1. Az ölelés
Amikor az első megszületett, úgy érezted, hogy legszívesebben állandóan az öledben tartanád. Imádtad, amikor rajtad aludt, olyan édesen szuszogott, és ilyenkor úgy érezted, hogy minden tökéletes az életedben.
A másodikat szíved szerint örökké babusgatnád, hiszen már tudod, hogy milyen gyorsan felnő, és fájdalmas a gondolat is, hogy talán soha többé nem lesz ilyen kicsi babád. Ám ha elalszik, beteszed a saját ágyába, és gyorsan bezárod az ajtót, majd leülsz játszani a naggyal, aki már alig várta, hogy rá is jusson egy kis időd. Soha többé nem érzed, hogy minden tökéletes lenne, mert folyamatosan lelkiismeret-furdalásod van amiatt, hogy egyik gyerekkel se vagy annyit, mint szeretnél, de az életed mégis jobb és teljesebb, mint valaha.
2. Az idő
Az első gyerekkel semmire sem volt időd. Nem tudtál felöltözni, enni, gyakran még pisilni se. Időnként elfogyott a tiszta ruha, és állva aludtál el a fáradtságtól. Arra se volt módod, hogy megedd, amit a lelkes rokonok, barátok bekészítettek a hűtődbe.
A másodikkal nincs kecmec – fel kell kelni, fel kell öltözni, és menni kell. Oviba, vásárolni, játszóházba, játszótérre. Eközben főzöl, mosol, teregetsz, és még játszani is van időd. Muszáj mindent beleszorítani abba a gyorsan elszaladó 24 órába. Persze soha nincs készen semmi, de a dolgok mégis jobban mennek, mint amikor csak egy gyereked volt. Büszke lehetsz magadra: belejöttél a helyes időgazdálkodás mikéntjébe.
3. Ruházkodás
Az első gyerek szekrénye tele volt drága rugdalózókkal, édes kicsi cipőkkel, balerinaszoknyákkal. Egy kis pötty elég volt hozzá, hogy tetőtől talpig átöltöztesd a gyereket, akinek a zoknija és a sapkája színben mindig harmonizált, és persze mindig ki volt vasalva.
A második ruhatára főleg a nagytól örökölt ruhákból áll, mellécsapva a barátnőktől kapott kinőtt készletet. Van köztük kinyúlt, foltos és néhány rettenetesen csúnya is. Mindegyiknek nagyon örülsz, mert tudod, eljöhet az idő, amikor mindent, de mindent lepisilt és lehányt a gyerek, és egyszerűen nem lesz más tiszta ruha, csak az a rózsaszín, ronda kutyás, amit soha nem adtál volna normál esetben a fiadra, de vészhelyzetben mégiscsak hálát adsz érte, hogy ott volt. Már nem zavar, ha a gyerek leeszi magát, és hacsak nem lesz tetőtől talpig vizes és ragacsos, nem cseréled le a ruháját. Minek? Így se tudod lezárni a szennyesláda tetejét. A vasalást pedig elfelejted. Úgyis összegyűri a gyerek, minek kínoznád magad ilyesmivel?
4. Betegségek
Sokáig büszkén dicsekedtél vele, hogy az első gyerek egy évig nem volt beteg. Naná, hiszen sokáig szoptattad, adtad a vitaminokat, és mindenki kezét fertőtlenítetted, amikor belépett a lakásba. Sokkolt is, amikor az ovikezdés maga lett a tömény rémálom, mert a korábban makkegészséges gyereked hirtelen ágynak esett, és hónapokon át gyakrabban láttad a doktor nénit, mint a saját anyukádat.
A másodikkal nem tudtál már büszkélkedni. A nagytesó azonnal arcon prüszkölte, amint hazahoztad a kórházból, és azóta folyamatosan folyik mindkét gyerek orra. Te pedig ezerszer megbántad már, hogy nem egy csinosabb porszívót vettél, mert fél éve főhelyen áll a nappaliban, annyit szívod vele a kicsi orrát. Nyugtasson meg a tudat: az ovikezdés idejére minden létező bacit megismert a szervezete, és meglepően keveset fog betegeskedni.
5. A lakás
Az első gyerekkel minden létező vackot megvettél, mert úgy érezted, ezek nélkül nem lehet gyereket nevelni. Kiságy, utazóágy, etetőszék (noha még ülni se tudott), játszószőnyeg, hintaló, szobamedence és zenélő autópálya. Persze hamar rájöttél, hogy ebbe a kis lakásba nem fér el ennyi cucc, és alig vártad már, hogy kinőjétek a kisbabás korszakot, és végre visszakaphasd a régi, ízlésesen, minimalista stílusban berendezett lakásod.
