Hogyan karácsonyozik egy “guruló kismamaszörny”?

Advent a várakozás örömteli időszaka. Az ember feldíszíti a lakást, és közben a lelkét is, várva, hogy végül elérkezzen a karácsony. Na, ez egy kismamára, aki január végére várja a babáját, hatványozott hatással van. Én már szeptember közepén az után érdeklődtem az egyik boltban, hogy mikor lehet már náluk karácsonyi díszt és dekorációt kapni. Októbertől – jött a felvillanyozó válasz. Szuper, akkor pár hét, és jövök!

És így is történt. Természetesen csak a legszükségesebbeket vettem: sok-sok illatos gyertyát (megőrülök a fahéjas almáért és a szegfűszeges narancsért), még egy sor izzót (a tavalyi mellé) és pár apróbb díszt, fellógatható csengettyűket meg angyalkát, meg hóembert, és egy fellógatható zoknit (amibe jó amerikai szokás szerint a Mikulás teszi az ajándékait), ami harmadikként kerül majd kiakasztásra, ez ugyanis a kisfiunké, Kornélé lesz. A férjemnek és magamnak már tavaly beszereztem egyet-egyet – bárki beláthatja, hogy ezek tényleg a legszükségesebbek…

Ezúttal tudtam, hogy mire elérkezik a december, inkább fogok gurulni, mint fürgén szaladni, ezért muszáj volt betáraznom jó előre a kis dekorációmat. December másodikán pedig nekiestem a nappalinak, és elárasztottam a megvásárolt felszereléssel. Azóta három héten át minden délután már égnek (és illatoznak) a mécsesek az asztalon, és kétnaponta vettem a narancs- és mandarinhegyeket, hogy egyrészt telepumpáljuk magunkat C-vitaminnal, másrészt a héjakat a radiátorra tettük, hadd szálljon ki belőlük az édes illat. Ráadásul rám tört a „süssünk sütikéket, hadd szállingózzanak az isteni, otthoni, ünnepi sütiillatok”-érzés – az egyik nagy kedvencem a meggyes pite, fahéjas cukorral meghintve.

Ebben az időszakban amúgy is mindig azt szoktam érezni, hogy jó itthon lenni, de most valami plusz érzés is csatlakozott az otthon töltött esti órákhoz. A fiúnk már velünk van, ez tagadhatatlan. Bármit csinálunk, előbb-utóbb arról kezdünk beszélni, hogy mit csinálhat, hol lehet majd ez idő alatt Kornél. Már megvan a kis helye a kanapé legvédettebb sarkában – legalábbis amíg hajlandó lesz egy helyben maradni… Esténként, lefekvés előtt előfordul az is, hogy beülünk picit az ő szobájába, és szinte látjuk, hol mit fog csinálni.

Amire viszont érdemes az utolsó trimeszter közepén járó kismamaként felkészülni, az az, hogy a karácsonyi bevásárlás már nem megy olyan zökkenőmentesen. Eleve szánjunk picivel több időt rá, mert az egyébként kedves, állapotunk után érdeklődők mindig meghosszabbítják a tervezett programot (összesen minimum fél órával). A következő kérdésekre nem árt, ha álmotokból felkeltve is azonnal vágjátok a választ: Hogy vagy? Fiú lesz vagy lány? Hogy fogjátok hívni? Hányadik hónapban jársz? Akkor pontosan mikorra is várod? Esetleg: hol fogsz szülni? Ezután jön még néhány, igazán figyelmes javaslat, mint: Ne cipekedj! Most már ideje, hogy az urad vásároljon be! Pihenj többet! És (a kedvencem): Könnyű szülést! Ámen! – szoktam erre mondani.

Mi megbeszéltük a családdal, hogy idén az unoka lesz az ajándék mindenkinek, mert nem valószínű, hogy sok energiám lesz majd a förgetegben rohangálni. Végül persze nem bírtam ki, és még egy generális, mindenkinek passzoló, de gyorsan beszerezhető aprósággal is meg fogom lepni őket – ez van, úgy szeretek örömet szerezni, még ha aprósággal is. Erről még a párom, Gyuri sem sejt semmit… De ezt is beszereztem már december második hetében!

Aztán nem biztos, hogy karácsonykor is ugyanakkora kedved, erőd, energiád lesz arra, hogy az imádott barátnőiddel is ünnepelj egy estét, esetleg távol az otthonod biztonságos, kényelmes melegétől. Nekem még azt is felajánlották a drágák, hogy akkor legyen nálunk a kis ünnepség. Én viszont nem vágytam erre, úgy éreztem, ez most inkább lenne megoldandó feladat, mint felhőtlen ünneplés. Nagy lelkiismeret-furdalás közepette közöltem velük az igazat, ők pedig a lehető legmegértőbben, szeretetteljesen fogadták a hírt. Talán az is hozzátett, hogy úgy írtam alá a nekik szánt, elnézést kérésekben gazdag levelet, hogy a „guruló kismamaszörny”.

Ami pedig a céges karácsonyi bulit illeti, legalább annak örülhet az ember, hogy kis szerencsével, idén tutira nem fog hülyét csinálni magából, miután nem ihat túl sok alkoholt… A fent említett kérdésekre itt is számíthatunk, de az mégis más, amikor a kedves kollégák érdeklődnek, akikkel nap mint nap együtt dolgozunk. Ez a szeretetteli érdeklődés még jól is esik a kismamának. Azzal viszont számolni kell, hogy ezúttal nem mi fogjuk utolsóként elhagyni a táncparkettet – sanszosabb, hogy amikor felhangosodik a zene, mi leszünk az első távozók.

A karácsony alapvetően a család ünnepe, nálunk pláne, mindig nagyon meghitten, sok nevetéssel és evéssel telik. Most viszont új család van kialakulóban, a „nagy” családon belül. Ezért idén kicsit más lesz a forgatókönyv az előző évekhez képest. Idén a szentestét biztosan a saját otthonunkban töltjük Gyurival. És csak másnap kerekedünk fel, hogy meglátogassuk a „nagy” családot is. Eddig ott is aludtunk ilyenkor, Pilisvörösváron, ez idén valószínűleg elmarad, miután már egyáltalán nem mindegy, hol és hogyan tudok aludni. De mivel az egész ünnepet belengi az unoka közelgő születése, biztos vagyok benne, hogy csodálatos lesz a hangulat így is.

Nagyon jó babát várva készülni a karácsonyra, mert idén meg se fordult a fejemben, hogy esetleg nincs igazi karácsonyi hangulatom. Nekem már panaszkodtak erre mások, de engem ez most teljesen elkerült. Mintha várandósan egy másik dimenzióban várnám a karácsonyt, ahol legszívesebben mindenkit a keblemre ölelnék, és ebben a dimenzióban nagyon jó lenni!

Mindenkinek nagyon boldog, szeretettel és ölelésekkel teli, illatokban és ízekben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok!