Gagyogástól az olvasásig

Az újszülött még nem áll szóba velünk. Ezért is nehéz elhinni, hogy idegrendszere fel van készülve az emberi beszéd elsajátítására, ez veleszületett képessége. Pedig ez a magyarázata annak, hogy a süket kisbabák is elkezdenek gagyogni, mégpedig ugyanakkor, mint ép hallású társaik. Ám ahhoz, hogy a beszédfejlődés továbbhaladjon, nagyon fontos a szülők, a családtagok segítsége. Talán tanítsuk a kicsit beszélni? Szó sincs róla! A legjobb tanács a beszédfejlesztéshez: „Hallgass a szívedre! Ne fogd vissza magad! Bohóckodj, mondj versikéket, énekelj, beszélj hozzá, amennyit csak lehet!”
Tehát szabad gügyögni a gyereknek? Igen, sőt kell! Amint egy kisbabához fordulunk, magas hangon, lassan, elnyújtva ejtjük, sokszor ismételjük a szavakat, egyre-másra kérdéseket teszünk fel, időnként szünetet tartunk a válaszra várva, hogy azután újabb gügyögésrohammal hengereljük le a hallgatóságot. Fura szavakat használunk, mint „pápá, cici, hami”. Ha kívülről néznénk magunkat, meglepődnénk, milyen idétlenek tudunk lenni. Fontos, hogy ez ne tántorítson el minket legközelebb. Ma már bizonyítékunk is van rá, hogy éppen így segítjük a kicsi fejlődését: agyának sokkal nagyobb területe aktív, ha „dajkanyelven” fordulnak hozzá, mint ha felnőttes távolságtartással „beszélnék meg vele” ugyanazt. Ahogy múlnak a hónapok, a nagyok fokozatosan alkalmazkodnak a baba igényeihez: bővül a szókincs, egyre kevesebb a gügyögés, hosszabbak a mondatok. Ám csak évek múlva fordulunk hozzá úgy, mint a nagyokhoz. Lássuk, hogyan lépeget ezen az úton a gyerek!

 

0-4 hónaposig

0-tól 4 hónapos korig
Az első hónapban a legtöbb szülő úgy érzi: feneketlen kosárba hull az a sok kedves szó, amelyet a gyerekének szentel. A baba valóban nagyon ritkán van abban az aktív, éber állapotban, amikor érdemi párbeszédet lehet folytatni vele. De ha éppen nem alszik vagy méltatlankodik, akkor már az egész picinyke újszülött együttműködésére is számíthatunk. Ha beszélünk hozzá, felveszi a ritmusunkat, és apró mozdulatokkal, kicsi hangocskákkal, tekintetének játékával válaszol, majd figyelmesen vár, hátha mondunk valami újat. Ha csak néhány percre is, de bekapcsolódik a kommunikációba. Az ötödik-hatodik héten aztán kinyílik a világ: visszamosolyog, kiadja az első gőgicsélő hangokat, sőt, lehet, hogy ő kezdeményezi a beszélgetést. Most még mindenféle hangot kiad, amit csak az emberi hangképző szervek megengednek. Gond nélkül kimondja az angol th-t, a spanyol lágy d-t, sőt a busmanok csattogó hangjait is. Először magánhangzókat ismételget, majd hozzájuk köt egy-egy mássalhangzót is. Mindeközben vadul „edzi” a beszédhez szükséges izmokat, finomítja mozgásukat: csücsörít, buborékot fúj, kidugdossa a nyelvét, és sokat szopik.

Hogyan segítsük?
Legyünk vele minél többet, beszéljünk hozzá, ringassuk, mondjunk ritmusos mondókákat, lehetőleg úgy, hogy lássa az arcunkat, szájmozgásunkat. Öltöztetésnél, pelenkázásnál már most elsorolhatjuk, mit csinálunk, melyik végtagját hova dugjuk, mi tetszik rajta. Egyszóval beszéljünk és udvaroljunk neki!

