A késõi gyerekvállalásról

Kedves Emőke!

Békés Emőke

Azt hiszem, legjobb lesz, ha azonnal a közepébe vágok… Nem tudom, hányadszor kezdem már ezt a levelet.
Igazából tanácsot vagy véleményt, vagy nem is tudom, mit szeretnék kérni tőled, vagy talán csak megerősítésre vágyom…
48 éves vagyok, bár nem igazán érzem magam annyinak, testileg-lelkileg fiatalabb érzésem van. Egészséges vagyok, van három gyermekem, 24, 21 és 18 évesek. Az életem úgy alakult,  hogy 28 év után elválok a férjemtől, külön utakon folytatjuk az életünket. Nekem is van már valakim, aki fiatalabb nálam, éppen 10 évvel, és nagyon érdekes a dolog, mert bár csak kb. egy éve ismerem, és csak 9 hónapja kezdődött, hogy a barátságon túl szorosabb érzelmi kapcsolat alakult ki közöttünk, úgy érzem, hogy nagyon közel áll hozzám.
A lényeg: a mostani menstruációm késett, nagyon görcsöltem is, ami ilyen szinten nem jellemző rám, vacakul voltam az utóbbi időben, hányinger, ilyesmi, hát komolyan megijedtem, hogy talán terhes vagyok. Nem azért, mert nem szeretném esetleg, csak még erről nem volt szó, és nem tudtam, hogy a párom hogyan viszonyulna hozzá. Mikor felvetettem, hogy előfordulhat, minden félelmem eloszlott, kiderült, hogy örülne neki. Ha valaki miatt ezt vállalnám, hát Ő az az ember… Sőt, most már igazából szeretném is.
A gondom, hogy nem tudom, ebben a korban vállalhatok-e nyugodtan gyereket, ha úgy adódik? Mindhárom gyerekem egészségesen született, az első után, mikor már elmúlt egyéves, volt egy spontán vetélésem, ezenkívül nem volt problémám a terhességekkel, szülésekkel.

Azt szeretném megkérdezni, hogy ha úgy adódik, vagy esetleg „előre megfontolt szándékkal” úgy döntenénk, akkor szerinted vállalhatok egy szülést?
Kérlek, ha időd engedi, válaszolj, mi a véleményed, nagy könnyelműség ez? Vagy belemehetek, hiszen ezzel boldoggá tenném őt is, magamat is. Nem akarnám ezzel lekötni, semmi ilyesmi, de úgy látom, hogy ilyen akadálya nincs is.

Előre is köszönöm!

                                                                                   Csilla

Kedves Csilla!
 

A gyermekvállalás minden esetben nagy felelősséggel járó döntés. Nem hiszem, hogy megfelelő átgondolás után könnyelműségnek lehetne nevezni azt, ha úgy döntesz, életet adsz még egy gyermeknek.
Azt írod, pontosan te sem tudod, hogy mit vársz tőlem, tanácsot vagy véleményt. Talán akkor segítek a legtöbbet, ha leírom, hogy én miket gondolnék végig.

– Mennyire szilárd alapon áll a kapcsolatom?
– A társam vágyik-e a közös gyermekre?
– Beszéltünk-e erről eleget közösen?
– Hogy képzelem el a jövőt?
– Számolok-e azzal, hogy a gyermekem felnevelése mintegy húsz évbe telik?
– Ismerem-e az egészségügyi kockázatait egy késői gyermekvállalásnak?
– Hogyan döntenék a magzatom sorsáról, ha esetleg nem egészségesen fejlődne?

Ha mindezekre a kérdésekre átgondolt és számomra megnyugtató válaszokat kapnék, akkor elmennék még egy alapos nőgyógyászati és belgyógyászati kivizsgálásra is, hogy úgy érezhessem, minden készen áll egy új élet fogadására.

Ha babát vállalsz, az orvosod a magasabb rizikójú várandósok közé sorol majd, ami azt is jelenti, hogy jobban figyel rád, több szűrővizsgálatot fog javasolni. Az életkorod önmagában azonban nem zárja ki az egészséges várandósság és a természetes szülés lehetőségét.
 
A közvélemény pedig ne nagyon foglalkoztasson, mindenki a saját sorsát éli, ami az egyiknek elképzelhetetlen, a másiknak tökéletes lehet.

Néhány, a témához kapcsolódó adat:

– A Földön a legidősebbnek vélt nő, akinek gyermeke született, 66 éves és Romániában él.
– Egy amerikai tanulmány szerint azok az anyák, akik ötven év felett szülnek, épp annyira képesek az anyaságot mentálisan és fizikailag elviselni, mint a fiatalok.
– Czeizel Endre praxisában a legidősebb kismama egy 51 esztendős pedagógus volt, aki egészséges kisfiúnak adott életet.

                                                                                         Emőke