A hír: Egy neves hongkongi termékenységi klinika elismerte, hogy szakemberei elcseréltek két embriót, és a tervezetthez képest más nőbe ültették be. A cserében érintett két nő ellentételezést kap. A humán reproduktív technológiákat felügyelő kormányzati tanács úgy döntött, nem tesz lépéseket a Victory ART Laboratory ellen – ahol egyébként hírességek is kaptak segítséget. A bizottság megállapítása szerint emberi tévedés történt, nem a rendszerben van a hiba – adta hírül a BBC hírportálja.
A vizsgálatból kiderült, hogy egy kezdő embriológus nem ellenőrizte az embriók tárolóján lévő címkét, mielőtt az embriókat beültették a nőbe. A klinika gyorsan észrevette a hibát, és eltávolították az embriókat. Mindkét érintett nő – az is, akinek az embrióját felhasználták, és az is, akinek tévesen ültették be – pszichológiai tanácsadást kapott.
Mesék, ifjúsági regények és filmek születtek a témában, a kőkemény szociótól a csöpögős borzalomig. Egy ilyen elcserélőset nemrég láttam, a címe sajnos nem jut eszembe, ezekkel mindig így vagyok. A születés után cserélődnek el a porontyok, egy szegény és egy gazdag családba, merőben ellentétes életkörülmények közé kerülnek. Az érintett két házaspárnak csak évek múltán tűnik fel a csere, elindul a per, ki-ki a saját gyerekét akarja – elvileg jogosan, csak ugye a nevelt kicsinyek is nagyon a szívükhöz nőttek. Sírósba fordul a sztori, szaggatódik a szív, a kicsikék is ragaszkodnak persze nevelőszüleikhez, és mindkét igazinak igazi pofonnal ér fel, amikor a vér szava nem dübörög fel az első találkozáskor. Aztán persze jóban lesz mindenki mindenkivel, a jellemhibák eltűnnek, a rossz tulajdonságokat elsöpri a szeretet érzése. De persze ez csak film, ráadásul hollywoodi, el lehet képzelni, nem véletlen, hogy egyetlen emlékezetes pillanat sem maradt meg, a szimpla szüzsén kívül, az is csak azért, mert olyan a téma, ami valahogy tényleg mindenkit megmozgat. Hogy mi lenne, ha… Mi lett volna?
Emlékszünk még a régi csecsemőosztályokra? A gyerekeket gyorsan leszedték a mamáról, kaptak kis cetlit, be a többiek közé. Akár csak viccből is összekavarhatta egy kellőképpen beteg ember a cetliket és aztán ember legyen a talpán, aki a babákat megkülönbözteti egymástól – főképp mivel akkoriban az anyák alig-alig látták előtte a piciket. Véletlenül is összekavarodhattak ezek a feliratok, tényleg nem véletlen hát, hogy jött a gondolat: elkevertek a kórházban, én nem ide tartozom. Jelen esetben embriókról beszélünk és emberi hibáról: ez tényleg mindig, még nagyon rendes, pontos és gondos munka eredményeként is előfordulhat. Sajnos. Nagyon sajnálom azt a nőt, akinek a testéből el kellett távolítani a már megtapadt embriót – ez ilyen eljárásoknál amúgy is nehéz, nem mindegyik tapad meg –, ez már maga egy nehezen feldolgozható sokk. Választhatta volna a nő azt is, hogy így is megszüli a gyereket – de ez igazán nehéz döntés. El tudok képzelni olyan szituációt, főképp ha teszem azt ez már nem az első próbálkozása és a többi nem maradt meg, hogy amellett dönt: megtartja mégis. Nem tudom, egyáltalán dönthet-e valaki egy másik nő embriójáról, vagy erről külön egyezkedni kellene. Hogy odaadja-e a másik a saját sejtjeit a cél érdekében. Mert ez itt a nehezebb kérdés. Kíváncsi lennék, mi lesz a kompenzáció. Pár újabb lehetőség a megtermékenyítésre? Vagy pénz? Vagy egy könnyített örökbefogadási eljárás? A hír nyomán mindenesetre elindul majd a találgatás, hogy a klinika fennállása óta vajon hány elcserélt élet indulhatott útnak. És biztosan sok-sok kamasz képzeli majd magát bizonyos – a klinikát megjárt – híresség utódjának…