4-től 10 hónapos korig
Hihetetlenül élvezi, hogy képes hangot adni és ezzel hatni a környezetére. Egyre több a „gagaga”, „obrrrr” és társai, elragadtatott rikoltozással, kuncogással, köpködéssel fűszerezve. Egyes babák képesek akár fél órát is eltölteni azzal, hogy saját hangjukban gyönyörködnek egyedül a kiságyban. Másoknak minden megmozdulásukhoz közönség szükségeltetik. Egyedül vagy társaságban, lényeg az, hogy ez az intenzív gyakorlás korszaka. Féléves kora körül a saját anyanyelvére jellemző hangsorokkal kezd „foglalkozni”, nem ritka a „mamamama”, „babababa”, „papapapa”, aminek a hallgatóság hihetetlenül örül, és nemritkán jelentést tulajdonít neki. Valójában ettől még pár hónap elválasztja a kicsit. Ám abban biztosak lehetünk, hogy néhány gyakran használt egyszerű szó (és az ahhoz tartozó arckifejezések, gesztusok összessége) már érthető számára. A beszédértés jóval a beszéd megjelenése előtt kialakul.

4-től 10 hónaposig

Hogyan segítsük?
Ne adjuk alább annál, amit eddig tettünk. A beszélgetés, a tevékenységek magyarázása és a mondókázás mellett most már tárgyakat és egyszerű ábrákat tartalmazó könyveket is mutathatunk neki, amíg megül az ölünkben. Ám ebben a korszakban forradalmi változás történik a nagymozgások terén. Lehet, hogy egy ideig inkább erre összpontosít a kicsi, és csak néhány hónap múlva gazdagodik jelentősen a „szókincse”.

10-től 18 hónapos korig
Igen! Itt az első kimondott, értelmes és érthető szó! Lehet, hogy ez nem a klasszikus „mama” lesz, hanem mondjuk a „cica”, vagy a „nem”. Ebből ne vonjuk le végleges következtetéseket, és főleg: ne sértődjünk meg. Szókincse először lassan bővül, majd hirtelen gyarapodik – ha gyerekünk a „fokozatos beszédtanulás” módszerét követi. Ám előfordulhat, hogy az a típus, aki hónapokig csak befogadja a tudnivalókat, látványosan megért mindent, akár teljesít is egyszerű kéréseket (Hozd ide a zoknit! Mutasd meg az orrod!), de csak a második életévében fog „igazából” beszélni. Fiúknál nem ritka, hogy kivárják a harmadik szülinapjukat. Egyes gyerekek az anyanyelv szavaihoz szemernyit sem ragaszkodva saját halandzsanyelvet alakítanak ki. Folyamatosan, jól hangsúlyozva, kérdezgetve, fel-felkiáltva beszélgetnek, telefonálnak naphosszat.

10-től 18 hónaposig

Az egyes hangsoroknak többnyire nincs jelentésük. Ikreknél fordulhat elő, hogy sajátos nyelvtannal és szókinccsel rendelkező valódi nyelvet fejlesztenek ki, „belső használatra”. Ez általában nem akadályozza meg őket abban, hogy a szülők nyelvét is elsajátítsák.

Hogyan segítsünk?
Beszéljünk hozzá, mondjuk el, éppen mit teszünk, mutassuk meg a világ dolgait, imádni fogja a hangutánzó szavakat (vau-vau, tütü). Énekeljünk, játsszunk ritmikus, tapsolós, dobbantós, táncolós játékokat is. Ez fejleszti a ritmusérzékét, amire a beszéd használatához és a különböző „nyelvi termékek” (versek, mondókák, dalok, nyelvtörők) élvezetéhez is szüksége lesz. Ha beszélgetünk vele, forduljunk felé, figyeljünk rá, hallgassuk végig, és válaszoljunk neki. Ezt nem is olyan egyszerű mindig teljesíteni!

Másféltől hároméves korig
Lehet, hogy másfél évesen még nem beszél, de az is elképzelhető, hogy már harminc-negyven szóból áll a szókincse. Ami biztos: ennél nagyságrendekkel több szót, mondatot megért.

18 hónaptól 3 éves korig

Ha úgy gondoljuk, hogy a kicsi megállt a fejlődésben, esetleg egy korábbi szintre lépett vissza, kérjük szakember (logopédus, fejlesztő pedagógus) segítségét. Lehet, hogy egy középfülgyulladás miatt kialakult átmeneti halláskárosodás vetette vissza, ám az is lehet, hogy idegrendszeri éretlenség vagy más rendellenesség okozza a problémát. Ha kétségeink támadnak, és ellenőrizni szeretnénk, érti-e, amit mondunk, próbáljuk ki, hogy akkor is megfelelően válaszol-e, ha nem látja azt, aki beszél hozzá. Ez azért fontos, mert sok halláskárosult gyerek hihetetlen jártasságra tesz szert abban, hogy tökéletesen összeszedje az információkat a körülmények megfigyeléséből, a szájmozgás, a gesztusok, a mimika „leolvasásával”, s emiatt késik a probléma felismerése és orvoslása hallókészülékkel.
Kétéves korára akár két-háromszáz szót is használ, úgy érezzük, az agya úgy szívja magába a tudnivalókat, akár a szivacs. Lehet, hogy már egyszerű mondatokban beszél, kérdez, és hosszabb magyarázatokra is figyel, sőt meg is érti ezek nagy részét.

