Ovis a gyerek: havi egy hét betegség?

A büszke érzés, hogy az én gyerekem erős, egészséges, sohasem beteg, egészen addig tart, amíg a gyerek közösségbe nem kerül. Az ovis (vagy bölcsis) időszak első telétől egymásnak adják a kilincset a betegségek és nem csak a gyerek nyomja az ágyat. A dolog ugyanis úgy működik, hogy a gyerekeken edződött vírusok, baktériumok a felnőtteket tudják igazán taccsra tenni. Tehát miután egy hétig ápoltad a beteg gyerekedet, majd egy hétig a nyűgös férjedet, aki tíz éve nem volt beteg, de most egy náthába bele akar halni, jön egy hét, amikor végkép elúszott a háztartás, lelkiismeret-furdalásod van a munkád miatt, amire két hete nem tudsz tisztességesen koncentrálni, és egy reggel képtelen vagy kikelni az ágyból, mert végül te se úsztad meg. Lázas vagy, minden porcikád fáj. Amikorra mindenki kikeveredett a betegségből, a gyerek (végre) megint oviba jár, eltelik egy hét – rosszabb esetben pár nap –, és az egész kezdődik elölről: nátha, megfázás, influenza, kötőhártya- és arcüreggyulladás, köhögés, végtelen a sor.

No para! Ezen át kell esni!

Mielőtt bármelyik anya a kardjába dőlne, és éjszakákon át szaggatná a ruháját, mert nem tartja magát jó anyának, a gyerekorvos, a védőnő és az óvónő is azt tartja a legfontosabbnak ebben az időszakban, hogy a szülő ne pánikoljon! Át kell esni ezeken a betegségeken. Lelkileg fel kell készülni erre az időszakra – bár szülőként állíthatom, hogy minden képzeletet felülmúl, és mind fizikailag, mind lelkileg nagyon nehéz időszak –, és tudomásul kell venni: természetes folyamat, hogy a kisgyerek szervezete a közösségben olyan vírusokkal és baktériumokkal találkozik, amelyekkel korábban nem, és immunrendszere ezekkel a találkozásokkal erősödik, fejlődik. Megkérdeztük Rajkiné Gyetvai Irén védőnőt, aki azt javasolja, hogy “mielőtt közösségbe megy a gyerek, rendszeresen legyen gyerektársaságban. Bátran lehet járni játszóházakba, zenés foglalkozásokra és játszótérre, és az sem a világvége, ha a gyerekünk mellett játszó kisgyerek tüsszent egyet”.

A többi megkérdezett szakember is egyetértett abban, hogy a túlzottan sterilen nevelt gyerek számára nagy sokk a közösség: Szabó Mária vezető óvónő több évtizede foglalkozik óvodás gyerekekkel, és tapasztalatai azt mutatják, hogy korább voltak “betegeskedő” gyerekek, akik mindent elkaptak, az utóbbi pár évben viszont egy-egy betegség az egész ovin végigsöpör, és minden gyereket ledönt a lábáról.

Minden az anyatejjel kezdődik

A szülők csak akkor értik meg, milyen védettségben is cseperedett a bölcsi vagy az ovi előtt a gyermek, amikor kistestvér születik. A nagyobb tesó az oviban szerzett kórságokat a kicsinek is hazaviszi. Téli, betegségekkel teletűzdelt időszakban a gyerekorvos éppen ezért javasolja az anyukáknak, hogy próbálják meg otthon tartani a nagyobbikat is a kisebbik védelmében. A pici hadd szokjon hozzá a külvilághoz, erősödjön és növekedjen. Az anyatej persze védelmet nyújt nekik – mert az anyatej élő immunanyagokat tartalmaz, amelyek az aktuális környezethez igazodnak, és így védik a gyereket –, azonban aki már látott háromhetes babát slejmet hányni, mindent megtesz azért, hogy ezzel többet ne szembesüljön. A szoptatás és az anyatej fontosságát a védőnő most is hangsúlyozza: “Az anyatejjel alapozzuk meg gyermekünk immunrendszerét, ezért javasoljuk az első hat hónapban a kizárólagos szoptatást, és utána is a szoptatás folytatását, ameddig lehetséges. Ez az anyatejes időszak nem csak csecsemőkorban meghatározó, hanem később is, amikor a kisgyerek immunrendszerének folyamatos kihívásokkal kell szembenéznie.”

