Saját szülés

Hasonló cél – a szülés, születés méltóságának, személyes voltának hangsúlyozása – vezérelte a szervezőket, akik 2006. május 7. és 14. között immár negyedik alkalommal rendezik meg a születés hetét. Míg tíz évvel ezelőtt a kórházi szülések csaknem kivétel nélkül szigorú forgatókönyv szerint zajlottak, s az események inkább emlékeztettek betegségre, mint egy új élet indulását magával hozó, örvendetes eseményre, mára elmondhatjuk, hogy sok tekintetben előbbre léptünk, bár tökéletesnek azért nem mondhatjuk a jelenlegi viszonyokat sem. A kismamák alapos tájékozódás után néha választhatnak a felkínált lehetőségek közül, s a szülés helyszínétől függően egyre inkább érvényesíthetik kívánságaikat is.

Infó: A születés hete országos tájékoztató, szakmai és kulturális rendezvénysorozat. Célja a várandósok és családjuk minél szélesebb körű tájékoztatása választási és döntési lehetőségeikről, a hazai ellátás hagyományos és újszerű módjairól, a döntést elősegítő kutatási eredményekről és a nemzetközi egészségügyi szervezetek ajánlásairól. www.szuleteshete.hu
A Kismama magazin a rendezvény nyitónapján, május 7-én vasárnap fél egytől képviselteti magát egy kerekasztal-beszélgetéssel, melynek témája a szülészet megújulása. A Kismama Extrában olvasható szüléstörténetek – olvasóink élményei –, valamint szerkesztőségi anyagaink hiteles és hű képet rajzolnak erről a folyamatról. Meghívott szakértőink, dr. Boros Judit és dr. Török Miklós véleményét is meghallgathatják az érdeklődők a felmerülő vitás kérdésekről. Helyszín: Aranytíz Művelődési Központ, Budapest V., Arany János utca 10.

1. Bábák, szülésznők
Kismama: A vajúdás lassan pergő óráit a szülésznő kíséri végig, az orvos többnyire csak a kitolási szak előtt nem sokkal érkezik a helyszínre. Méltatlan helyzet, hogy régebben sokszor még a bába nevére sem emlékeztünk utólag. Manapság már a legtöbb kórház engedélyezi a szülésznőválasztást, így sokszor megvalósulhat, amit írásainkban évek óta javasolunk olvasóinknak: ismerkedjenek meg közelebbről és már a szülés előtt a bábával, így hathatósabb segítségre számíthatnak. Bábasztori, majd Segítőink rovatunk indításával éppen a szülésznőknek akartunk teret és bemutatkozási lehetőséget biztosítani.
– A szülészetet mindig az anyák igényei változtatják meg. A szakma csak kullog



utánuk. Hangot kell adniuk kívánságaiknak, hiszen különben azt hinnénk, hogy minden jó – állítja dr. Rákócziné Krämer Ágnes vezető szülésznő, az Országos Bábaszövetség titkára. – Jogos igény részükről, hogy szülésznőt választhassanak, hogy egy ember kísérje végig őket életük legfontosabb pillanataiban, és ne egymásnak adogassák őket, amint lejár az ügyeleti idő. Ma már mi, szülésznők is látjuk, milyen nagy könnyebbség, ha már a várandósság ideje alatt megismerhetjük a kismamát. Hogy az utolsó hetekben az egyre gyakoribb CTG-k ideje alatt mellette ülünk, és válaszolunk kérdéseire, beszélgetünk vele. Ha ismerjük szorongásait, félelmeit, sokkal többet tudunk segíteni, mint ha a szülőszobán találkoznánk vele először.

2. Dúlák
Kismama: A gyerekek érkezése sokáig nem számított betegségnek, amelyhez orvost kellett volna hívni. A szülési tapasztalattal rendelkező nők jelenléte viszont évezredeken át természetes volt a szülésnél. Ma már vizsgálatok igazolják, hogy hasznos és előnyös is az a segítség, amit nyújtanak. Ilyen női, nem szakember segítők ma is a kismamák rendelkezésére állnak – ők a dúlák. „Szülés közben nem jó egyedül lenni” – így kezdtük 2001. márciusi számunkban az első, dúlákról szóló írásunkat. Azóta gyakran olvashatnak róluk a szüléstörténetekben és egyéb írásainkban is. Lássuk, kik ők, és hol tartanak most, öt évvel az első, munkájukat bemutató írásunk után!




