Lehet, hogy megõrültem?

„Hát ide figyelj! Eddig az egyetlen »életvédő« feladatod az volt, hogy kétnaponta meglocsold a szobanövényeket és megetesd a szomszéd macskáját, ha nyaralni mentek. Most pedig egy valódi kisbaba van a hasadban, akit ki kell hordani, meg kell szülni, és aztán megoldani, hogy átvészelje a gyerekkorát egy ilyen lökött anya mellett…” Ez a monológ pereg Kata agyában esténként, mióta meglátta a három csíkot a terhességi teszten. Kezdetét veszi kilenc hónap szorongás. A várandósság az egyik legnagyobb, visszafordíthatatlan változás a nő életében. Nem csoda, hogy még az alaposan felkészült kismamát is elárasztja időnként, vagy akár tartósan is az aggodalom. Néha fel is teszi magának a kérdést: megbolondultam?

Sebek a múltból
Az, hogy ki milyen nő és milyen anya lesz, már a korai években elkezd alakulni. Maga a szülésre felkészítő tanfolyam csak információkat adhat, és rendezheti gondolatainkat. A korábbi tapasztalatok hatására kialakult félelmek, vágyak, indulatok különleges szakértői segítséggel tárhatók fel. Bizonyos félelmeink gyökereire már nem is emlékszünk, míg mások nagyon is élénken élnek bennünk. „Tartottam a kórháztól, a kiszolgáltatottság miatt, féltem, hogy a kórházi gépezet beszippant, azt csinálnak velem, amit akarnak. Van egy gyerekkori emlékem: 8-9 éves voltam, leestem a bicikliről, megsérült a szeméremajkam. A kórházban fekszem, lábam felhúzva, felülről éles fény világít, és egy csomó felnőtt áll az asztal körül, néz. Nem fájt a vizsgálat, de rettenetesen szégyelltem magam, máig bennem maradt a tehetetlenség érzése.” (K. Kati [32] kisfia egy éves, e-mail)

Szülésfóbia
„Biztos voltam abban, hogy belehalok a szülésbe. Vagy legalábbis lebénulok. Az anyaságtól nem nagyon féltem, mert (valóban!) hiszen azt már úgysem érem meg!” (Mari [33], a lánya 22 hónapos, e-mail)
A legfrissebb kutatások szerint a szülésfóbia általában azoknál a nőknél jelentkezik, akik serdülőkorukban találkoztak valamilyen szüléssel kapcsolatos riasztó élménnyel, illetve többedik gyereküket váróknál, akiknek az előző szülés súlyos megrázkódtatást okozott. A kutatások szerint nem „fejlett nyugati hisztiről” van szó – a szüléstől való rettegés minden kultúrában jelen van. A szülés és a halál nagyon közel esnek egymáshoz – ennek a gondolatnak az elviselése, földolgozása a női ösztönök segítségével általában végbe is megy. Tehát ha pusztán fölmerül valakiben a halál kérdése a várandósság és a szülés kapcsán, nem kell betegségre gondolnunk. Akkor viszont forduljunk pszichológushoz, pszichiáterhez, ha a halálfélelem eluralkodik, és hosszan kíséri a várandós anyát.

Mit tettem?
Már szinte beláthatatlan múltba vész az utolsó nap, amikor úgy hajtott fel egy pohár bort, vagy úgy festette be a haját, hogy nem rágódott azon, miként hat mindez a jövőjére. Még elkeserítőbb a helyzet, ha valami „rosszat tett” a fogamzás előtt, vagy az első hetekben, amíg ki nem derült a terhesség.
„Szteroidokat szedtem allergia miatt évekig, és csak a teherbe esés előtt nyolc hónappal hagytam abba. Egyetlen orvos sem volt, aki állást foglalt volna, illetve találkoztam egy természetgyógyásszal, aki felsikított, hogy képzelem, hogy teherbe estem »így«. Rettenetesen aggódtam emiatt, és még most sem vagyok nyugodt.” (K. Andi [35], a kisfia kétéves, e-mail)
Minden ilyen esetben érdemes felhívni a teratológiai tanácsadót (362-2229; 363-5257), ahol kifejezetten ezzel a területtel foglalkozó szakemberek várják a kérdéseket. És ők tudják: buta kérdés nincs.

