Kedves Emőke!
Többször olvastam már a dúlák tevékenységéről és most, hogy a második kisbabámat várom, elhatároztam, hogy dúla támogatásával szeretnék szülni. Az első gyermekem császármetszéssel született, s bár szeretném, ha ez most nem így lenne, foglalkoztat az a kérdés, hogy érdemes-e akkor is választanom dúlát, ha ismét műtéttel fejeződne be a szülésem?
Miben segíthet a dúla ilyenkor, hiszen tudomásom szerint a műtőbe nem engedik be?
Kíváncsian várom a válaszod, talán Neked van tapasztalatod ebben.
Ildikó
| Kérdéseiddel, problémáiddal fordulj Emőkéhez! Várja leveleidet a dula@nlcafe.hu címen. A hozzá érkező levelek közül hetente egyet itt, a Nők Lapja Cafe oldalain válaszol meg. |
Kedves Ildikó!
 |
| Békés Emőke |
Úgy gondolom, hogy egy dúla már a várandósság idején is nagy segítséged lehet, függetlenül attól, hogy majd milyen úton születik meg a kisbabád, de bárhogy történjen is, biztos vagyok abban, hogy császármetszés esetén is nagyon sokat tud tenni értetek.
Többször kísérhettem már olyan anyákat, akiknek az előző szülésük császármetszés volt, majd a következő várandósság idején dúla segítségét kérték, és végül hüvelyi úton szültek. (Történetüket pl. itt olvashatod: http://www.gyermekaldas.hu/index.php?page=barnabas_szuletese
http://www.gyermekaldas.hu/index.php?page=szuletesnapi_level)
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek, aki dúlát választ megadatik ez a lehetőség, hiszen vannak olyan anyai és magzati okok, amikor valóban a császármetszés az egyetlen útja annak, hogy egy kisbaba egészségesen megszülessen. Azt azonban tudjuk, hogy sajnos ma Magyarországon jóval több császármetszést végeznek, mint amennyi valóban indokolt lenne, és sok műtéten átesett anya bizonytalan abban, hogy miért is kellett ennek így történnie. Gyakran mesélik nekem ezek a nők azt, hogy utólag kétségeik támadtak, és az orvosuktól nem kaptak azóta sem elfogadható, érthető választ az erre irányuló kérdéseikre. Úgy érzik, hogy valahol félresiklott egy természetesnek indult folyamat, és hisznek abban, hogy ennek nem kell újra megtörténnie.
A hüvelyi szülés záloga persze önmagában nem az, hogy dúlát visznek magukkal, sokkal inkább az, amit a felkészülés időszaka jelenthet.
A várandósság idején a dúla segíthet feldolgozni az előző műtét élményét, valamint számos információt nyújt arról, hogy hogyan zajlik egy élettani, természetes szülés, mit jelent, ha ebbe a folyamatba valamilyen módon kellő megalapozottság nélkül belenyúlnak, és ezáltal milyen módon követik egymást az újabb és újabb beavatkozások. A dúla a beszélgetéseik során megismeri az anya esetleges félelmeit, szorongásit, és ezek oldásával, valamint az anya önmagába vetett hitének erősítésével is sokat tehet azért, hogy az anya bízni tudjon abban, hogy képes természetes úton is világra hozni a gyermekét.
Az előzetesen császármetszéssel szült anyának óriási segítséget jelenthet a vajúdás alatt a dúla érzelmi támogatása. Az, hogy van mellette valaki, aki a folyamatos, támogató jelenlétével biztonságot nyújt, ismeri a vajúdás különböző szakaszait kísérő érzelmi változásokat, ezeket a vajúdás ideje alatt végig, teljes figyelmével követi és azokra bátorítással, empatikusan reagál, ugyanis átsegíti a vajúdó nőt a nehezebb pillanatokon. Hogy ennek az érzelmi támogatásnak a jelentősége milyen nagy, arra az a kutatás világított rá, ahol 2000 dúlával és dúla nélkül zajló szülést hasonlítottak össze. Ennek egyik eredményeként azt találták, hogy a császármetszések aránya 34-37%-kal csökkent abban a csoportban, ahol az anyákat dúlák támogatták.
Tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a dúla azokban az esetekben is nagyon sokat tud segíteni, amikor császármetszésre kerül a sor.
Amikor a császármetszés melletti döntést meghozták, a szülőknek szükségük lehet egy kis időre, hogy átbeszéljék a dolgokat, „meggyászolhassák” az át nem élhetett hüvelyi szülés reményét. Ha nincs túl nagy sürgetettség, akkor a dúla tud abban segíteni, hogy ezt megtehessék.