Hogyan segítsük?
Szorgalmazzuk, hogy minél több élő beszélgetésben vegyen részt tévézés helyett. Ennek számtalan előnye mellett abban is nagy szerepe van, hogy a gyereket a természetes beszédhelyzet több érzékszervén keresztül tanítja, hiszen azt látja a beszélő szájmozgásán, ezzel együtt arckifejezésén, gesztusain, amit hall. A szinkronizált filmek és rajzfilmek esetében a hallott és a látott információ minden esetben eltér egymástól.

3-4 évesen

Három-négy éves korban
Szinte biztos, hogy már ura a nyelvnek. Eleinte egyes szavak még egész kategóriákat jelölhetnek (kutya minden állat, tea minden innivaló), de ez fokozatosan letisztul, lassan a kutyafajtákat is pontosan megkülönbözteti, ha van a környezetében állatbarát. A nyelv szerkezetével már hallhatóan tisztában van a kicsi. Bátran és folyamatosan beszél, szereti az új, érdekes szavakat, a nyelvi humor sem áll már távol tőle. Kapcsolatainak alakítására is beveti a nyelvi eszközöket: parancsolgat, udvarol, kér, visszautasít. Egyre jobban érti a nyelvtant, helyesen használja a határozókat, a többes szám jelét, sőt az előtte-utána fogalmakat is. Állandóan kérdez, magyarázza, hogy mit csinál. Képes emlékeket felidézni és a jövő lehetőségeit latolgatni (mi volt, mi lehet). Képes érvelni és problémamegoldást kezdeményezni. Verseket, dalokat tanul és ismételget. A mesehallgatás egy másik világba repíti, megérti az egyszerű hasonlatokat, utalásokat.

Hogyan segítsük?
Lehetőleg álljunk mindig készen a beszélgetésre. Ha viszont csak fél füllel tudunk rá figyelni, ezt mondjuk el neki, vagy kérjünk pár perccel későbbi időpontot, ha nem tudjuk megszakítani az adott tevékenységet. Szorgalmazzuk, hogy kortársaival is játsszon: ez arra sarkallja, hogy erőfeszítést tegyen mások megértésére, és önmaga megértetésére „nehezített pályán” is.





Négy-öt éves korban
Szókincse már hihetetlenül bő, egyes „szakterületeken”, mint az autómárkák, dinoszauruszok, állatfajták, akár túl is szárnyalhatja a miénket. A legtöbb nagyóvodás imád beszélni, kérdez, kérdez, kérdez. Próbáljunk életkorának megfelelő egyszerű válaszokat adni, ne árasszuk el feleslegesen bonyolult, ijesztő magyarázatokkal. Az iskola előtti években gyerekünk a beszédfejlődés szempontjából felkészül az olvasásra, írásra. Nagyon fontos, hogy ezekben az években felfedezzük és szakember segítségével kijavítsuk a beszédhibákat, mivel az olvasástanulás során majd egyeztetnie kell az egyes, általa már ismert hangokat az ismeretlen betűkkel. Ha bizonyos hangokat nem tud kiejteni vagy a másiktól elkülöníteni, képtelen lesz megtalálni és megjegyezni a hangnak megfelelő betűt. Törekedjünk tehát a pöszeség megszüntetésére, de soha ne barkácsoljunk ezzel otthon, ne javítgassuk, ne tanítgassuk. A logopédus szaktudása, tapasztalata és türelme fog rajta segíteni, nem a szülők nyüstölése.

Hogyan segítsük?
Játsszunk nyelvi játékokat, mint a szólánc, barkochba, fülbesúgós. Idézzük fel, mit szerettünk gyerekkorunkban legjobban! Ne tanítsuk írni, olvasni a saját szakállunkra, de ha ő kezdeményezi, válaszoljunk a kérdéseire. Iskolaválasztásnál részesítsük előnyben azt az intézményt, ahol a hagyományos szótagoló olvasástanítási módszert alkalmazzák. Ez illeszkedik legjobban a magyar anyanyelvű gyerekek igényeihez és a hat-hét évesek idegrendszeri érettségéhez.