– 2000 őszén indult el Magyarországon a kórházi szülések kísérésére is felkészítő első dúlaképző tanfolyam. Korábban csak otthon szüléseknél voltak jelen asszonytársi segítők – emlékszik vissza Békés Emőke, a Magyarországi Dúlák Egyesületének (MODULE) elnöke . – Azt reméltük a tanfolyam elvégzése után, hogy beengednek minket a kórházakba, de nehézségekbe ütköztünk. Bár a szülész-nőgyógyászok egy része nyitott volt erre, előfordult, hogy az osztályvezető főorvos megtiltotta, hogy bemenjünk. Ha a szülő nő ragaszkodott ahhoz, hogy dúlát vigyen magával, akkor megtehette, mivel az egészségügyi törvény úgy fogalmaz, hogy a szülő nő megválaszthatja azt a nagykorú személyt, aki vele marad a szülés teljes ideje alatt. Az azonban, hogy apa jelenléte mellett dúla is kísérheti-e az anyát, az adott kórház hozzáállásától is függ.
A MODULE 2001 tavaszán alakult a várandós és szülő nők támogatása céljából. Emellett fontos feladata, hogy megismertesse tevékenységét az egészségügyi személyzettel is.
– Sokan még ma is azt gondolják, hogy a dúla az orvos, a szülésznő vagy a védőnő szerepét akarja átvenni. Pedig itt sokkal inkább különleges kapcsolatról van szó: az anya már a várandósság alatt, személyes rokonszenv alapján választja ki magának a dúlát, aki megismeri az életét, félelmeit, lelki gondjait. Ilyen viszonyba a választott szülésznővel vagy orvossal ritkán kerül az ember, hiszen a szakembernek jóval több várandósra kell figyelnie. Egy dúla évente átlagosan csak négy-öt anyát kísér, hogy legyen rá elegendő ideje, és bármikor fel lehessen hívni még a gyermekágyas időszakban is.
A dúla fizikai segítséget nyújt, ha kell, masszíroz, borogat, és érzelmileg támogatja a vajúdó nőt. A várandósság időszakában pedig különböző információkkal segíti, de semmiképpen nem veszi át a döntések felelősségét vagy az irányítást. A dúla megnyugtató jelenléte azt is megkönnyíti, hogy az apa érzelmileg is átadhassa magát az eseményeknek.
Jelentős dolognak tartom, hogy az egyesület tanfolyamai iránt egyre több szakember is érdeklődik, sőt ebben az évben a dúlai hivatás megismertetése a szülésznőképzés tanórái közé is bekerült.
További információ: www.dula.hu

3. Segítség a bajban
Kismama: Az elmúlt években jelentősen nőtt az egészséges baba szülésének esélye azoknál a nőknél, akik krónikus betegségekkel, meddőséggel küzdenek. Ők sokkal több orvosi segítséget, korszerű, gyakori vizsgálatokat igényelnek várandósságuk idején. Ma már olyan pároknak is lehet egészséges gyerekük, akiknél ez tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. A szakellátás egyik nagyhírű intézménye az Országos Gyógyintézeti Központ, köznapi nevén a Szabolcs utcai kórház.
– Az intézet alapítása óta működik itt terhespatológiai rendelő – mondja dr.



Török Miklós szülész-nőgyógyász, osztályvezető főorvos. – A paletta folyamatosan bővül, most új, európai színvonalon berendezett rendelővel próbáljuk szolgálni a betegek érdekeit. Az ambulanciára bárki bejelentkezhet szülészeti vagy nőgyógyászati panaszokkal, szakembereink szexuális úton terjedő betegségek kezelésével és megelőzésével is foglalkoznak. Intézetünk egyébként a cukorbeteg terhesek centruma is, korábban az ebben a betegségben szenvedők hetvenöt százaléka itt szült. Ma ez az arány kisebb, de még mindig jelentős. Koraszüléseket megelőző ambulanciánk is a kismamák rendelkezésére áll. Célunk továbbá a genetikai eredetű magzati rendellenességek szűrése, s ebben nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek és korszerű vizsgálóberendezések, ultrahangos készülékek állnak rendelkezésünkre. A Harvard Egyetemmel együttműködve gondozzuk azokat a várandósokat, akiknél a fenyegető vetélés oka immunológiai hátterű. A terhesség alatt ugyanis az anyai szervezet úgynevezett maszkírozó fehérjéket termel, amelyek láthatatlanná teszik, s ezáltal megvédik a magzatot az anyai szervezet védekező működése elől. Vetélés akkor következik be, ha az anya immunválasza nem megfelelő. Ma egyébként úgy gondoljuk, hogy a nem egészen megfelelő immunválasznak a terhességi magasvérnyomás-betegség (toxémia) kialakulásában is szerepe lehet.
Magyarországon elsőként alkalmazunk távgyógyászati módszereket. Több külföldi intézménnyel állunk számítógépes összeköttetésben. A Los Angeles-i Cedars-Sinai Orvosközponttal például orvosi konzultációra lehetőséget adó videokonferencia-kapcsolatot tartunk fenn. Kardiotokográfiai ambulanciánkon a CTG-vizsgálat eredményeit számítógépes kapcsolat útján a nápolyi Federico Orvosegyetemnek is el tudjuk küldeni, ahol a kapott adatokat kielemzik. Elemzésüket összevetjük a saját klinikai tapasztalatainkkal, és ennek megfelelően állapítjuk meg a diagnózist. Mindez lehetőséget nyújt arra, hogy pontosabb képet kapjunk a magzat aktuális állapotáról. Egy kutatásfejlesztési program keretében néhány várandós anyát olyan műszerrel tudunk felszerelni, amelynek segítségével a magzati szívműködést folyamatosan nyomon követhetik. Egy éve működik intézetünkben korai fejlesztő központ is, ahol gyógytornász, konduktor, gyógypedagógus nyújt segítséget a rászoruló újszülötteknek.

