Mellbevágó kérdések

„Sok nő azért nem szoptat, mert félti a mellét, hogy megereszkedik, tönkremegy a szoptatástól” – hallottam már nem is egyszer, igaz, kizárólag férfiaktól. Benne foglaltatik a divatos vád, hogy a nők önzőek, csak a mellük szépségére gondolnak, miközben persze ördögi kör ez, hiszen a nők egyáltalán nem önimádatukat táplálják, amikor állítólag féltik a mellüket, csupán nem szeretnék elveszíteni szexuális vonzerejük egyik fő hordozóját. Túl azon, hogy igaz-e a vád (valószínűleg nem, bár közvélemény-kutatást még nem végeztem erről), sokkal érdekesebb kérdés, hogy vajon jogos-e ez a felvetés. Valóban a szoptatás az, ami „tönkreteszi” a vonzó domborulatokat?
Nagyon sokféle méretű és formájú női mell létezik, s hacsak nincs szó valamiféle öröklött anatómiai rendellenességről, felépítésük, működésük, változásaik oka az eltérő külső ellenére mégis egyforma.

Hozott anyag
A mell „lelke”, a későbbi tejtermelésért felelős mirigyállomány(az ábrán: a) kialakulása már az embrionális fejlődés során elkezdődik. Azután serdülőkorban minden egyes menstruációs ciklusban tovább terebélyesedik, akár a fa koronája, amely újabb és újabb gallyakat hajt. A mell nagysága egyébként alaphelyzetben mégsem a mirigyállomány kiterjedésétől függ, hanem a többi szövettől: tekintélyes mennyiségű zsír-(b) és kötőszövet is található benne. Elsősorban öröklött tulajdonságoktól függő, alkati kérdés, hogy ezekből mennyit kapunk, vagyis milyen formájú, nagyságú és keménységű lesz a mellünk. Nagyon sokfélék vagyunk, akadnak olyan szerencsés nők, akiknek nagymamaként is kerek, formás a melle, másoknak a kötőszövet gyengesége miatt hamarabb megereszkedik, vagy eleve lazább állagú.
A későbbi, gyerekszülés, szoptatás után bekövetkező méretbeli változások ez utóbbi két szövettípus, vagyis a zsír- és kötőszövet arányának csökkenésével, illetve növekedésével függnek össze. A terhesség alatt a zsír- és a kötőszövet megfogyatkozik, mintha helyet csinálna a most igazán működésbe lépő, azaz tejtermelésbe kezdő mirigyállománynak. A tejtermelő képesség nem a mell méretétől, hanem a működőképes, megfelelő kiterjedésű és fejlettségű mirigyállománytól függ. Meglepően kicsi, fiús mellekkel is lehet szoptatni, ahogy azt fotónkon is láthatják.

Sportos mell?
Mellizomgyakorlatok szorgos végzésével nem növelhető sem mellünk mérete, sem feszessége, a mellizom (c) ugyanis a mell alatt helyezkedik el. Sőt, túlsportolással, nem megfelelően kiválasztott erősítő gyakorlatokkal még csökkenhet is a mell mérete a zsíszövet fogyása miatt. Magában a mellben, mégpedig a tejtermelő hólyagocskákban, a tejjáratokban (d) és a mellbimbóban csupán simaizomszövet található, ennek működése pedig nem befolyásolható akarattal. Feladata, hogy szoptatás ideján a kijáratig juttassa összehúzódásával a tejtermelő hólyagocskákban képződő tejet.

Babavárás idején
A terhesség alatti mellnövekedés különösen amúgy kis mellű nőknél lehet látványos. Melltartóméretben kifejezve ez akár két-három számmal nagyobbat is jelenthet. Szülés után, a méhlepény megszületését követően minden nő szervezetében ugyanazok a hormonális folyamatok játszódnak le, függetlenül attól, hogy szoptat-e vagy sem. Ez azt jelenti, hogy átmenetileg további mellnövekedés várható. Ennek oka a szülés utáni második-negyedik napon a hormonok hatására bekövetkező tejbelövellés és az ezzel együtt járó enyhébb-erősebb nyirokpangás: ilyenkor a mellben futó nyirokerekből átmenetileg nem képes továbbfolyni a nyirok, így alaposan hozzájárul a görögdinnye-állapot létrejöttéhez. Sok nő érzi úgy ezekben a napokban, hogy mellének méretét tovább már bajosan lehetne növelni. A bőr valósággal áttetszővé válik, fénylik. Előfordul, hogy ennek eredményeként már a terhesség alatt striák, vagyis kötőszöveti repedések alakulnak ki a bőrön. Ahhoz, hogy ezek a folyamatok lejátszódjanak, nem kell szoptatni, sőt! Ha szoptatunk, enyhébben, kevésbé fájdalmasan zajlik a dolog, vagyis csökkentjük a striaképződés, túlnyúlás kockázatát.