Vannak olyan kórházak, ahol a műtőbe is beengedik a dúlát (erre érdemes előre rákérdezni). Amikor van módom erre, akkor általában az anya feje mellett helyezkedem el. Tudok halkan beszélni hozzá, simogatni a haját, megtörölni a szemét, ha szükséges. Bátorítom, megnyugtatom és ha érdeklődik, informálni is tudom arról, hogy mi történik.
A kisbaba kiemelése után az anya dönt arról, hogy vele maradjak-e vagy a kisbabájával menjek az újszülöttet ellátó helyiségbe. Ha az apa kint várakozik, akkor általában ő megy oda, ha pedig a babát én kísérem tovább, akkor igyekszem érte is mindent megtenni. Emlékeztetem a személyzetet a szülők újszülött ellátására vonatkozó kéréseire, fényképeket készítek és megfigyelek mindent, ami a babával történik, hogy később el tudjam mesélni a szüleinek. Amint lehet, igyekszem minél előbb elérni, hogy a műtő előtt várakozó apa a karjaiba vehesse a kisbabát, ha pedig ő nincs ott, lehetőség szerint ezt én magam teszem meg.
Abban az esetben, ha az egészségügyi személyzeten kívül senki nem mehet be a műtőbe, akkor az apa megnyugtatása, bátorítása illetőleg informálása a fő feladatom. Ez az együttérző jelenlét rengeteget jelenthet a párjáért aggódó apának.
Ha a dúla az anya mellett maradhat közvetlenül a műtét után illetve a gyermekágyas osztályon is (sok helyen az apákat ide már nem engedik be), akkor az érzelmi támogatáson túl komoly segítséget tud nyújtani az anya komfortérzetének megteremtéséért. Segít kényelmesen elhelyezkedni, ellazulni, és ha az anya készen áll rá, akkor mellre tenni a babát, hiszen ebben a helyzetben – pl. a friss műtéti heg, vagy a gyógyszerhatás miatt – ez nem is könnyű.
Ha az anya altatva volt a műtét alatt, akkor gyakran előfordul, hogy a műtétet követő órákban még nagyon kába, visszaalszik. Amíg ő nem képes rá, addig a dúla tudja dajkálni a babát, amiért később nagyon hálásak az anyák, és azt hiszem, a babák is.
Talán apróságnak tűnik, de ebben a helyzetben megnő a jelentősége annak a figyelmességnek, ha a dúla eltávozása előtt az anya keze ügyébe készít mindent, amire szüksége lehet (pl. a nővérhívó csengőt, innivalót, zsebkendőt, telefont).
Néhány évvel ezelőtt dúlával szült anyákkal készítettem interjúkat, köztük egy olyannal is, aki császármetszéssel szült:
Így beszélt erről:
„Arra készültem, hogy az első császár után sikerül természetes úton szülni, ezért azt gondoltam ,hogy mivel nincs tapasztalatom az ilyenfajta szülésben, legyen velem egy szülésben is tapasztalt nő. Olyan legyen, aki tud segíteni a felkészülés alatt és önmagában a szülésben is. Igazából nem tudtam elképzelni, hogy egy császáros szülésnél mi lesz a dúlám szerepe.
Nem tudom, kinek mint mond az, hogy császáros szülés, de az első órákban, amikor nagyon komoly fájdalmak, meg nagyon kellemetlen fizikai tünetek vannak, akkor nagyon sokat jelentett, hogy vizet hozott. A babát mellre tettük, a kislányom körülbelül négy órát szopizott. Szülés után fél órával kezdtük el, és ott felejtették a csecsemős nővérek. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy a babámmal ő tudott törődni, ő tudott minket összehozni, hogy mellre tette, megigazította, elvette, ha nekem fájt vagy kényelmetlen volt,vagy meg kellett kicsit mozdulnom. Tehát ő mindig ugrott, amikor erre szükség volt, amit azt hiszem, hogy a párom nem nagyon tudott volna megtenni. Az, hogy egy félórás vagy két órás babával mit kell csinálni, azt ő nem tudja, mert nem tapasztalta.
A dúlám kivette, nekem adta, ringatta, énekelt neki, ha szükség volt rá. Csodálatos érzés volt, hogy a kicsi jó kezekben van, amikor nem nálam van.
Aztán éjfélkor leváltotta őt a párom, ő hazament a saját négy gyerekéhez, a családjához, de előtte még segített letusolni ,és ez is nagyon sokat jelentett. Aztán reggel kilencre visszajött, az első szoptatást meg tisztába tevést megcsináltuk együtt. Átbeszéltük az előző napot, a szülést, az éjszakát, hogy mi hogy alakult, és akkor ő is megnyugodott, hogy már magamra hagyhat, most már boldogulok a babával.
Bízom benne, hogy a válaszom megerősített abban, hogy ha így, ha úgy szülsz, egy dúla támogatása mindkét esetben jól jöhet.
Emőke
