Együtt írjuk

Olvasóink 2004 szeptemberében és novemberében olvashatták Az én történetem rovatban a kecskeméti szülészettel kapcsolatos levelek áradatát. Még így, egy év távlatából is szívszorító újraolvasni azokat a sorokat, akkor pedig azonnali cselekvésre ösztönözték szerkesztőségünket. Az olvasói levelek gyűjteményét eljuttattuk az illetékesekhez, és kértük, változtassanak a kifogásolt gyakorlaton.  A végeredményt a hónap témájában (ROOMING-IN) olvashatják.
Úgy gondoltuk, olvasóink számára is érdekesek lehetnek annak a levelezésnek a részletei, amelyet egy év alatt a kecskeméti panaszokkal kapcsolatosan folytattunk. Kezdjük azzal, amelyet főszerkesztőnk a Bács-Kiskun Megyei ÁNTSZ vezetőjének írt.

Dr. Városi Zsuzsanna megyei tiszti főorvos
ÁNTSZ Bács-Kiskun Megyei Intézete
Kecskemét

Mellékletek:
A Kismama magazin 2004. szeptemberi száma
Szakirodalom-lista

Tisztelt Tiszti Főorvos Asszony!
Bálits Éva vagyok, a Kismama magazin főszerkesztője. A következő ügyben kérem segítségét, mert hiszem, hogy közös ügyünkről van szó:
Számos olvasónk adott hangot jogos elégedetlenségének a kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Kórházban, a szülészeten és az újszülöttrészlegen tapasztalt gyakorlat miatt. Az olvasói leveleket, a Kismama magazin ezzel kapcsolatos írását és a prof. dr. Godó György osztályvezető főorvoshoz eljuttatott levelünket mellékleteivel együtt Önhöz is eljuttatjuk.
Szeretnénk az Ön véleményét is közölni lapunkban a kecskeméti szülészeten alkalmazott eljárásokról! Olvasóink teljes körű tájékoztatásához hozzátartozik, hogy arról is informáljuk őket, hogyan érvényesíthetik saját és újszülöttjük jogait az egészséges életkezdéshez és az igény szerinti szoptatáshoz. Magyarországon a Védőnői Szakmai Kollégium és a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium egyaránt az igény szerinti szoptatást ajánlja, és szorgalmazza az anya és újszülöttje 24 órás együttes elhelyezését. Szeretnénk olvasóinkat is tájékoztatni arról, mikor remélhetik, hogy megváltozik a jelenlegi gyakorlat, amely egyébként – mint az köztudott – egyáltalán nem csak a kecskeméti szülészetre jellemző.

Köszönjük türelmét, és reméljük, személyes tekintélyével is közbenjár azért, hogy az áldatlan állapotok megváltozzanak! Kérjük, hogy állásfoglalását, véleményét, javaslatait 2004. október 20-ig juttassa el szerkesztőségünkbe. Természetesen készek vagyunk személyesen is ellátogatni Önhöz, hogy álláspontját és tervezett intézkedéseit megismerjük, és következő lapszámunkban, minden magyar kismama megnyugtatására közzétegyük.

Levelünket természetesen elküldtük dr. Godó Györgynek, dr. Kecskeméti Editnek, az UNICEF magyarországi irodája vezetőjének, Odor Andrea országos vezető védőnőnek és dr. Ulveczky Erzsébetnek, az ÁNTSZ Egészségvédelmi Főosztálya vezetőjének.

Budapest, 2004. október. 1.