Médiaátok
Régen szájról szájra jártak a hírek szemmel vert asszonyokról, háromfejű csecsemőkről, hitte is, nem is a hallgatóság. Ma – a legendák mellett – pillanatok alatt birtokába juthat bárki olyan adatoknak, amelyek megerősítik a terhességével kapcsolatos aggodalmait. Az újabb és újabb vizsgálati eljárások segítségével soha nem hallott betegségekről szerzünk tudomást, a szenzációhajhász médiahírek azt sugallják, hogy rengeteg szörnyűség történik a világban, emiatt óhatatlanul védekezni kezdünk. Ezt a lehetőséget sajnos meglovagolja az „egészségipar”, hiszen nagyon jól el lehet adni a megelőzésre, vagy az amúgy nem is fennálló, vagy jelentéktelen kórságok gyógyítására szolgáló termékeket. „Rettegek a fogyatékosságtól. Ezért mindenben benne voltam, hogy elkerüljük a bajt. Az orvosom érezte a bizonytalanságomat, és az általa terjesztett készítmények tömkelegét írta föl, valamint rengeteg terhestornára járatott, melyet a felesége tartott.” (Mari [33], a lánya 22 hónapos, e-mail)

Vizsgálatok, leletek, kétségek
Számtalan anya és baba életét menti meg évente a szakszerű terhesgondozás, ezzel együtt több tízezren élnek át határtalan szorongást, mert nem tájékoztatják őket kellő együttérzéssel és körültekintéssel. Néha késik a vizsgálatok eredménye, és nem mindig megbízhatóak a kapott adatok.
„Az első leleteimből kiderült, hogy fél lábbal a sírban vagyok. Az ismétlő vizsgálaton meg az derült ki, hogy a falusi laborba ne menjek többet. Ám az a néhány hét, amíg az új eredmények meg nem érkeztek, nem volt túl vicces.
Az ultrahangon közölték, hogy túl közel tapad a méhszájhoz a lepény, de NEM BIZTOS, hogy ez bajt okoz majd. Később kiderült, hogy nincs gond. A két vizsgálat közti hetekben nagyon aggódtam. Az AFP-eredményem hetekig keringett az adminisztrációs ködben, mire megszereztem. Ezután a védőnőm közölte, hogy szerinte nem jókor küldött el az orvosom. Az nem lehet, hogy ez az eredmény jó.” (Julcsa [28], a kislánya 8 hónapos, e-mail)
Ma már egyre több „pénzes” vizsgálat „várja szeretettel” a szülőket. Akinek laposabb a pénztárcája, az vagy erőn felül költekezik, vagy lelkifurdalás gyötri, hogy nem tett meg mindent a babájáért. Ennek az ellenkezője is igaz: a vizsgálatok egy része a vetélés kockázatát rejti magában. Tehát lehet rettegni a szűréstől és a szűrés elmulasztásától is.
Egy biztos: nagyon sok függ attól a szakembertől, akivel kapcsolatba kerülünk. Ha az ő viselkedése nyugalmat sugároz, a kismama sem szorong annyira. Válasszunk ki egyet, akiben megbízunk. Lehet, hogy erre éppen nem a rangidős professzor lesz a legalkalmasabb, hanem inkább egy tapasztalt bába, akihez bármikor fordulhatunk.