Fontos az erős immunrendszer!

Természetesen gyerekeinket tudjuk segíteni abban, hogy ezt a betegeskedős időszakot könnyebben vészeljék át. Az első és legfontosabb az immunerősítés. A fokhagymától a vitaminkészítményekig mindent be lehet vetni. A gyerekek változatosan táplálkozzanak, sok friss zöldséget és gyümölcsöt egyenek és megfelelő mennyiségű C-vitamin jusson a szervezetükbe. Az utóbbi időben talán kevesebb szó esik róla, de a régi, jól bevált szellőztetés és levegőzés is szükséges.

Az óvónő tapasztalata azt mutatja, hogy mint mindig, az “ovis betegségeknél” is a szülői magatartás a döntő. “Az alap, hogy betegen nem jönnek a gyerekek oviba, és ez nemcsak a közösség érdeke, hanem a gyerek betegé is, hiszen neki meg kell gyógyulnia. Az oviba járó gyereket pedig rétegesen, nem az évszaknak megfelelően, hanem az időjárásnak megfelelően kell öltöztetni. Betegséghez vezet, ha túlöltöztetik a gyereket vagy, ha túl »vékonyan« jön oviba és fázik. Nagy segítség, ha van az oviszsákban váltóruha, így a könnyebb a benti és az udvari játékhoz felöltöztetni a gyerekeket” – mondta Szabó Mária.

Az óvodában sok időt töltenek a gyerekek a jó levegőn, és ugyanígy az óvodai élet része a szellőztetés, a párologtatás, a légtisztító illóolajok, valamint légtisztító spray-k használata. A rutinszerű kézmosást (evés előtt, vécézés után) a gyerekek rutinjává próbálják tenni, hogy orrfújás után, tüsszentés és köhögés után kezet kell mosni. Néhány gyerek ezt már otthonról hozza, de a legtöbbnek az oviban kell megtanulnia.

Az is fontos lenne, hogy a gyerekek tényleg kigyógyuljanak a betegségből, mielőtt ismét közösségbe mennek. Ez nemcsak figyelmesség a többi társuk felé, azaz nem fertőzzük végig az egész ovit, hanem saját érdekük is, mert nincs annál rosszabb, ha legyengült immunrendszerrel kell szembenéznie a következő “rohammal”, és ismét jön a betegség, ami most még hosszabb, még jobban megviseli az egész családot.

A 21. századi szülők mostoha sorsa

Gyakran a szülők nem tehetik meg – féltik a munkahelyüket –, hogy nagyon hosszú időket otthon töltsenek a gyerekük betegágya mellett, és ha nincs nagyszülői segítség, marad az ovi. Mielőtt kiátkoznánk ezeket a szülőket, a védelmükben el kell mondani, hogy maga a rendszer nagyon rossz, és nem figyel eléggé a családokra és a gyerekekre. A gyerekével otthon maradó szülő táppénze a fizetésének töredéke, a táppénz harmada pedig a munkáltatót terheli. Ez roppant teher a kis- és középvállalkozásoknak, akik minden nap a túlélésért küzdenek, mert nem elég, hogy a munkavállalójuk nem tud termelni, nem lehet rá számítani, de helyettesíteni kell, és még így is pénzükbe is kerül. De a multi sem szociális intézmény! Tehát az anyának dolgoznia kell, félti a munkahelyét, a megélhetéshez kell a fizetése, közben meg aggódik a gyerekéért. Látszólag jó helyzetben van, van munkája, van családja, boldog lehetne, de valójában nincs mozgástere, bármit is tesz, valahol veszít. Már az is kínos és rossz hangulathoz vezet, hogy éppen elkezdett dolgozni, máris táppénzre megy, majd dolgozik egy hetet, és ismét otthon marad a gyerekkel…