 |
| Orosz kisbaba (2007) |
Szülésznők és a csecsemőgondozási tanácsadók egy része azt javasolja, hogy az újszülötteket életük első pár hetében szoros pólyába bugyoláljuk. A pólyázás következtében a síró csecsemő megnyugszik, csökken a hirtelen fellépő bölcsőhalál kockázata, illetve segítségével jól kezelhetők az újszülöttek alvási zavarai is, írja a Psychology Today pszichológiai szakportál.
Bár a fenti állítások tudományosan még nem nyertek igazolást, a csecsemőgondozók és a kismamák a gyakorlatban azonban már hosszú ideje alkalmazzák. (Nagy-Britanniában az újszülöttek 20 százalékát éjszakára szorosan bepólyálják, de az USA-ban és Hollandiában is egyre terjed ez az eljárás). Az interneten több ezer fotó található szorosan bepólyált csecsemőkről, de a YouTube videók is segítik a helyes pólyázást.
A szoros pólya megnyugtat, elaltat
Ami egy felnőtt számára furcsának tűnhet, az a csecsemő számára egy kellemes helyzet, és belőlük a szoros bepólyálás pozitív érzelmeket vált ki, állítólag. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a szorosan bepólyált újszülöttek motorikusan valóban nyugodtabbak, és az elalvás problémamentesnek bizonyul.
A csecsemőgondozással foglalkozó irodalomban is találkozhatunk a szoros pólyázásra való utalásra azokban az esetekben, ha az újszülött megnyugtatása vagy a megállíthatatlan sírás megszüntetése a cél. A pólyapártiak szerint a csecsemő a szoros pólyában ismét úgy érzi magát, mint egykor az anyaméhben, és ennek következtében megnyugszik. Az általánosítás azonban nem megengedett, mivel számtalan csecsemő tiltakozik a szoros pólya ellen, és az ellene való védekezést csak hosszas ellenállást követően adja fel. A szoros pólya használata éppen ezért vitatott, a technikára vonatkozó pszichológiai vizsgálatokról is csak nagyon ritkán lehet hallani. De a pólyázás feltételei sem egyértelműek; mennyi ideig, milyen gyakran, milyen alkalmakkor hasznos az eljárás alkalmazása.
 „A kisfiam az első napjait, heteit is a párom gyerekkori klasszikus pólyájában töltötte – meséli Mester Dóra, az NLC szextanácsadója. – Már a kórházból ebben vittük haza, de az is igaz, hogy Miksa átaludta élete első két hetét. Ez egy klasszikus nagyanyáink korabeli pólya, az újszülött testét minden oldalról egy meleg párnázott anyag veszi körül. Mi nem vettük túl szorosra, de azért elég szoros volt egy könnyű takaróhoz képest. Ezután viszonylag hamar áttértünk a kendőre, jövet-menet és itthon is szinte mindig a testemre volt kötve Miksa. Itt aludta a legjobbakat, és az egyébként a mai napig is igaz rá, hogy sosem volt gondunk az alvásával. Kiegyensúlyozott kisbaba volt, és én hiszek abban, hogy ebben szerepe volt annak, hogy az első hónapokban nagyon sokat »utazott« rajtam.” |
 |
| Apacs baba (1903-ból) |
Keressük a pólyát!
Arról se nagyon van egységes álláspont, hogy a normál testsúllyal született csecsemők számára milyen pólyázási mód a legmegfelelőbb, ugyanis még az sem tisztázott, hogy maga a pólya mit takar. Jelentheti például az újszülöttnek egy hagyományos kendőbe történő szoros bebugyolálását, de pólya lehet a tépőzárral ellátott textília is. (Ezeknél az alkalmazásoknál a csecsemő kezét a teste mellett kinyújtják és a textil segítségével rögzítik). Összességében nagyon különbözőek az alkalmazási formák.