Üdvözlettel:
Bálits Éva
a Kismama magazin főszerkesztője

A megyei ÁNTSZ vezetőjének válasza
Köszönettel megkaptam az olvasói levelekben megfogalmazott hibákat, hiányosságokat, helytelen gyakorlatot feltáró véleményeket a Kecskeméti Megyei Kórházzal kapcsolatban.
Fontosnak érzem Önt tájékoztatni arról, hogy Intézetünkhöz egyetlen panasz, elégedetlenséget kifejező bejelentés sem érkezett az elmúlt öt év folyamán.
Munkatársaimmal célzott ellenőrzést végeztünk a Megyei Kórházban, melynek során szakterületenként áttekintettük a jelenlegi helyzetet, összefüggésben az Önök olvasói által felvetett problémák konkrét vizsgálatával.
Az ellenőrzést egyidejűleg végezték járványügyi és kórházhigiénés szakemberek, megyei vezető védőnő és a megyei vezető ápolónő.
Megállapításaink az alábbiak.
1. A kórházi védőnő feladatait a lehetőségek keretein belül körültekintően, lelkiismeretesen, a szakmai szabályok szerint végzi.
2. Az éves születésszámhoz viszonyítva az egy anyára jutó védőnői munkaidő kevés, tartós távolléte idején a helyettesítése nem megoldott.
3. A higiénés ellenőrzés során megfelelő gyakorlatot és kielégítő állapotot tapasztaltunk. Az NST-, CTG-vizsgálóban bevezették az egyszer használatos lepedők alkalmazását. Részletes jegyzőkönyv készült a teljes körű kórházhigiénés ellenőrzésről.
4. Az újszülöttek, koraszülöttek, csecsemők táplálásának higiénés rendjét protokoll szabályozza. A gyermekek táplálásával kapcsolatosan írásos tájékoztatót kapnak az édesanyák, melyen nyilatkoznak az általuk választott folyadékpótlásról. Írásos hozzájárulást adnak az édesanyák a lefejt anyatej felhasználására vonatkozóan.
Beleegyező nyilatkozatot írnak alá az édesanyák az újszülöttek adatainak kezelésére vonatkozóan, az újszülöttek vizsgálatához, szűrővizsgálatához, védőoltásához, szükség esetén más osztályra történő áthelyezéséhez.
5. Nyilatkoznak írásban az édesanyák, miszerint a „rooming-in” rendszer működési feltételeit megismerik, azt követően döntenek annak igénybevételéről.
Az ápolás alapfelszerelése és a kórtermi felszerelés biztosított, az ápolási dokumentációk rendben vannak, közülük a betegek tájékoztatását szolgálja az intézeti házirend, ápolási munkarend, betegek beleegyező nyilatkozatai, tájékoztató a betegjogi képviselő elérhetőségéről. Az újszülöttrészleg személyi ellátottsága nem felel meg a jelenleg érvényben lévő feltételeknek. A szakápolói létszám kétszeresével kellene rendelkeznie az újszülöttrészlegnek.
Az Ön levelét illetékességből átadtam a Megyei Kórház Főigazgatójának, hiszen a Kórház felelős vezetőjének ismernie kell az intézménnyel kapcsolatos panaszokat.
A Főigazgató úr válaszából kitűnik, hogy a 2003. évi kérdőíves betegelégedettségi vizsgálat alapján a megkérdezettek:
92%-a elégedett az orvosi munkával
89%-a elégedett az ápolói munkával
18%-a nem tartja elegendőnek a tájékoztatást
57%-a elégedetlen a fürdők, WC-k állapotával
30%-a kifogásolta a kórtermek és a folyosók állapotát.
A felmerült kifogásokat a Kórház kivizsgálja, és annak megalapozottsága esetén a szükséges intézkedéseket megteszik.
A komfort javítása, illetve a higiénés problémák kiküszöbölése érdekében szakmai programot készített a Kórház. A WC-k, fürdők, folyosók állapotának javítása csak jelentős beruházással érhető el, melynek forrására a Megyei Kórház nyolc éve folyamatosan pályázik, sajnos sikertelenül.
Az eddigiekben a Szülészeti Osztály szakmai megítélése jó volt, az elmúlt évhez képest kétszázzal többen szültek a Megyei Kórházban.
Az újszülött-, illetve koraszülöttrészlegek szakmai mutatói jobbak az országos átlagértékeknél.
Az ellátottak részéről számos pozitív visszajelzés is érkezett az Osztály, illetve a Részlegek munkájáról.
Összegezve: Tapasztalataink nem támasztják alá az olvasói levelekben foglaltakat.
Jogos az újszülöttrészleg létszámhiányára vonatkozó vélemény.
Ennek a problémának a megoldását kezdeményezem a Kórház vezetésénél.
Dr. Városi Zsuzsanna megyei tiszti főorvos

