 |
Foglalkozása: háztartásbeli |
Kis hazánkban azonban ez a téma is – mint sok egyéb, a megszokott rutintól eltérő dolog – heves vitákat vált ki, pedig a szakemberek egyetértenek abban, hogy az apa minél nagyobb szerepvállalásának számos kedvező hatása van.
Magyarországon egyelőre unikum a játszótéren napi rendszerességgel felbukkanó apa látványa: a férfiaknak mindössze egyetlen százaléka veszi igénybe a gyedet, amit pedig a törvény mindkét szülő számára egyformán tesz lehetővé. Ha pedig nagy ritkán egy-egy „kakukktojás” vegyül a gyermeküket gondozó kismamák közé, sokak részéről csodálattal vegyes sajnálat övezi az „anyaszerepbe kényszerült” apukát. Makacsul tartja magát a társadalomban nemzedékeken át rögzült szemlélet, mely szerint a férfi a családfenntartó, az asszony helye pedig a tűzhely mellett van, miközben a férfi egymagában már régóta nem tudja eltartani a családját. Jellemző módon azt mutatja a hazai gyakorlat, hogy ha mégis az édesapa otthon maradása mellett döntenek, annak túlnyomórészt anyagi okai vannak, illetve a válság óta döntő érv az apa munkahelyének megszűnése. A nő szakmai karrierjének támogatása csupán a legritkább esetben szempont. Ennek viszont megint csak prózai okai vannak: a nők az esetek túlnyomó többségében kevesebbet keresnek, mint a hozzájuk hasonló pozícióban dolgozó férfiak. Mivel a családokban túlnyomórészt a férjek rendelkeznek magasabb jövedelemmel, vissza is kanyarodtunk az anyagiakhoz.
– Macsó országban élünk, ahol ókonzervatív nézetek uralkodnak – vélekedik Vekerdy Tamás pszichológus. – Első külföldi utam során Angliában, 1960-ban azt láttam, hogy a család női tagjai által előkészített és levezényelt vacsora után a férfiak kivonultak mosogatni. Mi itt, a mai Magyarországon minderről botorságokat gondolunk. Pedig pszichológiailag mindannyian kétneműek vagyunk: egyszerre képesek a befogadásra és a kreálásra. Az életünkben is váltakoznak a férfi- és női periódusok, és hormonálisan is kétfélék vagyunk: mindannyiunkban megvannak a két nemre jellemző hormonok.
Idehaza még mindig azzal dicsekszik sok férfi, hogy azt sem tudja, merre van a konyha. De még egy olyan országban, ahol réges-régen működik a családban a nemek közti munkamegosztás, még ott is van mit a férfiak orra alá dörgölni. Svédországra gondolok, ahol a 80-as években készült egy nagyon találó, szatirikus film arról, hogy mi történik, ha a nő és férfi egy időre szerepet cserél. A történet dióhéjban egy férjről szólt, aki azt gondolja, hogy a gyerekekkel otthon maradt felesége remekül szórakozik, egészen addig, amíg át nem kell vennie a vezető pozícióba visszahívott asszony helyét, és saját bőrén kell megtapasztalnia a gyermekek ellátásával kapcsolatos, időnként megoldhatatlannak tűnő nehézségeket. Svédországban a 16-17 éveseknek oktatják a családi nevelést – itthon immár 40 éve van szó róla, hogy a tanterv részévé tegyék, de még mindig nem történt ez ügyben semmi változás. Az ifjú szülők információk nélkül vágnak bele a családalapításba, nem tudják, hogy a gyermek számára a biztonság megadása a legfontosabb. Ami az apai szerepvállalást illeti, komplex problémával állunk szemben: nem lehet többé megtartani a pater familiaris (uralkodó típusú családapa) felsőbbrendűségét, és ettől megijednek a férfiak. Hogy egy fizetésből nem tud a család megélni, az már szociológiai probléma – summázza a pszichológus.