Észak-Amerikában például a normál testsúlyú, fejlett csecsemők esetében a kendőbe való pólyálás alkalmazását javasolják, ha a csecsemő sírás- és alvásproblémákkal küzd. Ilyenkor a karokat, mit a hagyományos pólyázásnál, ki kell nyújtani a test mellett. A harmadik-negyedik hónap elteltével aztán fokozatosan elhagyható a pólyázás, de az se baj, ha egyéves korig alkalmazzák a pólyát. Az első két hónapban összesen napi húsz óra pólyát javasolnak.
A szoros pólya megnyugtat
„Ami az ilyen szoros pólyázást illeti, durvának tűnik ez a módszer, főleg azért, mert a kezei le vannak szorítva a babának – írja Judit, aki három hete gyakorolja az anyaságot. – Tény, hogy a pólyázás maga megnyugtatja, de ha jobban belegondolunk, az anyaméhben egyáltalán nem voltak leszorítva a végtagjai, a kezei nyugodtan mozoghattak, akárcsak a lábai, igaz, szűk helyen, de akkor is tudtak mozogni. Mi maximum akkor szoktuk ezt alkalmazni, amikor lefürdetjük, és bebugyoláljuk a vizes testét a törölközőjébe, de akkor is a kezeit a mellkasánál hagyjuk, és úgy bugyoláljuk be. Ez is abszolút megnyugtatja. Azt még hozzá kell tennem, hogy ha egy kisbabát már a születése után közvetlenül így, ennyire szorosan pólyázzák, könnyebben elviseli, mint ha mi most próbálnánk, lassan két hónaposan ezt ráerőltetni, így tuti kiakadna, és az ellenkezőjét érnénk el vele.”
|
A dúlát kérdeztük „Sajnos a kultúránkban az a baba számít »jó« babának, amelyik kevés törődést követel ki magának. Az ősidőkben ezek a »jó« babák kisebb eséllyel éltek túl, akkoriban az evolúció azt jutalmazta, ha egy baba gyakran, erőteljesen jelezte, ha szüksége volt az édesanyjára. Ma erre a tulajdonságra úgy tekintünk, mint ami bosszantó, sőt rossz tulajdonság, és kapva kapunk minden trükkön, ami kicsit is csillapítja egy újszülöttnek azt a természetes igényét, hogy az édesanyját akarja, napi 24 órában. A szívdobogás-hangú maci, az elektromos hinta a 21. század találmányai – a pólya pedig egy sok száz éves felfedezés, sok kultúrában, ugyanarra a célra – magyarázza Schimcsig Nóra dúla, szülésfelkészítő és édesanya. A szülés utáni első 3 hónapot szokták »negyedik trimeszterként« emlegetni, nem véletlenül. Az újszülöttnek a méhen belüli élete után, még a világ aktív felfedezése előtt van egy átmeneti életszakasza, amikor arra van szüksége, hogy az édesanyja idekint úgy gondoskodjon róla, mintha még mindig annyira szoros szimbiózis lenne köztük, mint a méhen belül volt. Sok-sok testkontaktus, gyakori, igény szerinti szoptatás, szükségletei kielégülésének szoros figyelemmel követése. Ilyenkor a sírás fontos kommunikációs jelzés, ami felkiáltójelként hívja fel magára az anya figyelmét, és gondoskodik róla, hogy az anya gyakran foglalkozzon a babával. Az ősidőkben ezen a baba élete is múlhatott. A babák valóban reagálhatnak úgy a pólyázásra, hogy kevesebbet sírnak – de így esetleg kevesebbszer kerül sor testkontaktusra, szoptatásra, a gyarapodás is lelassulhat, ami végső soron nem szolgálja a baba érdekét. Nem azt propagálom, hogy egy baba sírjon minél többet, az a jó! Egy anya számára a babája sírása elviselhetetlen hang. Így van jól: mindenre képesek vagyunk a csillapításáért. Szerencsés azonban, ha ez a »minden«, amit az anya tesz, olyasmi, amire valóban szüksége van a babának, nem pedig pótszer az anya személye helyett! Ha tehát a sírós babánk nyugodtabb pólyában, és jó ötletnek tartjuk, pólyázzunk bátran – azzal a tudattal, hogy akár sír, akár nem, szinte nonstop szüksége van ránk.” |