A csecsemősök levele
A 2004. szeptemberi számban megjelent cikkel kapcsolatban lenne észrevételünk, egy kicsit más szemszögből. Felismerni véltük kórházunkat, a kecskeméti Megyei Kórházat, amely egyben a munkahelyünk is. Igazságtalannak tartjuk az ott leírt dolgokat. Szeretnénk, ha a másik oldal is megszólalhatna. Ezért döntöttünk úgy, hogy válaszolunk az ott leírt vádakra. Megyei kórház vagyunk, míg más, kisebb kórházakban ugyanilyen nővérlétszámmal, például Kiskunfélegyházán napi 1-2 szülés van, addig nálunk 10-13 szülés van egy nap, ennek majdnem a fele császármetszés. Ezzel csak azt akartuk érzékeltetni, hogy nem egyforma terhelés, ami a nővérekre hárul, ezt nem veszik figyelembe, amikor a munkánkat minősítik. Itt reagálnánk néhány dologra, amivel nem értünk egyet:
1. Kezdjük a mellre helyezéssel. Ha az anyuka nem kér segítséget a szoptatáshoz, a nővér nem tudhatja, hogy neki ez problémát jelenthet. Nincs ráírva egyik anyukára sem, hogy első vagy éppen harmadik babája-e. Másrészről meg a hét öt napján nyolctól délután háromig védőnő segít a szoptatásnál és a fejésnél. Idézet a cikkből: „az anyukáknak kötelező leadniuk a lefejt anyatejet”. Az anyukának a szülés után nyilatkoznia kell, milyen pótlást kér a kisbabájának, és ha van elegendő teje, odaadható a többi babának. Ezt az aláírásával nyomatékosítja. Senki nem kötelezi, ha fej, fej, ha nem, nem. 2. A másik kérdés, hogy tápszert vagy anyatejet kapjon a baba, ahelyett hogy hagynánk az anyukát szoptatni. Itt vissza szeretnénk kérdezni, hogy akinek három napig nincs teje, akkor az a baba három napig ne kapjon enni? 3. Ehhez kapcsolódik, hogy megetetve visszük le a babákat, a kismamák szerint. Ennek mi értelme? Van elég munkánk, nem csinálunk pluszmunkát! Szoptatás előtt lemérjük a babákat, levisszük anyukának szopni, visszavisszük őket az osztályra, szintén lemérjük. Ennyire nem gondolhatják, hogy gonoszak vagyunk, hogy csak azért etetjük meg őket, hogy kiszúrjunk az anyukákkal. Ezt nem gondolhatják komolyan. 4. A következő kedvenc probléma, hogy a babákból bugyog ki a tea meg a tápszer szoptatás alatt. Ilyet csak az írhat, aki nincs tisztában az újszülött emésztési folyamatával. Először is, egy újszülöttnek nem zár még jól a gyomorzáróizma, továbbá csak gondoljanak bele, hányszor vannak szegény kisbabák mozgatva két szoptatás között, például kimérjük őket tisztába tétel után, kivisszük őket a kocsira, levisszük egy emeletet, odavisszük az anyukának, és ez még egyszer visszafele, nem beszélve arról, amikor jönnek a látogatók, és fél óra alatt ötször-hatszor megmutatjuk a kisbabát. 