 |
Már a nagyon kicsi gyerekek is észreveszik a változásokat. Nem érdemes nagyon titkolóznunk, mert előbb-utóbb úgyis kitudódik a dolog. Az életkorához igazodva mondjunk el neki mindent, amire kíváncsi. Természetesen más a helyzet, ha valamiért félünk a vetéléstől ebben az esetben jobb, ha megvárjuk, amíg elmúlik a veszélyes időszak.
Mit mondjunk?
A kétéves már megérti, hogy kistestvére születik, esetleg látott is már másokat nagy pocakkal. Ebben a korban a hogy ment be? és hogy jön ki? még csak ritkán elhangzó kérdés. Ha nem érdeklődik különösebben, akkor elég az elején annyit elmondanunk, hogy anya babát vár, és emiatt a teste meg fog változni. Az óvodások azonban szinte biztosan a szülőknek szegezik kíváncsi kérdéseiket. Arra semmi szükség, hogy anatómiaórát tartsunk a csemetének, de bármit is mondunk, az mindig legyen igaz. A gólyamesék ideje már nagyon régen lejárt! Segíthetnek a válaszadásban a kicsiknek szánt felvilágosító könyvek is, amelyek köntörfalazás nélkül, ám az életkoruknak megfelelően, sokszor meseszerűen mondják el, hogyan is születnek a gyerekek.
| Mire lesz szükségünk? Az előkészítéshez: régi fényképek a nagy kiskoráról; babás könyvek, felvilágosító könyvek; pelenkázható pólyás baba (kisfiúknak is); igényes, új mesekönyvek, kártyajátékok, táblás játékok a hancúrozás kiváltásához. Amikor megjött a kicsi: tapasztalt, támogató barátnők, rokonok; vészhelyzetben előkapható cipősdoboz érdekes, de veszélytelen tárgyakkal; hordozókendő a picinek addig se hiányolja az anyameleget, amíg a naggyal foglalkozunk; függőágy ebben ringathatja a nagytesó. |
A kicsik imádják, ha saját magukról hallanak. Itt a legjobb alkalom, hogy elővegyük a fényképalbumot, és együtt nézegessük, amikor ő volt a pocakban. Ezek a meghitt, csak rá figyelő beszélgetések esetleg kérdések sorát indíthatják el benne, ezért nem árt előre végiggondolnunk a mondanivalónkat. Meséljünk arról, milyen volt, amikor őt vártuk, hogy készültünk a születésére! A féltve őrzött kórházi karszalag, az első fotók, kisruhák megerősítik benne azt az érzést, hogy az ő személye igenis fontos.
Osztozni nehéz
Bármennyire körültekintően és figyelmesen bánunk elsőszülöttünkkel, szinte biztos, hogy féltékenyen fogja figyelni az eseményeket, mert érzi, hogy már nem csupán rá figyelnek a szülei. A mérték ugyan különbözhet, van olyan pici, aki csak kicsit lesz bújósabb, több szeretetet vár, de előfordulhatnak szélsőségesebb megnyilvánulások is. Kisebb korban visszaesés a szobatisztaságban, evészavarok, a nagyobbaknál rémálmok, viselkedési gondok hívhatják fel a figyelmet arra, hogy a gyereknek valami nyomja a lelkét.
Azt különösen nehéz elfogadniuk, hogy a mama növekvő pocakja miatt őket már nem lehet annyiszor felemelni, és a hevesebb játékok is szünetelnek néhány hónapra.
Ekkor jön el az apák ideje! Velük korlátlanul lehet birkózni, ugrálni továbbra is. A picik nagyon megértőek és együttműködőek tudnak lenni, ha jól közelítünk hozzájuk. Megtanulják, hogy anya most csak simogatni, átölelni, ölbe venni tud, a többi apa dolga. Persze ehhez az kell, hogy az anyai szeretet továbbra is elérhető és érezhető legyen számukra.
Ne ámítsuk!
Lesz végre egy játszótársad! hallja sokszor a kisgyerek, és örömmel el is hiszi. Mekkora csalódás ezek után a magatehetetlen csecsemő, aki jószerével csak eszik, alszik és sír, még rendesen megfogni sem szabad, mert olyan törékeny! Ha arra készítjük fel, hogy a babával eleinte sok tennivalónk lesz, de ebben ő is segíthet, nem éri annyira váratlanul a változás. Az esetleges éjszakai sírásokra, a szülők ebből adódó kimerültségére viszont semmiképpen sem tudjuk felkészíteni. Vonjuk be már időben a családtagokat a kicsi életébe, hogy ne a szülés után szembesüljön azzal, hogy csak apa kel fel hozzá, vagy nagymama megy érte az oviba. Ha pótmamát keresünk, törekedjünk arra, hogy idejében megismerkedjenek és megszeressék egymást.
Neki fontos!
A gyerekek nagyon ragaszkodnak személyes holmijukhoz és szokásaikhoz, ezért körültekintően kell eljárnunk, ha az eddig általa használt tárgyakról van szó, legyen az akár egy kis takaró vagy éppen az autós gyerekülés helye a kocsiban.
Ha a kicsi még babakocsis korú, akkor az is megoldásra váró feladat, hogy eztán két gyereket kell tologatnunk. A testvérbabakocsi nem olcsó mulatság, és viszonylag hamar feleslegessé válik, ráadásul szinte lehetetlen közlekedni vele. Jobb a nagytestvért a saját kocsijában hagyni, a picit pedig hordozókendőben vinni magunkkal, ez nagyobb mozgásszabadságot biztosít.
| Anyabánat Semmire nincs időm! Rostáljuk ki azokat a teendőket, amelyek nem fontosak vagy nem sürgősek. Ezek helyére iktassunk egy kis pihenést vagy szórakozást. Igenis megbirkózom minden nehézséggel! Ne most akarjon bizonyítani! Senkinek sem végtelen az ereje fogadjon el bátran segítséget, ettől nem lesz kevésbé értékes ember és kevésbé jó anya. Minden nap egyforma Keressünk valami gyerekezéssel összeegyeztethető programot, kérjük meg apát, hogy menekítsen ki az etetés-altatás-pelenkázás körforgásából. És vessük össze a mai napot azzal, ami egy hónappal ezelőtt volt: ugye milyen sokat fejlődtek a kicsik? |
Most már ő a nagy
Sok családban ez a kiságyból való kiköltözés ideje, a picié lesz a rácsos, a nagy pedig újat kap. Semmiképp se mondjuk azt, hogy kell a kicsinek az ágy, és ezért kell lemondania róla közelítsünk inkább arról az oldalról, hogy ő már nagy, és ezért szép új ágyat kap, és persze ezt is jóval a szülés előtt tegyük meg. Mint rangidősnek, biztosítsunk neki előjogokat: például tíz perccel később kell ágyba bújnia. Bízzunk rá kisebb döntéseket (melyik zoknit vegye fel a baba?). Próbáljuk magunkat a helyébe képzelni: milyen lehet, hogy mindenki a picit ugrálja körül? Kérjük meg a vendégeket, hogy előbb vele foglalkozzanak kicsit. Vezesse őket ő a kiságyhoz. Így ő is fontosnak és nagynak érzi majd magát. Egy-két hét múlva új feladatokat is kaphat: tolhatja a babakocsit, ringathatja a függőágyban, csörgőzhet neki, vagy másképp szórakoztatja.
Kállai Cili
W. Ungváry Renáta: Kistestvérem születik. A Szoptatásért Magyar Egyesület kiadványa
Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány. Móra Kiadó
|
