Egy-egy etetés alatt többször is elfordul a mellétől, majd rövid idő után újra szopni kezd. A beszélgetés során jó néhány kérdést körbejártunk, de ahogy a szoptatás körülményeiről érdeklődtem, egyre valószínűbb lett, hogy a probléma hátterében nem a tejtermelődés zavara vagy a szoptatás technikájának kérdései állnak, hanem az, hogy a kétéves testvér nem nézi túl jó szemmel, ha az anyukája a kisbabát eteti. Ádám a nyugalom megzavarása érdekében mindent bevet, hangosan kalapál az építőkockákkal, egymás után próbálkozik veszélyes és tiltott dolgokkal, vagy éppen ilyenkor kell pisilnie.
Az anyuka egy-egy szoptatás alkalmával akár többször is kénytelen az etetést megszakítva a kisbabát letenni, amíg a nagyobb gyermeke igényeit kielégíti vagy a veszélyt elhárítja. Ha erre éppen nem is kell sort keríteni, az etetések gyakran akkor is feszülten és idegesen telnek.
A kétéves kisfiú reakciója érthető. Testvére született, ami neki nagyon nehéz helyzet, hisz meg kell birkóznia a kiszorítottság érzésével. Még ő is kicsi, a szülei teljes figyelmét és szeretetét igényelné, így a szeretet elvesztésétől való félelme mellett dühöt is érezhet.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a sikeres szoptatás egyik alapvető feltétele a nyugalom. Amikor feszültek vagyunk, a szervezetben olyan hormonális változások zajlanak, amelyek gátolják a tejtermelést. A nyugalom nemcsak a szoptatás szempontjából fontos, hanem a baba egészséges fejlődésének is alapfeltétele. Ha az anya ideges, azt a baba is átveszi, és nyugtalan, sírós lesz.
De hogyan lehet ebben a helyzetben az áhított nyugalmat megtalálni?
Az első hetekben, hónapokban valóban sok leleményre, türelemre és kompromisszumokra van szükség, hisz a kicsi baba még nem rendszeres időpontokban és meghatározott ideig szopik. Ez megnehezíti azt, hogy a nagyobb gyermekünk pontosan kapja meg a tízóraiját, hogy időben lefektessük ebéd után, vagy hogy mellette maradhassunk, míg ő a kádban fürdik.
Óriási könnyebbséget jelenthet, ha ezekben az első időkben van mellettünk egy családtag, aki a kicsi büfiztetésénél, öltöztetésénél segít, így több figyelmet szentelhetünk a nagyobb gyermekünknek.
Ha azonban egyedül vagyunk, igyekezzünk következetesen időt szakítani arra, hogy a nagy testvér igényeit is kielégítsük. Figyeljünk arra, hogy a megszokott szertartások rendje megmaradjon, mert ez a gyermekünknek nagy biztonságérzetet jelent.
Ha gyengéden invitálva be tudjuk őt vonni a kisbaba gondozásába, és ő ezt örömmel teszi, kérjük meg, hogy adja a kezünkbe a tiszta pelust vagy nyissa ki a popsikrém dobozát.
Természetesen érdemes a szoptatás megkezdése előtt előkészíteni a bilit, vagy kikísérni a WC-re a nagy testvért, és megkínálhatjuk itallal is, de anyai tapasztalataim alapján is állíthatom, hogy a legtöbbet azzal segíthetünk, ha a szoptatás alatt beszélgetünk vele. Ha magunk mellé ültetjük, és mesélünk a kedvenc képeskönyvéből, vagy esetleg a családi fotóalbumot nézegetve felidézzük az emlékeket a korábbi kirándulásainkról, nem érzi úgy, hogy csak a kisbabával foglalkozunk. Az ilyen jó hangulatú beszélgetések a mi nyugalmunkhoz és oldottságunkhoz is hozzájárulnak, így a kisbabánk is békésebben és zavartalanabbul szopizhat.