5. A kórház mint intézmény napirend szerint működik, ezért van a háromóránkénti szoptatás, ezt nem az intézmény dolgozói találták ki. Ha a kismama a terhesség kilenc hónapja alatt érdeklődne, milyen szabályok, szokások vannak a kórházban, amit választott (mert szabad kórházválasztás van), nem érné ilyenfajta meglepetés. (…)
Mi úgy gondoljuk, mindezek a problémák abból erednek, hogy a kismamák nincsenek tisztában azzal, mi is igazából a mi feladatunk. Ezért most megragadjuk az alkalmat, és leírjuk: a mi feladatunk nem csak az, hogy levisszük szopni, és visszahozzuk őket. Többek között el kell látni az újszülött babákat, mint már írtam, van olyan nap, hogy 10-13 kisbaba is születik, erre nagyrészt három ápolónő van. Még bonyolítja a dolgot, hogy sokszor egyszerre két császármetszés is van. Ekkor két ember kiesik a csapatból. Marad egy ember, aki tisztába rakja, fürdeti, vizsgálatra viszi a babát, vért vesz, mutatja a babákat, vizitel a gyermekorvossal. Hirtelen ennyi, ami szinte napi tevékenység. Ezek a félreértések mind elkerülhetők lennének, ha a kismamák akkor jeleznék a gondjukat, amikor még a kórházban vannak, nem pedig hónapok, évek múlva, névtelenül. Mi is emberek vagyunk, hibázhatunk, szerintünk nincs olyan probléma, amit ne lehetne megbeszélni, orvosolni azonnal. Van, ami nekünk is rosszul esik: a kismamák arra sem méltatnak minket, hogy viszonozzák köszönésünket, ha belépünk a kórterembe. Sokszor tegeznek bennünket, annak ellenére, hogy nem vagyunk ismerősök velük.
De hogy ne csak rosszról beszéljünk, van az éremnek egy másik oldala is. Amikor nőnapra egy hat hónapos úriembertől fényképpel együtt köszönőkártyát, karácsonyra képeslapot, szülinapi képeket kapunk. Az utcán mosolygó, babakocsit tologató kismamákkal találkozunk, akik megismernek, és még akkor is megköszönik a segítséget. Na, ezért érdemes csinálni. Ha ezek a visszajelzések nem lennének, még ennyi kolléganő se lenne pályán, pedig így se vagyunk sokan. Nagyon szeretnénk, ha ez a levél is megjelenne az újságban, mert különben arra a következtetésre jutunk, hogy csak a negatív dolgokat jelentetik meg.
Tisztelettel: A Bács-Kiskun Megyei Kórház újszülöttrészlegének dolgozói.

