Mélyen szántva
Két kézzel túr a homokba, és erőteljesen vájkál benne, mintha a dolgok mélyére akarna ásni. Azokban a gyerekekben, akik alaposan megvizsgálják azt, amivel éppen játszanak, különösen élénk a tudásvágy
Oldottan
A homokszemek úgy peregnek ki a kis marokból, mint a szabadon szárnyaló gondolatok. A kisgyerek egészen elmélyülten játszik ilyenkor ne zavarjuk meg, csak lábujjhegyen lessük!
Kreatívan
Az alkotás örömét élik át a kicsik, amikor hegyeket emelnek és várakat húznak fel. Csodálatos érzés, egyben az önérzetüket is erősíti
A felfedezés örömével
Eltűntek az ujjaim az alagútban, nem látom őket, mégis érzem, ahogy összeérnek a meglepetés, a tapasztalás élménye a tudás elsődleges forrása
Határozottan
A kis játékfigura nyakig a homokba dugva! Itt bizony szilárd eltökéltséggel tevékenykedik valaki
Védelemre vágyva
Az utak, kerítések, árkok arról árulkodnak, hogy alkotójuk különösen vágyik a biztonságra, védettségre
Nyombiztosítás
Talpunk nyoma szemmel látható bizonyítéka jelenlétünknek a világban. Pecsétként jelzi önmagunk és mások számára, hogy itt vagyunk, élünk!
Homokozni jó, tudják ezt kicsik és nagyok, amikor nap mint nap homokpogácsát gyúrnak a játszótéren, vagy amikor kagylókkal kirakott, árokrendszerrel körülvett, soktornyú várat építenek a tengerparton. A pszichológusok pedig azt is tudják, hogy a homokozó szélén üldögélve kicsit bele lehet lesni a lélekbe is, mert homokozás közben megmutatkozik valami gyerekünk nyiladozó személyiségéből.
A homok olyan anyag, amellyel mindenki boldogul, ecsettel vagy tollal sokkal nehezebben tudjuk kifejezni magunkat. A homokban otthagyjuk személyiségünk egy darabjának lenyomatát, gondjainkat, tapasztalatainkat szinte homokba öntjük. Ezért magatartászavarral küzdő gyerekek terápiájában is alkalmazható módszer a homokozás, hogy megérthessük, mi foglalkoztatja, esetleg nyomasztja őket.
Kisgyerekünk mindenkori fejlődési szintjéről is árulkodik az, hogyan bánik a homokkal. Az egy és két év közöttiek még csak ismerkednek az anyaggal. Kezüket vagy lábukat a homokba csapva lenyomatokat készítenek, mintha így adnák a világ tudtára: én is itt vagyok! Óriási szellemi fejlődést jelent, amikor homokkupacokat kezdenek tornyozni. Felismerik, hogy kezük munkájának eredménye van, létrehoznak valamit, és ez növeli önbizalmukat. Három-négy éves korban már nem elégednek meg pusztán a homokkal, kavicsokat, kagylókat, ágakat is felhasználnak az alkotáshoz. Megjelennek a szerepjátékok, ennek megfelelően tűnnek el a homokban a legófigurák, lovagok, katonák. A kisfiúk harci jeleneteket állítanak be. Nem az agresszivitás jele ez, csupán fejlődési állomás: szemükben a világ két végletre oszlik, a jó és a rossz szembenállása játékukban is tükröződik. A kislányok ember- és állatfigurákkal saját életük eseményeit játsszák újra.
A híres pszichoanalitikus, Carl Gustav Jung négy alaptípusa az érzékelő, az intuitív, az érző, és a gondolkodó így homokozik:
A kis pontosak
A világ élethű mását akarják megalkotni a homokozóban. Az utak szélességét a kisautók méretéhez igazítják, a házak és a figurák mérete egymáshoz képest is arányos. Az emberkéket óvatosan állítgatják helyükre, dehogy borulhatnak fel vagy merülhetnek nyakig a homokba! A kisvasút sem kanyaroghat sínek nélkül a puszta talajon. Ezek a gyerekek olyan felnőttekké cseperednek, akik két lábbal állnak a földön, a tárgyi világ köti le érdeklődésüket, könnyen megjegyeznek technikai adatokat, jó a szemmértékük, felfogóképességük pedig gyors. Ügyesen bánnak a pénzzel, és élvezik az életet.
A szárnyalók
Gazdag képzelőerővel használják a természetes anyagokat. Ha éppen nincs ott a kisautó, egy halacskaforma is helyettesítheti. A homokpogácsa vaníliafagyi is lehet, de akár sült csirke vagy csokipuding is. Autópályáiknak rendszerint nincs eleje és vége, és kérdésünkre, hogy hova vezet az út, könnyedén válaszolnak: abba a kastélyba, ott az út mögött, nem látod? Felnőttkorukban is bővelkednek majd ötletekben, képzelőerejük bebarangolja a múltat és a jövőt, meglehetősen pontosan sejtik az elkövetkező eseményeket, sikeresek lehetnek a tőzsdén vagy a szerencsejátékokban. A pénz ugyan nem érdekli őket, fontosabbnak tartják a szellemi értékeket, és inkább a jelképek, a mitológia és a mesevilág köti le őket. Gyakran művészi vagy írói pályára lépnek.
A szerepjátékosok
A homokban is a játékfigurák a fontosak számukra: alig készül el a vár, már telerakják lovagokkal, ostromlókkal a falakat, a medencét még ássák, de már úsznak benne a halak, és ha nincs éppen halfoma, néhány levél úszkál majd a vízben, ám üresen nem maradhat a tó. Felnőttkorukban érdeklődésük a külvilágra, környezetükre és elsősorban az emberekre irányul. Szívesen és könnyen teremtenek kapcsolatot, jó érzékkel bánnak embertársaikkal, már a levegőből érzik, milyen a hangulat, és könnyen alkalmazkodnak ehhez született médiasztárok.
A gondolkodók
Csak rövid ideig köti le őket a homokozás. Egyszerűen unalmasnak érzik a turkálást, inkább kitalálnak valami más játékot: labirintust, lejtős pályát építenek, hogy kísérletezhessenek, hogyan gurulnak le a golyók, merre és milyen sebesen folyik a víz. Az introvertált, azaz befelé forduló felnőttek törvényszerűségek után nyomoznak, kiváló rendszerezők és szervezők, otthonosan mozognak a természettudományok, a filozófia és a szellemtudományok terén, ám hajlamosak arra, hogy szétaprózzák erejüket.