Aggódom, hogy aggódom
„Végig nagyon féltem attól, hogy bármennyire is próbálom tartani magam, nem lehet meg nem történtté tenni anyukám halálát, a kétségbeesést, hogy a férjem elvesztette az állását. Ez milyen hatással lesz a gyerekre? Ami tőlem tellett, azt megpróbáltam, de mi van azzal, ami tudat alatt rejtőzik?” (R. Erika [28], a kisfia 22 hónapos, e-mail)
Ördögi kör: aggódom, mert bajt okozhat a babámnak, hogy aggódom. Megnyugtató, hogy az átlagos mértékű szorongás biztosan nem okoz problémát, és az sem, ha időnként ijedelem, stressz éri a mamát. A kutatások szerint a kóros mértékben szorongó várandósok gyerekei közül is csak minden tizedik szenved valamilyen viselkedészavarban. Hogy a tudat alatt rejtőző lelki tartalmak mikor, honnan kerültek oda, és mikor milyen hatással lesznek az emberre, szinte lehetetlen megmondani. A növekvő gyereket rengeteg élmény éri szülés előtt, közben, után, csecsemő- és gyerekkorban – ezek mind befolyásolják a későbbi személyiséget. Szerencsére az emberi idegrendszer jól alkalmazkodik, így a „szorongós” magzati kort ellensúlyozhatja a békés, biztonságos csecsemőkor.

Toplisták
Kismamákkal foglalkozó szakembereket kérdeztünk meg arról, melyek a várandósok leggyakoribb félelmei. „Kutatásunk” nem tudományos igényű, de az látszik, hogy a terhesség a bizonytalanság időszaka. Bármilyen okból, és sokszor annak az ellenkezője miatt is lehet aggódni.





Dr. Csákány M. György szülész-nőgyógyász, osztályvezető főorvos
1. Félelem a magzati fejlődési rendellenességektől.
2. Félelem a genetikai diagnosztikus beavatkozásoktól, sőt a nőgyógyászati vizsgálatoktól is.
3. A munkahely féltése.
4. Nagyjából egyenlő súllyal jelentkezik: a szülési fájdalomtól, a császármetszéstől, vagy éppen attól érzett félelem, hogy nem lesz császár. A gátmetszéstől és attól, hogy nem csinálnak gátmetszést (ilyenkor a babát féltik).

Rákócziné Kramer Ágnes szülésznő

1. Félelem a szüléstől mint élethelyzettől: a kiszolgáltatottságtól, az egyedülléttől, attól, hogy viselkedni kell.
2. A fájdalomtól, a fájdalmas beavatkozásoktól (beöntés, burokrepesztés, infúzió).
3. Praktikus problémáktól: éjszaka hol kell bemenni a kórházba, kinél kell jelentkezni, felismerem-e, hogy megindult a szülés.
4. A test megváltozásától, elsősorban az elhízástól.

Novotny Zoltánné, Rozi területi védőnő
1. Félelem a munkahely elvesztésétől, az anyagi problémáktól.
2. A saját és a férj szüleinek való megfeleléstől.
3. Lesz-e a babának minden, amit szeretnének, mit is szeretnének? A legjobbat, persze! De mi is a legjobb?
4. Mi történik velem, kihez menjek, kinek higgyek, mindenki mást mond a kórházról, az orvosról, a szülésről, egyáltalán mindenről.
5. Félelem a vizsgálatok körüli bizonytalanságoktól.

Békés Emőke dúla
1. Félelem a fájdalomtól (nagyon gyakori).
2. Félelem a felelősségtől.
3. Szorongás a baba egészsége miatt.
4. Félelem a szüléstől (a beavatkozásoktól, az ismeretlentől, attól, hogy a baba nem fog kiférni, vagy éppen a császármetszéstől).
5. Félelem attól, hogy nem tud majd szoptatni.

 Dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, pszichológus, otthon szülő anyákat kísérő bába
Vannak a „fölszíni” szorongások – ezeket megkaparva ott vannak alatta azok, amelyekből minden fakad.
1. A fölszíni szorongások többnyire a baba állapotával kapcsolatosak (faros, esetleg nem egészséges), attól is félnek, hogy a pici nem fog kiférni.
3. Ha a mélyebb rétegeket nézzük, a legtöbb anya-apa a kapcsolatát félti, és attól tart, hogy nem lesz elég jó szülő. Az anya attól, tud-e szülni, átadni magát egy folyamatnak, amit nem ő irányít. Mi lesz a nőiségével? A szexszel?

Összeállította: Sződy Judit pszichológus