Lassú változás
Szerencsére azért vannak kivételek: léteznek olyan férfiak, akik érzik az idők szavát, azt, hogy lassan átalakul a társadalom, és vannak családok, ahol tudatosan törekednek az egyenlő szerepvállalásra. Minden jel arra mutat, hogy kialakulóban van egy új apatípus, amelyik igényli a gyermekkel való szorosabb kapcsolatot. Az apás szülések növekvő számaránya, a baba körüli teendőkben való aktívabb részvétel legalábbis erre enged következtetni. Az úgynevezett törődő apák célja, hogy ne csak a család anyagi nehézségeit viseljék, és hétvégi apaként legyenek jelen a gyermek életében, hanem egyenrangú szülőként vegyenek részt gyermekük nevelésében. Igaz ugyan, hogy az apukák jobban hajlanak a kellemesebb feladatok elvégzésére, mint például a fürdetés, meseolvasás, játék, míg a főzés, pelenkázás, etetés továbbra is az anya dolga. Ugyanakkor az anyák általában örömmel vállalnak nagyobb részt a háztartási munkából, hogy az apa többet foglalkozhasson a gyermekkel.
 |
| Vekerdy Tamás Fotó: Szeberényi Adrián |
– Sokan úgy gondolják, ha nem tudnak fél órát eltölteni a gyermekkel, akkor nem is érdemes belekezdeni – mondja Vekerdy Tamás. – Pedig minden együtt töltött perc számít! Ha csak öt percet tud az apa a gyermekére szánni, dobja néhányszor a levegőbe, vagy üljön le mellé a szőnyegre, de ne vigyen be magával sportújságot, és ne nézze az ajtó résén át a híradót! A gyermeket nem nevelni kell, elég együtt élni vele: létezni kell, ott lenni és élvezni az együttlétet. Ugyanakkor ne feledjük el, hogy az egészen kicsi gyermeknek elsősorban az anyjára van szüksége! A gyermek és a szülők közt kialakuló kapcsolat érdekében jó megoldás volna, ha az első hónapok az édesanyának jutnának, a későbbiekben pedig az apa lenne otthon.
A gyermekgondozás során – nemtől függetlenül – jelentősen fejlődhetnek olyan tulajdonságok, amelyek aztán mind a gyermeknevelésben, mind más emberekkel való kapcsolatban gyümölcsözők lehetnek, úgymint a gyöngédség, az empátia, a tolerancia, a kompromisszumkészség, a türelem, az érzelmek kifejezése. Azért is fontos volna, hogy részben az apák maradjanak otthon a gyermekkel, mert a többéves kimaradás jelentősen csökkenti a nők munkaerő-piaci versenyképességét.
Puszti Zoltán, a másfél éves kislányával gyesen lévő kispapa számára saját bevallása szerint a gyermekével töltött idő a legnagyobb ajándék. A vajdasági születésű zenész és újságíró idehaza nem talált a szakmájában munkát, így gyermeke születése pillanatától fogva otthon volt a babával. Hat hónapon át feleségével osztoztak a gyermek körüli teendőkben, de mivel párját munkahelyén visszavárták, a házaspár úgy döntött, hogy az apa marad gyesen. Őket tehát egyértelműen az anyagiak motiválták, de Zoltán számára annyi örömöt ad a gyereknevelés, hogy legszívesebben hároméves koráig a kislánnyal maradna. Az édesanya ugyan nehéz szívvel ment vissza dolgozni, de most már belátja, hogy kislánya a legjobb kezekben van. Kérdésemre, hogy vajon a gyermek jobban ragaszkodik-e az apjához, a válasz egyértelműen nem: – Eddig nem tapasztaltam, hogy valamelyikünkhöz jobban ragaszkodna. A kislányunk számára az a fontos, hogy mindketten vele legyünk. Amint az anyukája hazajön, már ugrik is a nyakába, és attól kezdve elválaszthatatlanok – meséli Zoltán. – Manapság szerencsére már egyre elfogadottabb, hogy az apuka marad otthon, a környezetemben mindenki természetesen fogadta a döntésünket – teszi hozzá. – Attól függetlenül, hogy így hozta a sors, nekem ez egy óriási élmény – szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezt megtapasztalhatom.