Kismama: A csecsemősnővérek levelében több elgondolkodtató mozzanat is akad, ezekből egyet emelnénk ki. A csecsemősöknek arra a kérdésére, hogy mégis mit egyen az újszülött akkor, ha az anyának három napig nincs teje, idemásoljuk munkahelyi felettesük, Godó professzor szerkesztőségünknek írott levelének erre vonatkozó részletét. „A családcentrikus szülészet elveinek megfelelően a szoptatásra való felkészítés már a terhesség alatt megkezdődik, a védőnők, a terhesgondozásban résztvevők tájékoztatják az anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról, felhívják figyelmét az igény szerinti szoptatás fontosságára.
Valljuk, hogy a rendszeres szoptatás biztosítja a tejbelövellést, és az újszülöttnek nincs szüksége az ún. prelaktációs etetésre, saját édesanyja colostruma viszont nélkülözhetetlen számára. Törekszünk arra, hogy a szoptatást ne korlátozzuk se időtartamban, se gyakoriságában. Nem határozható meg pontosan sem a 24 óra alatti szopások száma, sem pedig egy-egy szoptatás időtartama. Az újszülött/csecsemő igény szerint szopik, annyi tej termelődik, amennyire szükség van, mégis előfordulhat olyan helyzet, amikor az emlő kiürítését fejéssel kell fokozni, vagy a tejelválasztást fejéssel kell fenntartani. Ennek megfelelően fontos a helyes, fájdalommentes fejési módszer megtanulása és megtanítása. Az egészséges újszülött az első napon sokat alszik, a második napon már éberebb, és gyakrabban akar szopni. Miután az anya mellett van, sokkal nyugodtabb, kevesebbet sír, így kisebb az energia- és kalóriaszükséglete. Ezek a szempontok zömében teljesülnek a rooming-in rendszerben, a problémák inkább a hagyományos gyermekágyi elhelyezés során jelentkeznek. Célunkat tehát a rooming-in rendszer bővítésével érhetjük el.”
A harmadik napon bekövetkező tejbelövellés tehát normális és átlagosnak mondható, előtte sem üres a mell, előtejet, más néven kolosztrumot tartalmaz, és ahogy Godó professzor is említi, ez nélkülözhetetlen az újszülött számára. A prelaktációs etetés fogalma a teáztatást, pótlást és egyebeket fedi, vagyis mindazt, ami nem a saját anya teje. Godó professzor fent idézett soraival tökéletesen egyetértünk, ugyanezt olvashatjuk a szakirodalomban is. Kecskeméten azonban ennek ellenére a következő nyilatkozatot íratják alá az édesanyákkal még a szülőszobán. Ez az a dokumentum, amelyet számos levélírónk említett levelében, látogatásunk során pedig a neonatológus főorvostól kaptunk egy példányt mi is. Íme:

Az osztályvezető főorvos levele
(Rövidített, szerkesztett változat, mely a 2004 őszén írt levél egyik részletét is tartalmazza. Ezt a részt dőlt betűkkel szedtük.)
2004. október 21-én a megyei tiszti főorvos is elküldte a szerkesztőségnek azt az átfogó, mindenre kiterjedő ÁNTSZ-ellenőrzést, amelyet osztályunkon végzett. Ezt követően saját hatáskörben az alábbi intézkedéseket adtam ki, illetve az intézmény vezetésétől a következőket kértem.
A nővérhívók karbantartása megtörtént.
A vizes helyiségekben a szükséges hiányosságokat kijavíttattuk.
A mellékhelyiségek takarítási lapját elkészítettük, melyen a munkát végző takarítónő az elvégzett tevékenységet aláírja, és a szolgálatban lévő szülésznővel láttamoztatja.
Az újszülöttes nővérek és az osztályos szülésznők a szoptatás ideje alatt lehetőség szerint a kórteremben tartózkodnak, és segítenek a mellre helyezésnél, a szoptatásnál és a fejésnél.
A rooming-in kórtermekben arra törekszünk, hogy lehetőség szerint egy újszülöttes szakápoló folyamatosan az anyák rendelkezésére álljon.
A szülésfelkészítő tanfolyam keretén belül azóta is hangsúlyozzuk, hogy mi fog történni az újszülöttel a szülést követően és az anyával.
A szakdolgozók ezentúl is rendszeresen részt vesznek osztályos továbbképzéseken, ahol a megadott tematikán túl az aktuális problémák megoldását próbáljuk megbeszélni.
A hiányosságok felszámolására az intézmény vezetésétől az alábbi segítséget kaptuk a lehető legrövidebb időn belül: 40 db takaró, 40 db szivaccsal töltött párna, 20 db matrac, 100 db beteging, 6 db fertőtlenítőszer-adagoló, 14 db papírtörölköző-tartó, 9 db lábpedálos szemétgyűjtő, mikrohullámú sütő, 15 db kórtermi asztal, 60 db szék, 4 db vérvételi szék (melyet a CTG-laboratóriumban helyeztünk el, melyen egyszer használatos perforált papírlepedőt használunk). A CTG-kórteremben az intimitás biztosítására mennyezetre szerelt, elhúzható, mosható paravánt helyeztek fel. 2005 elején 4 db új CTG-gépet, 1 db szülőágyat és 4 db új, kényelmes fekvőbeteg-tolókocsit kaptunk.
Havonta belső vizsgálat történik osztályunkon, mellyel az esetleges kifogásokat szeretnénk megelőzni. Ugyanilyen gyakorisággal folyik betegelégedettségi vizsgálat, hogy a felénk támasztott észrevételeket minél előbb orvosolni tudjuk. Egy védőnői és egy újszülött-szakdolgozói státusz bővítése történt.
Néhány konkrét kérdésre reagálva:
1. „Nem biztosítják a korai mellre helyezést.”
Minden olyan esetben, ahol a szülészeti tevékenység nem altatásban történt, megvalósítjuk az újszülött korai mellre helyezését.
2. „Császármetszés után nem lehetnek rooming-in kórteremben.”
Valamennyi esetben, ha az anya, illetve a szülők kérik, és nem igényel intenzív megfigyelést, ellátást az anya, illetve újszülöttje, a rooming-in elhelyezést császármetszés esetén is megvalósítjuk.
3. „Csak háromóránként viszik ki szopni a babákat.”
Nagy forgalmú szülészeti osztályunkon, a hagyományos gyermekágyas kórtermekben a szülőkkel történő egyeztetés után valóban háromórás ritmusban történik a szoptatás, ekkor azonban az újszülöttek egy-egy órát tartózkodnak az anya mellett. A rooming-in rendszerű kórtermekben az újszülött igény szerinti szoptatását helyezzük előtérbe, és biztosítjuk ennek feltételeit.
4. „Éjszakára nem maradhatnak kint az újszülöttek.”
Hagyományos gyermekágyi kórtermekben az első szoptatás fél 6-kor kezdődik, minden egyes szoptatási alkalommal egy-egy órát tölt az újszülött az anya mellett, az utolsó szoptatási idő 20.30-kor kezdődik. Rooming-in rendszerben éjszakára is maradhatnak az újszülöttek az anya mellett.
Megemlítem végül, hogy a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzati Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztályán 2004-ben 263-mal több szülés volt, mint 2003-ban. A jelen év eddigi adatai szerint pedig 2005-ben 2100-nál több szülés várható.
Ezúttal is köszönöm megtisztelő érdeklődésüket és az osztályunk sikeres működésével kapcsolatos javaslataikat.
Kecskemét, 2005. szeptember 27.
Prof. Dr. Godó György

