Vitatkozzunk!

Nagyon vágyom még egy kislányra

Péter (37) gyerekei: Zsombor (6), Vince (3)
– Mindig is négy gyereket szerettem volna, és amikor a feleségemmel összeházasodtunk, ebben egyet is értettünk. Aztán az első fiunk megszületése után kicsit megtorpantunk, és csak három év múlva született meg a következő kicsi. Azóta pedig eltelt újabb három év, baba nélkül. Egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy lesznek még gyerekeink, és ez elkeserít. A feleségemet nem kényszeríthetem semmire, és már csak ritkán vetem fel ezt a témát. Persze, egy-egy betegséggel sújtott időszakban, amikor felváltva ébrednek éjjel, a nappalok meg hisztivel telnek, néha én is úgy érzem, elég a két fiú. De ha nyugodtan ébrednek reggel, az első mosolyuk azonnal feledteti a megpróbáltatásokat, és továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy legalább három gyerekből áll az igazi nagy család!
Nagyon vágyom még legalább egy kislányra! Szeretem magam körül érezni a kicsiket, jó velük játszani, jó törődni velük. Minél tovább szeretnék gyerekzsivajt hallani a házban. A gyerekeknek is csak jó, ha meleg, szerető légkörben, sok testvér között nőnek fel.

Nem fér több gyerek az életembe




Klára (35) gyerekei: közösek Péterrel
– Sok gyereket szerettem volna én is, négyet legalább, kis korkülönbséggel. A nagyfiam születése azonban nagyon nehéz volt, és jó pár évre volt szükségem, hogy ismét fellobbanjon bennem a vágy egy kisbaba iránt. A második szülés már könnyen ment, de közben elkezdtem egyetemre járni, építkeztünk, költözködtünk, nem éreztük úgy, hogy itt lenne az ideje az újabb babának.
Harmincöt éves leszek hamarosan. Annak idején azt határoztam el, hogy ez az az életkor, ami után már nem vállalok több gyereket.
Tudom, hogy a férjem még mindig nagyon szeretné, ha ismét várandós lennék, bár egyre ritkábban említi – de a feszültség érezhető. Szerintem, bár erről egyikünk sem tehet, az életünk nem úgy alakult, ahogy elterveztük, és ez sajnos nem kedvezett a gyerekszülésnek. Lehet, hogy hibáztunk, de az időt már nem lehet visszaforgatni. Attól félek, hogy jó pár év múlva, amikor már valóban nem szülhetek többé, a férjem szemrehányást tesz majd a döntésem miatt. Ha viszont csak azért egyeznék bele, hogy szent legyen a béke, mit kezdenék a saját ellenérzéseimmel? Ezt a belső elutasítást nem érdemelné meg születendő gyerekünk.

Összeállította: Sződy Judit