A második gyereknél már tudod: ennek soha nincs vége. A nagyobb gyereknek nemcsak nagyobb holmijai vannak, de egyre több és több, és soha, semmitől nem lehet megszabadulni. Kétségbeesetten próbálsz rendet vágni a káoszban, ezért folyamatosan új polcokat, ládákat és tárolóedényeket vásárolsz, de a lom mindig egy lépéssel előtted jár. Nézd a jó oldalát: a te holmijaid meglepően kevés helyet foglalnak el, tehát ha egyszer elköltöznek a gyerekek, szinte üres lesz a lakás!
6. Biztonság
Amikor az első gyerek mászni kezdett, bébibiztossá tetted a lakást. Mindenhová védőrácsot, kupakot, bababiztos zárat szereltél fel, majd mikor végeztél, elégedetten hátradőltél.
A másodiknál rá kellett döbbenned, nincs olyan veszélyforrás a lakásban, ami annyira durva lenne, mint az elsőszülötted, aki fakockát dob a kicsi fejéhez, ráesik a hasára, és folyamatosan cipelni akarja a kistesót. Bár a baba imádja, ha a nagy foglalkozik vele, téged állandóan a szívroham kerülget, ezért egy pillanat nyugtod nincs, állandóan szemmel kell tartanod őket.
7. Pelenkahelyzet
Az elsőnél folyamatosan aggódtál, nem történt-e baleset. Kétóránként cserélted a gyerek pelenkáját, akár termelt bele, akár nem, még éjszaka is. Vallásosan krémezted, hintőporoztad, és árgus szemmel vizsgáltál a fenekén minden piros pöttyöt. El se tudtad képzelni, hogy ne a pelenkázón tedd tisztába a gyereket, hiszen csak ott van minden kéznél, beleértve a játékokat, amelyekkel elfoglalhatta magát a gyerek, amíg te bénáztál.
A második gyereket akkor se ébreszted fel, ha épp elalvás előtt rottyantotta tele a pelusát, és jobban bűzlik, mint egy borz. Pontosan tudod, egy kis büdösbe nem hal bele a gyerek, neked viszont éveket venne el az életedből, ha felébresztenéd és ő kétórás ordítással köszönné meg a tiszta fenekét. A pelenkázón már régóta a vasalnivaló ruhát tartod, nem is kell másra, hiszen a gyereket ott teszed tisztába, ahol sikerül elkapni, a szőnyegen, a díványon vagy akár az ebédlőasztalon is. Pillanatok alatt.
8. Fejlődés
Az első gyerek fejlődéséről pontos naplót vezettél, ahová minden mérföldkövet gondosan feljegyeztél. Előre vártad, mikor produkál majd valami újat, és rettegtél, nehogy valamivel is megkéssen a csemete.
Rettegni, azt most is tudsz – már előre kiver a víz, ha arra gondolsz, hogy nemsokára a kicsi is elkezd járni, és a játszótéren kétfelé fognak majd rohanni. Ha megkérdezi a védőnő, hogy hallgat-e a gyerek a nevére, zavartan megszólítod a gyereket, aki szerencsére rád néz. Megkönnyebbülsz: ez is rendben van. De hogy hány hónaposan állt először négykézláb? Ki emlékszik az ilyesmire? Kínodban benyögöd az első gyerek dátumát, mert az még a fejedben van és gondolatban bocsánatot kérsz anyukádtól, akinek fogalma se volt arról, hogy az alma a te első szavad volt-e vagy a nővéredé.
9. Hisztihelyzet
Amikor az első gyerek levágja a nagyjelenetet a bolt közepén, eszedbe jut, amit az okos könyvekben olvastál, leguggolsz az ő szintjére, halkan beszélsz vele, átöleled, megnyugtatod, és persze nem veszed meg a hiszti tárgyát, nehogy örökre elrontsd a gyereket.
Ha a második csinálja mindezt, egyszerűen kezébe nyomod a mobilodat. Addig is csend van.
10. Játékok
Az elsőt szinte elárasztottad játékokkal. Persze gondosan ügyelve arra, hogy azok fejlesszék az intelligenciáját, a látását és a kézügyességét. Sajnos mindegyik csak két percig érdekelte a kicsit, ezért hát folyamatosan újabbakat vettél.
A második paradicsomi állapotokba csöppen. Egy vagon játék közül választhat – érdekes módon mégis jobban szereti a kulcscsomódat, a kiürült üdítős flakonokat és a régi tésztaszűrőt. Ami még érdekesebb, hogy ezek végre a nagyot is lekötik. Legalábbis addig, míg el nem vette őket a kicsitől.