Kismama: Hiába a betegjogi képviselő, hiába a kifüggesztett cím és felszólítás, hogy írja le, aki nem elégedett valamivel, ha az anyukák többsége nem akar, nem mer hivatalos fórumokon is panaszt tenni. Miért is tenné? Kezében az egészséges babája, csak pár napot kellett eltöltenie a kórházban. Csak később szembesül a valódi gondokkal és ezek gyökereivel: pár hét után tápszert kényszerül adni a babájának, mert a kezdet kezdetén nem volt megfelelő a támogatás, nem biztosították az igény szerinti szoptatást. Nos igen, ilyenkor születnek azok a bizonyos olvasói levelek, talán egy évvel is az események után. Arról azonban elfeledkeznek, hogy erről a kórháznak is tudomást kellene szereznie!
– Fontos, hogy a kismama elégedetlenségének nyoma legyen! – figyelmeztet Dr. Kecskeméti Edit, az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapjának magyarországi vezetője. – Vagy még a kórházban jelezze a betegjogi képviselőnek, hogy nem kapott kellő segítséget, vagy később írásban a szülészeti osztály vagy a kórház vezetőjének! Hiszen a kórháznak is érdeke, hogy jó híre legyen a leendő édesanyák körében. Ám hiába egyértelműek az Egészségügyi Világszervezet és az UNICEF szoptatási ajánlásai, hiába bizonyították már tudományosan is, hogy az ettől eltérő gyakorlat kedvezőtlenül hat a szoptatásra, az anya és a gyerek egészségére. Csak ajánlásokról, nem kötelező érvényű rendelkezésekről van szó. A WHO vagy az UNICEF legfeljebb szorgalmazhatja, de nem kérheti számon a baba igénye szerinti szoptatást. Az ajánlások megvalósításához pedig komoly szemléletváltozásra van szükség.
A háromóránkénti etetés rendszerét továbbra is megtartotta a kórház, és ha a gyerek nem hízik megfelelően, pótlást kell kapnia. Mert ugyan az anyuka nyilatkozhat arról, hogy tápszert vagy anyatejet adjanak pluszban a babájának, de azt továbbra sem választhatja, hogy semmit, hiszen a majd’ nyolcórás éjszakai távollétet az újszülöttek valóban nem bírnák ki evés nélkül.
Az ÁNTSZ véleménye szerint mindez megfelel a csecsemők táplálását leíró szakmai protokollnak, vagyis Kecskeméten minden úgy zajlik, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Mindez úgy, hogy mindenki tudja: az anya és csecsemő különválasztása nem kedvez a szoptatásnak! Nem lehet, hogy akkor ebben a „nagykönyvben” van a hiba, és a szakmai protokoll frissítésre szorul?
– Ez az egyik célja a célja a szoptatástámogató kezdeményezéseknek és programoknak – nyilatkozta kérdésünkre válaszolva Odor Andrea országos vezető védőnő (IDE PORTRÉ). – Éppen a védőnői szakmai felügyelet hívta fel a figyelmet a jelenlegi csecsemőtáplálási módszertani levél ellentmondásaira. Már folyamatban van a szoptatásra vonatkozó új szakmai irányelv összeállítása. Problémát jelent az is, hogy mi alapján nyilvánítsanak a védőnők kizárólagosan szoptatottnak egy csecsemőt, ha nem tudják pontosan, hogy a szülészeti intézményben hogyan táplálták. Sajnos erről sokszor az anyának sincsenek ismeretei.
A közelmúltban első lépésben továbbképző értekezleteket tartottak a védőnőknek, és nyomon követik a szoptatás alakulásának helyzetét védőnői, városi, megyei és országos szinten, hiszen ez is jelzi, hogy az édesanyák milyen segítséget kaptak a szoptatáshoz. Ahonnan panasz érkezik, mint például a közelmúltban Hajdú-Bihar megyéből, ott továbbképzésekkel, értekezletekkel, megbeszélésekkel, fokozott szakfelügyelettel próbálják befolyásolni az ellátást és elérni a kedvező változást a védőnők, orvosok és más egészségügyi dolgozók körében.
Amikor azonban hazamegy az anyuka, és a védőnő segítségét kéri, mert gondja van a szoptatással, már nagyon sok energiát követel, hogy kijavítsák, ami a kórházban rosszul rögzült, legyen szó tápszerről, cumisüvegről vagy bimbóvédőről. A megelőzés mégiscsak jobb megoldás volna! Erre már jól kipróbált módszerek léteznek – elsősorban az, ha az anya és gyermeke együtt lehetnek születéstől kezdve.

A rooming-in minimumfeltételei
Forrás: Egészségügyi Közlöny, 2003. október és 2004. április
Egy anya/egy újszülött helyigénye: 9,95 m2
WC, zuhanyozó kórtermenként 1
Pelenkázóasztal kórtermenként 1
Hőfokszabályozós csapteleppel ellátott kád kórtermenként 1
Klinikai inkubátor 4/1000 szülés
Mérleg kórtermenként 1
Oxigénadagoló és -szívó kórtermenként 1
Kékfénylámpa kórtermenként 1

Kismama: Csak néhány idézetet válogattunk ki a felsorolásból a teljesség igénye nélkül. Várjuk Olvasóink és a szülészetek jelentkezését. A feltételeknek maradéktalanul eleget tevő intézményt bemutatjuk magazinunk hasábjain. Annál is inkább, hiszen segíthetnek tapasztalataik átadásával a többi, rooming-in kialakítására pályázó szülészetnek. Elárulhatják a titkot, ők hogyan csinálták.

Összeállította: W. Ungváry Renáta