A kicsiknek nincs még feltétlenül szükségük társaságra, ahogyan azt a kéretlen tanácsadók állítják. A családi biztonság, a közös játék anyával többet ér, mint a legjobb fejlesztő foglalkozások. Legjobb az lenne, ha a közösségbe járó gyerek tudna kicsit beszélni, képes lenne jelezni szükségleteit, ha szomjas, ha szorítja a nadrág, vagy éppen pisilnie kell. Ezek a feltételek ritkán teljesülnek kétéves kor előtt. Jó jel, ha már érdekli őt a többi gyerek. Ha a játszótéren másokkal is szívesen eljátszik, beszélget. Ez azt jelzi, hogy a bölcsődében is fel fogja találni magát. De igazi kíváncsiság a többiek iránt csak később, három-négy éves kora körül alakul ki benne, amikor már felfogja, hogy anya és apa nem tűnnek el, amikor kilépnek az ajtón, és bízhat abban, hogy délután visszajönnek érte.
A gyerek számára olyan a világ, amilyennek a szülei mutatják. Ha ők azt sugallják, mondják, éreztetik, hogy bölcsibe, oviba járni jó és kell, akkor ezt fogja elfogadni. Ha a szülő nem biztos abban, hogy be akarja-e adni a gyerekét, ha lazán kezeli a bejárás szabályait, ez a bizonytalanság megzavarja a kicsit is.
Miért ilyen nehéz elválnunk?
Mert eddig egész nap együtt voltak, és megszokták ezt a békés harmóniát. Általában akkor nehéz az elválás, ha az anya nem áll még készen erre, ha úgy érzi, hibát követett el, amiért ezt a megoldást választotta, és minden porcikájával azt üzeni a gyereknek, szörnyű dolog az, hogy el kell válniuk. A gyerekek pontosan érzékelik és értik a testbeszédet, mely a színlelt jókedv ellenére mégiscsak az elválás fájdalmáról tanúskodik.
Nem szívesen maradnak szüleik nélkül ismeretlen környezetben, idegen emberek között. A legtöbb helyen mégsem engedik meg, hogy a szülő napokig benn legyen a csoportszobában, és ott játsszon a gyerekkel. Ésszerű, hiszen ezzel csak azt erősítenénk meg a kicsiben, hogy ez a hely egy szuper játszóház, ahová anya is bármikor bejöhet. Márpedig itt nem ez lesz a szokás.
Jó ötlet, ha a gondozónők elmennek családlátogatásra, így a családi barátjaként ismerik meg őket a gyerekek. Vagy ha a szülők vendégként bemehetnek megcsodálni a játékokat, a gyerekvécéket, és együtt fedezhetik fel az újdonságokat. Majd egyre hosszabb ideig marad ott egyedül a gyerek.
Érdemes mindenben a gondozónők tanácsára hallgatni. Egyrészt mert nekik már rengeteg tapasztalatuk van erről az élethelyzetről, másrészt mert ők kívülről látják, és a megoldási lehetőségeket is ismerik.
Beszoktató tippek – Balányi Kláritól
· Lepjük meg valami igazi óvodásnak való ajándékkal kisgyerekünket: kis hátizsákkal, ha van mit vinnie benne az oviba, kisbiciklivel, ha azzal közlekedhet oda és vissza, kedvenc mesefigurájával díszített váltószandállal vagy tréningruhával.
· Az első hónapban lehetőleg még ne vállaljunk teljes munkaidőt! Mindkettőnknek könnyebb, ha reggel nyugodtan indulhatunk akár kicsit később is, délután pedig hamarabb érte tudunk menni.
· Ha nehezünkre esik az elválás, vigye apa oviba a kicsit. Jóval kevesebb a sírdogálás, mi pedig vállaljuk, hogy délutánonként hazahozzuk.
· Egy mozdulattal le-fel rántható, gomb, fűző, csat nélküli öltözéket adjunk csemeténkre, hogy már az első napokban sikerélménye legyen.
· A délutánokat és a hétvégéket töltsük a korábban megszokott rend szerint játékkal, sétával. Ne zsúfoljuk tele programokkal, elintéznivalókkal, inkább szenteljük egymásnak azt a néhány órát.
· Átmenetileg válasszuk csemeténk kedvenceit vacsorára, hétvégére, ám délutánonként ne vigyünk neki az oviba magunkon kívül semmit.
· Odaadóan hallgassuk meg, amit mesél, de ne faggassuk túlzottan, ha hallgatag. Ne mondjunk rosszakat az oviról a füle hallatára.
A szerzővel történt
Két lányom között csak másfél év korkülönbség volt. Így amikor közeledett a második szülésem ideje, egyre többször hallottam a családomtól, mennyivel könnyebb dolgom lenne a kicsivel, ha legalább fél napokra bölcsibe adnám a nagyot. Bevallom, én sem tudtam akkor még elképzelni, hogyan fogok tudni lekászálódni a lift nélküli ház első emeletéről az újszülöttel és a totyogóval, hogyan oldom majd meg az altatást és a szoptatást. Ezért hát elindultam nagy pocakkal és a másfél évessel bölcsinézőbe. A szomszédos bölcsi első ránézésre maga volt a gyerekmennyország. Napos, világos, barátságos. Másfél évesem örömmel rohant be a játékhegyeket szemügyre venni, én pedig leültem a bölcsőde vezetőjével, hogy felvegyék az adatainkat. Meséltem a lányomról, az életünkről, és egyszer csak elsírtam magamat. Nagyon szégyelltem magam, de a vezetőnő megnyugtatott. Ez elég gyakran előfordul náluk, és szerinte el kellene gondolkodnom azon, valóban akarom-e, hogy a lányom bölcsis legyen. Akkor döbbentem rá, hogy legbelül egyáltalán nem érzem igazságosnak, amire készülök. Hiszen azt terveztem, hogy három évig otthon maradok a gyerekekkel. Rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem érzem magamat érettnek arra, hogy elváljak a nagylányomtól. Olyan lelkifurdalás gyötört még a gondolatért is, amit egyáltalán nem tudtam feldolgozni. Tehát néhány nap gondolkodás után lemondtam a jelentkezésünket, és inkább azt kezdtem szervezni, hogyan is fogunk élni immáron négytagú családként. Amikor két év múlva eljött az óvoda ideje, még mindig nem ment könnyen az elválás. Bíborka lányom mindennap zokogva ment óvodába, és elváláskor úgy ölelt, hogy alig tudták lefejteni rólam az óvónők. Ő benn sírt, én kinn zokogtam, és hiába tudtam, hogy most már itt az idő, hogy neki jó lesz benn, és a legjobb óvodát választottam, mégsem éreztem könnyűnek a lelkem. Tudtam én jól, hogy mi a baj. Az, hogy én még otthon vagyok a kicsivel, és ez fájdalmas féltékenységet és bánatot okoz a nagynak. A kiutat apa jelentette, aki átvette tőlem az oviba vivés feladatát. Ha hüppögni kezdett a nagy, már fordult is ki a csoportszobából egy nagy, mosolygós sziával. Egyszerűen nem hagyta, hogy a gyerek belehergelje magát a hisztibe és az önsajnálatba. Néhány hét alatt csillapodtak a kedélyek, és én is megtanultam kezelni a bűntudatomat. De arra, hogy igazi, őszinte örömmel menjen az oviba, egy teljes évet kellett várnunk, amikor a kistestvére is csatlakozott hozzá, és ő mutathatta meg neki, milyen is az ovis élet.
Szaktanácsadó: Nagy Brigitta pszichológus