Mit befolyásol a szoptatás?
Ha szülés után úgy alakul, hogy egyáltalán nem szoptatunk, a duzzadtság lassan alábbhagy, a képződött, de ki nem ürített tej pedig néhány fájdalmasan feszülős nap után felszívódik. A tejtermelésre felkészült, terebélyes mirigyállomány kiterjedése pedig szép lassan csökken. Ahhoz, hogy a zsírszövet és a kötőszövet visszaépüljön a mellbe, idő kell, hogy mennyi, az egyénenként változik. Amíg ez be nem következik, a mell a szokásosnál laposabbnak, üresebbnek, „löttyedtnek” tűnik.
Ha szoptatunk, lényegében ugyanez történik, csak sokkal később, és sokkal fokozatosabban, attól függően, hogy mikor marad abba végleg a szoptatás.





Plasztikai műtét
A legfontosabb szempont, hogy viszonylag tartós eredményt hozó műtétre csak akkor érdemes vállalkozni, ha nem tervezünk több gyereket, az említett változások ugyanis a szoptatástól függetlenül a legközelebbi terhességnél nagy valószínűséggel újra bekövetkeznek. Akinek mellnagyobbító műtétje volt, annál újabb igazításra lehet szükség, ha a mell struktúrája egy újabb szülés vagy az idő múlása következtében megváltozik.
A „lógó mell” szindróma a mellfelvarrásnak nevezett műtéttel orvosolható, ám itt is figyelembe kell venni, hogy az újabb babavárás idején, illetve az évek hatására újból módosulhat az összkép. Ráadásul mellfelvarrásnál többnyire a mellbimbó áthelyezésére is szükség van, s ez negatívan befolyásolhatja a szoptatási képességet, valamint a bimbó kevésbé érzékennyé vagy akár érzéketlenné is válhat. Ez nem csak a baba anyatejes táplálását befolyásolja kedvezőtlenül, hanem a szexet is. Azt sem árt végiggondolni, hogy valamennyi szépészeti beavatkozásnál egészséges, tökéletesen működő, érző és élő, csak éppen a szépségideálnak nem eléggé megfelelő mellekbe hasít bele a szike.

Amit a mell szép formájának megőrzéséért tehetünk

• Kerüljük a gyors súlyvesztéssel járó fogyókúrákat! A koplalás akadályozza a zsírszövet képzését, ezért sem tud visszaépülni mellünkbe, így marad az „üres zacskó” effektus.
  
• A legdrámaibb méretbeli változás a szülés után következik be. Az, hogy a tejbelövellés hogyan játszódik le, befolyásolható a szoptatás korai megkezdésével és gyakoriságával. Ha kezdettől fogva sokat van mellen a baba, nagy valószínűséggel nem alakul ki a görögdinnyéhez hasonló belövellt állapot, mert a folyamat fokozatosabban játszódik le, sok nőnél szinte észrevétlenül. Gyakori szoptatással, vagyis a mell túltelítődésének elkerülésével megakadályozhatjuk a bőr túlnyúlását és a striaképződést.
  
• A vajúdás alatt és a szülés utáni napon adott infúziós folyadékpótlás fokozza a mellekben a nyirokpangás mértékét és kockázatát. Ezen sajnos még a gyakoribb mellrehelyezés sem segít, csak az, ha magunk isszuk meg a szükséges folyadékmennyiséget, így csak annyi kerül a vérbe, amennyi normális.
  
• Ne hagyjuk abba hirtelen a szoptatást! A fokozatos elválasztódás a csecsemő életének második fél évétől kezdve akár éveket is igénybe vehet. Így a mirigyállomány szépen lassan, fokozatosan fejlődik vissza, s ugyanígy, szinte észrevétlenül visszaépül a mell tömegét adó zsírszövet és kötőszövet is. Előfordulhat azonban, hogy erre a szoptatás teljes abbahagyása után akár éveket is várni kell.
  
• Sportolás közben gondoskodjunk jó támaszt biztosító sportmelltartóról.

Amit nem tudunk befolyásolni

• A sovány testalkatú, magas nőknél elmaradhat a zsírszövet visszaépülése a mellbe. Aki nem hízik, hanem inkább fogy, mert ilyen alkat, annak a mellébe is nehezen, vagy évek alatt, vagy sosem épül vissza annyi zsírszövet, mint amennyi korábban volt.
  
• Aki dúskeblű, annál a zsírszövet megfogyatkozása és a bőr további nyúlása lógó melleket eredményezhet. Sokat javíthat az összképen a push-up melltartó.
  
• Természetes változások: az anyává válás hatására véglegesen megváltozik a mell formája, és puhábbá is válik.
  
• A kor előrehaladtával mellünk szoptatástól, gyerekvállalástól függetlenül megereszkedik, laposabbá, puhábbá válik.

Bővebb információk és rengeteg előtte-utána fotó: www.mellplasztika.lap.hu