem, lehet, hogy Réka terhes, hiszen ahogy elnéztem a várakozó kismamákat, neki sem volt kisebb hasa, mint némelyeknek közülük. Egy pillanatig még arra is gondoltam, mi lenne, ha ikrek lennének? Egyszer csak nyílt az ajtó, jött vigyorogva Réka, nem mondott semmit, csak megmutatta a vizsgálati eredményt: „Trigemini?” Így, kérdőjellel. Nagyon érdekes érzés volt, örömünkben rögtön az egész családot végigtelefonáltuk, hogy úgy tűnik, három gyereket várunk egyszerre! Akkor már három hónapos terhes volt.
Réka a huszonharmadik héttől kórházban feküdt, a harmincötödik héten császármetszéssel születtek meg a gyerekek. Egy hónapig kórházban voltak, ahol Rékának sajnos nemigen nyílt lehetősége arra, hogy szoptassa őket. Talán ezért sem volt teje később, pedig mindent megtett érte. Szerencsére kaptunk anyatejet. Két falu is segített minket: Tiszaalpár és Lakitelek fél-fél évig napi nyolc órára gondozónőt biztosított nekünk. Ez azért is jól jött, mert a nagymamák dolgoznak még, és nem is élnek a közelünkben.
Ha itthon vagyok, akkor a ház körüli dolgokat én intézem, míg a gyerekek Rékával vannak. Persze körülöttem is ott nyüzsögnek, már próbálom rászoktatni őket a munkára is, például lelkesen összegyűjtik a tobozokat a kertben, amíg én ellátom az állatokat. Lefektetéskor mindig beszélgetünk a gyerekekkel, vagy mesélünk. Tőlem mindig azt kérik, fejből meséljek, ami azt jelenti, hogy elmondom, mi történt velem aznap. Azt élvezik a legjobban.
Most négyévesek, és örülnek nekem, amikor hazajövök, noha nem vagyok olyan apa, aki folyton ajándékokkal felpakolva érkezik meg. Viszont sokszor magammal viszem őket terepre, megfigyeljük a madarakat, megnézzük a növényeket, de még nem különösebben fogékonyak erre. Nem is akarom rájuk erőltetni, szeretném, ha önállóan gondolkodnának.

*hipofízis – agyalapi mirigy, a hormonműködés irányítását is végzi
*trigemini – hármas ikrek

Scherter Judit