4. Futószalag-technika helyett
Kismama: Magazinunkban 2001 júliusában olvashattak először a szülési tervről, vagyis azoknak az elképzeléseknek, kéréseknek az összességéről, amelyeket a kismama állít össze szülésével kapcsolatban. Többnyire szó sincs szakmai szempontból teljesíthetetlen dolgokról, csupán a rutineljárások helyett szeretne az édesanya egyéni bánásmódot. Akkori írásunk egyik szereplője azt kérte, ne kelljen fekve szülnie, s szülés után ne világítsanak erős lámpákkal újszülöttje szemébe. Teljesíthetetlen volna mindez?




– Ritkán tapasztalom, hogy az orvosok a várandósokkal előre megbeszélnék a szülést, elmesélnék, hogy melyek a helyi szokások és lehetőségek – állítja Novák Jula dúla, a szülési terv készítését első ízben javasló Szülősuli vezetője. – Nemrégiben voltam egy vidéki kórház szülésfelkészítő tanfolyamának szülésről szóló előadásán, ahol szép számmal jelentek meg első babájukat váró párok. Az orvos szinte csak kóros dolgokról, veszélyekről beszélt, a természetes szülésről nem esett szó. Azt tapasztaltam, hogy – éppúgy, mint a kórházi felkészítő tanfolyamok többségében – itt sem a szülésre készítik fel a párokat, hanem arra, hogy miként alkalmazkodjanak a legteljesebb mértékben az adott szülészeten honos szokásokhoz. Sokkal több olyan könyvre, kiadványra lenne szükség, amely a szülés természetes voltát hangsúlyozza. Az volna jó, ha a szülészek a hozzájuk fordulókat partnernek tekintenék, akiknek elképzeléseik lehetnek a szülés lefolyásáról. Ehhez azonban arra is szükség volna, hogy a leendő szülők képesek legyenek megfogalmazni és képviselni saját igényeiket. A szülési terv éppen ebben segít: kimondani, megfogalmazni, összegyűjteni, rangsorolni, mérlegelni a várandóssággal, vajúdással, szüléssel kapcsolatos egyéni elképzeléseket. Ugyanakkor hátrány, hogy a választott segítők néha bizalomhiánynak tekintik, ha szülési tervet dugnak az orruk alá. Éppen ezért fontos, hogy előbb a tervünk legyen meg, és ahhoz keressük meg a megfelelő helyszínt és segítőket, ne fordítva. A szülési terv kapcsán vitákba is keveredhetünk, de ez nem feltétlenül baj, a problémát együtt is meg lehet oldani. Ha nem megy, akkor érdemes váltani. Orvost és kórházat is. Előfordul, hogy mindent megígérnek, aztán semmit sem teljesítenek. Néhol tényleg komolyan veszik, nem is kell leírni, szóban is elég elmondani, és minden valóra válik, ami valóra válhat. A szülészeknek is sokkal könnyebb dolguk lenne, ha támogatnák az édesanyák igényeit. A futószalag-technika csak keveseknek jó!

