Kedves Judit!
Kétéves kislányom édesapja a szülés előtti napokban hagyott itt minket, bár Janka tervezett és várt baba volt. A kicsinek azt mondom, hogy apja külföldön dolgozik, azért nincs velünk, elég lesz később megtudnia, hogy a könnyebb, gyerekmentes utat választotta egy trendi nő oldalán, és hallani sem akar rólunk.
Az viszont nagy teher számomra, hogy teljesen egyedül kell megoldanom mindent. A szüleim külföldön laknak, nekik meg sem mondtam, hogy egyedül maradtunk. A barátnőim eltünedeztek mellőlem, már amikor terhes lettem hiszen teljesen másról szólnak a mindennapjaik. A játszótéri anyukákkal nem nagyon keresem a kapcsolatot, úgy nézem, mindannyian harmonikus családban élnek, nem értenék meg a problémáimat. Jankával folyton együtt vagyunk, csupán az alvásideje alatt tudok egy picit mással foglalkozni. Attól tartok, ez egy életre szóló egymásra utaltságot jelent. Arra gondolni sem merek, hogy belemenjek egy új kapcsolatba ekkora csalódás után.
Ági, e-mail
Kedves Ági!
 |
Attól sajnos még nem szűnnek meg a gondjai, hogy környezete elől megkísérli elrejteni őket. Jelenleg a fizikai és lelki terhek mellett a titok terhe is az ön vállát nyomja, hiszen a külvilág, a lánya és a szülei előtt a boldog anya képét mutatja. Közben ott a feszítő kérdés: mi lesz, ha mindez kiderül, meddig tudja fenntartani a jelenlegi állapotot?
A lányával való későbbi kapcsolatára vonatkozó aggodalma jogos. Ha továbbra is fennmarad ez a helyzet, hogy önnek csak Janka, Jankának csak ön létezik, nagyon nehéz lesz majd önálló életet élnie, családot alapítania, talán még párt találni is. Nem ritka, hogy a gyerekét egyedül nevelő szülő egy idő múlva a párja helyetteseként kezeli a kicsit: rázúdítja problémáit, neki önti ki a lelkét, felnőtteknek való döntési helyzetekbe vonja be, felelősséget terhel rá. A gyereknek nem ez a feladata. Neki a világ sokszínűségével kellene ismerkednie, mindenre nyitottan, befogadóan, és jó lenne, ha csak az életkorának megfelelő problémákkal kellene megküzdenie. Így lesz képes később a saját személyiségének megfelelően élni, az életét irányítani és döntéseket hozni. Ezzel nem azt mondom, hogy színészkedni kellene a gyerek előtt. A szülő lehet fáradt, kétségbeesett, dühös vagy szomorú de ne a gyerekétől várja a segítséget, a megoldást és az érzelmi támogatást.
Úgy gondolom, jó lenne arra törekednie, hogy elfogadja a helyzetet. Próbálja megtalálni a benne rejlő kevés, mégis nagyon sokat jelentő pozitívumot. Azt, hogy megtapasztalta saját hatalmas erejét, amellyel képes volt ezt a csapást ép ésszel, összeomlás nélkül átélni, hogy külső segítség nélkül képes egészségben, szeretetben nevelni a kislányát. Ez hatalmas teljesítmény! Ha erre képes volt, akkor szembe tud majd nézni az élet további kihívásaival is.
Keresse olyan emberek társaságát, akik elfogadják önöket a nehézségeikkel együtt. Tőlük talán képes lesz elfogadni némi segítséget. Ha ez akár csak hetente néhány óra szabadidőt biztosít, már az is nagyon sokat jelent. Mert akármilyen erős is az ember, szüksége van feltöltődésre, elfogadásra és szeretetre.
Talán ha elindul ezen az úton, megnyílik arra is, hogy új társat engedjen közel magához. Higgye el, sok olyan férfi van, aki érett az apaságra, és elfogadja a családdal járó kényelmetlenségeket, mert tudja, örömökre is jócskán számíthat. Bízzon benne, hogy egyszer majd ön is találkozik egyikükkel.
Sződy Judit
Könyvajánló: Anita Naik: Újra egyedül (Park kiadó) 1500 Ft
 |
A könyv erőt és bátorságot ad azoknak, akik társ nélkül kénytelenek leélni életüket, vagy életük egy szakaszát.
