Összeszokott páros

1. Kezdjük így!

Újszülötteket, koraszülötteket célszerű kezdetben ebben a nem túlzottan kényelmes, de a gyakorlatban sokszor hasznosnak bizonyuló testhelyzetben, KERESZTTARTÁSBAN szoptatni. Azoknál az anyáknál is beválik ez a megoldás, akik különösen dús keblűek, vagy mellbimbójukat laposságuk miatt nehezen kapja be a baba. Figyeljük meg, hogy Adél a tarkójánál tartja Andris fejét, így egy picit hátra tud bukni. Ennek egyszerre két előnye is van: a baba jó nagyra tudja nyitni a száját, és levegőt is kap, hiszen a mell nem borul rá az orrára. Adél kezével tartja a mellét, ám ujjai jóval a bimbóudvar mögött helyezkednek el, így nem akadályozzák a mellbimbó kellően alapos bekapását. Andris már nagyfiú, de egy alig feleekkora újszülöttet ebben a pózban még egy jókora párnával is alátámaszthatunk, hogy megfelelő magasságba emeljük.

2. Ha fekve kényelmesebb
Ügyeljünk arra, hogy a baba teste egészen a saját testünk felé forduljon.



Császármetszés után, amikor zavaró lehet az apró lábak motoszkálása a heg tájékán, a babát épp fordítva is mellre tehetjük: ekkor lábacskái ellenkező irányba néznek. Ha a mellbimbó sebes, szintén próbálkozhatunk a fordítással, lehet, hogy úgy kevésbé fáj majd, mert jobban be tudja kapni a baba. Segíthet a fekve szoptatás a „fejrázós” újszülötteknek is. Ők kezdeti zavarodottságukban mellközelbe kerülve össze-vissza forgatják fejecskéjüket, s így mindig kiejtik a bimbót szájukból. Fekve kisebb a mozgásterük.

A leggyakoribb kezdeti hibák
1. Nem várjuk meg, amíg a baba elég nagyra nyitja a száját, aki ezért nem bekapja, hanem a spagettihez hasonlóan beszippantja a mellbimbót. Ez sérülést okozhat!
2. A baba teste bölcsőtartásban C-alakban meggörbül, valósággal lóg a mellen, így állacskája a mellkasához nyomódik. Így nem is képes ásításszerűen nagyra nyitni a száját.
3. A baba fejét megragadjuk, és erővel a mellhez nyomjuk. Ez a látszólag hatásos beavatkozás az újszülöttek többségét nagyon zavarja: sírva fakadnak, vagy fuldokolni kezdenek, vagy teljesen összezavarodnak, mert hirtelen nem is tudják, merre fordítsák a fejecskéjüket.
4. Anya ráhajol szoptatás közben a babára, így a háta is megfájdul, és a pici sem helyezkedik el jól.
5. A baba teste, hasa nem a mamája felé fordul, hanem inkább kifelé, így csak elfordított fejjel tud szopni.

3. A klasszikus megoldás




Világszerte BÖLCSŐTARTÁSBAN szoptat a legtöbb anya. Ez a legegyszerűbb is egyben, hiszen bárhol sort keríthetünk rá. A szülés utáni időszakban azonban sok gond származik abból, ha ugyanúgy próbáljuk mellre tenni a három kiló körüli újszülöttet, mint a képen a nyolckilós Andrist! A pici baba teste csak lógna lefele, a mellbimbó pedig nagy valószínűséggel szilvamag alakúra préselődne, majd kisebesedne. Az újszülött teste alá feltétlenül tegyünk párnát vagy összetekert takarót! Az is épp ilyen fontos, hogy az anya kényelmesen helyezkedjen el: támassza meg hátát, könyökét is, és a babát húzza magához, ne ő hajoljon rá a picire. Kényelmes lehet a lábak alá rakott zsámoly is.

4. Oldalról
A HÓNALJTARTÁS ugyan nem kényelméről híres, mégis roppant hasznosnak



bizonyulhat. Ha tejcsatorna-elzáródás vagy tejpangás alakul ki a hónalj felé eső részeken, ebben a pozícióban könnyedén kiszopizza a baba. Ha sebes a mellbimbó, ebben a pozícióban talán kevésbé fáj, mert szabad kezünkkel a kereszttartásnál látottakhoz hasonlóan segíteni tudjuk a bimbó helyes bekapását. Súlyától, korától függően különböző magasságú „babaalátétre” van szükség. A szoptatóspárnát vagy párnát az ágy szélén ülve (talpakkal stabilan a padlón) magunk mellé helyezzük, majd erre fektetjük a picit, lábacskákkal a mama popsija felé. Ne a baba fejét tartsuk, hanem a tarkójánál támasszuk meg!

5. Ha egy kicsit varázsolni kell

Ha az újszülött fejbiccentő izma meghúzódik szülés közben, vagy méhen belüli kényszertartás miatt előfordul, hogy csak az egyik oldalra tudja fordítani a fejét, mindkét mellre azonos fej- és testtartással tudjuk rárakni a képen látható módon. Az újszülött testét emeljük meg annyira párna segítségével, hogy nagyjából a mell vonalában feküdjön.

6. Amikor túl sok a tej
Ha túl erős a tejleadó reflex, és a szopizás elején több sugárból spriccel a tej a

baba szájába, félrenyelhet, köhöghet, s ha ez túl gyakran ismétlődik, akár szopási sztrájkba is kezdhet az ijesztő élmény miatt. Segíthet, ha hátradőlve, a babát függőleges testhelyzetben tartva (lovagló ülésben ültetve) szoptatjuk, így ugyanis nem ömlik olyan erővel a fekvő baba torkára a tej. Egészen pici babát is szoptathatunk így, támasszuk meg karunkkal a hátát és a tarkóját, így emeljük a mellünkhöz.

7. Vicces, de segít




Nem extrém tornagyakorlatról van szó, hanem azokról az esetekről, amikor a tejpangás, tejcsatorna-elzáródás (tapintható, kemény, fájdalmas rész) a mell felső vagy a középvonal felé eső, belső részén helyezkedik el. Ebben az esetben felülről lógassuk a bimbót a baba szájába, és miközben szopizik, óvatosan simítsuk a csomós részt a mellbimbó irányába. Szopás után figyeljük meg, enyhült-e valamit a keménység kiterjedése, fájdalma. Ha igen, a legközelebbi szoptatásnál ismételjük ugyanezt a testhelyzetet az érintett rész teljes fellazulásáig. Ha négykézláb nem megy, próbálkozhatunk úgy is, hogy asztalra, pelenkázóra fektetjük a babát szopi közben.

W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC
Fotó: Rátkai Éva
Modell: Kovács Adél és kisfia, Andris
Smink: Békefi Zsóka