5. Tudományos alapokon
Kismama: A mindennapi orvosi tevékenység tapasztalatokon alapul. Az orvosok tanítómestereiktől ellesett módszerekkel és mozdulatokkal vizsgálják, gyógyítják pácienseiket. Azért alakultak ki különböző „orvosi iskolák”, mert meghatározott szokások és jól kidolgozott gyakorlat vált elfogadottá, és – tegyük hozzá – legtöbbször dogmává. Ezek a módszerek általában jók, de nem biztos, hogy a legjobbak, és nem biztos, hogy éppen ezek vezetnek leghamarabb gyógyuláshoz, s talán gazdaságosság szempontjából sem megfelelőek. Még az sem biztos, hogy egyáltalán jók. Lampé László professzort, a debreceni női



klinika egykori igazgatóját, számos szülészeti tankönyv szerzőjét arról kérdeztük, mennyiben tekinthetők tudományosan megalapozottnak a hazai szülészetben alkalmazott eljárások.
– Joggal merül fel nap mint nap, hogy milyen elveket kövessünk, mit fogadjunk el követendőnek, tudományosan megalapozottnak, amikor ugyanabban a helyzetben többféle módszert alkalmaznak, ugyanazt a megbetegedést többféle módszerrel gyógyítják egy-egy ország más és más kórházában. Mérföldkőnek számít a klinikai orvostudományban az angol Archie L. Cochrane munkássága. 1972-es könyvében bizonyította, hogy az „érdekeltek” (gyakorló orvosok, páciensek, kutatók, gazdasági szakemberek, döntést hozó politikusok) nem tudnak eligazodni a szakirodalom dzsungelében, hiszen sok millió dolgozatban ugyanarról a diagnosztikus, terápiás vagy gazdasági kérdésről gyakran ellentmondó eredményeket publikálnak. Melyiket lehet követni? Régi igény az orvosi gyakorlat tudományos megalapozása! Cochrane javaslatának lényege az, hogy egy adott kérdésben, amelyben például kétféle elfogadott módszert alkalmaznak két kórházban, véletlenszerűen választjuk ki, hogy a kettő közül kinél melyiket alkalmazzuk például egy évig. Az eredmények összehasonlítása, gondos elemzése választ adhat arra a kérdésre, hogy melyik módszer az előnyösebb, melyik a követendő. Természetesen még sokkal megalapozottabbá teszi a végeredményt, ha egyidejűleg sok kórházban, akár több országban ugyanazon elvek alapján kerülnek be a páciensek a tanulmányba. Ezen az úton van kialakulóban és fejlődik a bizonyítékokon alapuló orvoslás, az „evidence based medicine” (EBM), amely a jól szervezett, összehasonlító tanulmányok eredményeinek felhasználásával a korábbiaknál megnyugtatóbb és biztosabb alapokat nyújt mindennapi munkánkhoz.

Rutineljárások helyett egyéni bánásmódot szeretnének az édesanyák

Az EBM talán legfontosabb kiindulási pontja az, hogy kételkedjünk saját gyakorlatunkban: a tapasztalat csalóka, mert sok múlik a véletlenen, a megszokáson. Az EBM azt az orvosi tevékenységet igyekszik megvalósítani, amely nem (nem csak) a megszokást és a tekintélyelvet követi, hanem az irodalomban fellelhető, tudományos alapokra épülő közléseket is. Az EBM alapjait Nagy-Britanniában és Kanadában rakták le. Napjainkban nem csak az oxfordi központi titkárságon, hanem minden földrészen szervezik és értékelik a tanulmányokat az orvostudomány lényegében összes területéről. Az EBM alig egy évtized alatt olyan sikeres utat tett meg, amilyenre kevés példa akad. Példák százait, sőt ezreit lehetne felsorolni, amelyekben az addigi bizonytalanság megszűnt, vagy módosítanunk kellett (kellene) korábbi gyakorlatunkat. Így például bizonyítottan hatékony a korai anya-újszülött kapcsolat segítése és a rooming-in, míg elkülönítésük bizonyítottan hatástalan vagy ártalmas. Ez utóbbi csoportba tartozik sok más eljárással együtt a vajúdóknak adott rutinszerű beöntés, a szeméremszőrzet leborotválása, a háton fekvő helyzet megkövetelése a kitolásnál és a gátmetszés kellő indok nélküli, rutinszerű alkalmazása. Magyarországon a szülész-nőgyógyász szakemberek és az egészségügy vezetői mind jobban felismerik az EBM jelentőségét, és elfogadják, alkalmazzák eredményeit.
További információ: Lampé László: Szülésznők könyve, www.cochranelibrary.com

Vagyis, tehetnénk hozzá Lampé professzor szavaihoz, ezen a ponton a várandósok vágyai és a tudományos bizonyítékok szerencsés találkozásának lehetünk tanúi. Reméljük, a kedvező folytatás nem sokáig várat magára!

Összeállította: Fodor Marcsi, Rist Lilla, W. Ungváry Renáta
Fotó: Eltern, Rátkai Éva