Valahol Európában
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint 2009-ben hazánkban a gyedet igénybe vevő férfiak aránya csupán 1 százalék volt. Gyesre ugyan valamivel nagyobb arányban mennek az apák, de mivel mellette lehet dolgozni, általában az a szülő veszi igénybe, akinek ez adózási szempontból kedvezőbb. A statisztikák szerint Magyarországon a gyesen vagy gyeden lévő apák száma és aránya évről évre szinte változatlan: a gyermeket nevelő családok közül mindössze 5-6 százaléka dönt úgy, hogy az apára bízza a gyermekneveléssel járó feladatokat. A fokozott apai szerepvállalás a tapasztalatok szerint ott működik, ahol a gyerekkel otthon tölthető idő egy részét kifejezetten az apának kell kivennie, különben elvész. Svédországban 1995-ben vezették be a kizárólag apák számára kivehető időszakot, ennek köszönhetően az apukák 69 (!) százaléka marad otthon hosszabb-rövidebb ideig a gyermekével.
Németországban 2008 óta működik az „apahónapok” rendszere, és hasonló modellt már több más európai ország is bevezetett. Az egyes országok beszámolóiból kiderül, hogy az apák csak akkor veszik igénybe a rendelkezésükre álló szabadságot, ha kizárólag ők a jogosultak rá, és ha az magas fizetéssel jár. Nem csoda hát, hogy a honi apukák nem éreznek ellenállhatatlan késztetést az otthon maradásra: gyedre és gyesre mehetnek, ám az első hat hónapban járó, a fizetés 70 százalékának megfelelő összegű terhességi és gyermekágyi segélyt (tgyás) csak az anya veheti igénybe.
Munka vagy gyerek?
– Többek közt azért keresnek kevesebbet a nők, mert várhatóan szülési szabadságra fognak menni, és a gyorsan frissülő tudás alapú társadalomban egy-két év kiesés éppen elég indok arra, hogy fel se vegyék őket magasabb pozíciókba – világít rá Takács Judit szociológus. – A magas végzettséggel rendelkező nők gyakran 35 és 40 éves kor közé halasztják a szülést, akkor viszont „blokkosítanak”, azaz egymás után kis korkülönbséggel hozzák világra két-három gyermeküket (már amennyiben sikerül teherbe esniük, hiszen 35 fölött jelentősen csökken a termékenység). Sok nő azért ragaszkodik a „karrierjéhez”, mert nem akar anyagilag kiszolgáltatottá válni. Az iskolázott, aktív életet élő nőknek, akárcsak a férfiaknak, hosszú távú céljaik vannak: fiatalok körében végzett kutatások eredményei szerint a nők ma már nem érik be a családanyaszereppel, dolgozni is szeretnének. A részmunkaidő sem jelent megoldást, mert a magyar munkaerőpiac nem részmunkaidős kultúra: általában kevesebb pénz és juttatás fejében ugyanazt a teljesítményt várják el, mint 8 órában. A távmunka vagy a kötetlen munkaidő ténylegesen családbarát: a 90 aktív apát vizsgáló kutatásom alanyainak többsége otthonról vagy saját vállalkozásban az esti órákban dolgozott.”
Apák bevetésen
Takács Judit szociológus szerint a viselkedési minták kialakulásában egyrészt lényeges szerepet játszik a szocializáció: ki mit lát otthon, úgy viszonyul a kérdéshez. Az észak-európai országokban a gyerekkori emlékek nem kizárólag az anyához, nagymamához kötődnek, hanem az apa személye is ugyanolyan súllyal van jelen. Másrészt fontos a nők szerepe: sok anya szándékosan távolságot tart az apa és a gyerek közt, nem akarja kiengedni a kezéből a gyerek körüli feladatokat. Az anyáknak meg kell tanulniuk megosztani a teendőket, bevonni az apukákat.
Az otthon maradó apák azért döntenek így, mert kialakult bennük az igény a gyerekkel való szorosabb kapcsolatra. Gyakran a második gyerek vagy a második házasságból származó gyerek mellett szeretnék bepótolni az elmaradást. Viszonzásképpen a gyerekek is nagyon sokat adnak az apjuknak, még az életminőség javításához is hozzájárulnak: bizonyítást nyert, hogy azok az apák, akik jó kapcsolatot ápolnak a gyerekeikkel, tovább élnek. Sajnos előfordul, hogy a munkahelyen bírálják az otthon maradó apukát, mondván, nem elég elkötelezett a munkája iránt, de a tanári pályán vagy a szociális szférában például kifejezetten előnyt jelent az ilyen irányú tapasztalat.
Pásztor Róbert kinevezés előtt állt a munkahelyén, amikor gyermeke betöltötte a hatodik hónapot, és ezzel egy időben betegedett meg a felesége nagymamája. Mivel a kinevezéssel késlekedtek, a feleséget pedig visszavárták, a házaspár úgy döntött, hogy az apa marad otthon a féléves Barnussal és a beteg nagymamával. – Tulajdonképpen motivációs hiány váltotta ki a döntést – meséli Róbert. – Úgy éreztem, hogy nem ragaszkodnak ahhoz, hogy maradjak. Ugyanakkor családpárti lévén nem akartam, hogy féléves kisfiunk bölcsődébe menjen, de a feleségemet sem akartam hátráltatni abban, hogy visszatérjen a számára oly fontos munkájához. Döntésünkön mindenki nagyon meglepődött, mind az ismerősök, mind a kollégák, de mivel a feleségem szekere nagyon jól futott, nem bántuk meg. Végül Barnus hároméves koráig otthon maradtam, amiből fél évig a nagymama is velünk volt. Az ő felépülésének segítése jelentette számomra a legnagyobb kihívást, nem a gyerek ellátásával, nevelésével kapcsolatos feladatok, ezekkel nem volt semmi problémám. Ez az időszak nagyon nehéz volt, de végül olyan jól fölépült a dédi az agyvérzésből, hogy újra tudott gondoskodni magáról. Ekkor a feleségem lehetőséget kapott egyéves külföldi kiküldetésre, és családostul kitelepültünk Bukarestbe.
A munkahelyre való visszatérésem is szerencsés volt, kicsit feljebb tudtam lépni, és sok segítséget kaptam a régi kollégáimtól. A második gyermek esetében másként alakult a helyzet – nem mertem megkockáztatni, hogy a válságos időkben újra elmenjek, féltem, hogy elveszítem az állásom. A kistestvér személyisége is teljesen más: Krisztián igazi felfedező, sokkal önállóbb, felnőttebb, mint a bátyja. Ha megint közbejön egy külföldi kiküldetés, nyilván szíves-örömest vállaltam volna a gyermeknevelés feladatait, de ezúttal másként alakult. Ami a kapcsolatunkat illeti, úgy érzem, hogy Barnus és köztem erősebb kapocs alakult ki, akárcsak Krisztián és az édesanyja közt, akik gyakorlatilag egy évig voltak együtt. Annak idején egy kolléganőm mondta egyszer, hogy élvezzem minden percét a gyermekemmel töltött időnek, mert erre ilyen formában soha többé nem lesz alkalmam. Igaza volt!
Cikkünk a Kismama júniusi számában jelent meg.
A magazin tartalmából:
- Így fejleszd a baba agyát!
- Szépségverseny: te vinnéd a gyereket?
- Fogyj velünk szülés után!
- Esti mesék doktor Maszatról
Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!
