Teljesen megértem azokat, akik babát várva úgy tervezik, hogy nem veszik majd köbméterszámra a játékokat a gyereküknek, ehelyett inkább valamilyen nagyobb célra, például az egyetemi tanulmányokra gyűjtik apránként a pénzt a baba számláján. Én is így terveztem valaha. Egyvalamivel nem számoltam: hogy egy óvodásnak aligha csillan fel a szeme arra a lehetőségre, hogy valamikor majd egyetemre járhat, ehelyett viszont határozott véleménye van a legjobb robot és a legklasszabb, rajzfilmjelenetes építőjáték vonatkozásában. A játékok tehát egyre gyűlnek, hiszen se szeri, se száma az ajándékozós alkalmaknak, a hely fogy, én pedig egyre tanácstalanabb vagyok, amikor valamelyik rokon megkérdezi, mivel is lepje meg a gyereket. Szerencsére legalább a „sok kis, eldobható izé helyett egy kisebb, minőségi játék, ugyanannyiért” elvét sikerült többé-kevésbé keresztülnyomni a rokonságon.
A legnépszerűbb az építőjáték
De vajon mivel szeretnek a legjobban játszani maguk az érintettek? Az egyik nagy hazai játékforgalmazó cég erről és a magyar családok játszási szokásairól készített felmérést, több mint 400 szülő és összesen 668 gyermek tevékenységeit feltáró interjúk segítségével. A kutatás készítői arra voltak kíváncsiak, milyen típusú játékokkal mennyit játszanak a gyerekek, milyen társaságban töltik a játékra szánt időt, és hogyan változnak szokásaik a nemüktől, koruktól és a testvérek számától függően.
A szülőktől a felmérés készítői többek között azt kérdezték, mivel játszottak a legtöbbet a gyermekeik az előző hónapban. A válaszokból kiderült, hogy a legnépszerűbb játéktípus az építőjáték, amely a bölcsődés-, az óvodás- és a kisiskoláskorban egyaránt vezet, a szabadidős tevékenységek 31–38 százalékát teszi ki. Vásárhelyi Kriszta gyermekpszichológus, a kutatás szakértője szerint ez nagyon jó arány, hiszen az építőjáték a gyerekek számos készségét fejleszti: a logika, a matematikai készségek és a finommotorika mellett a kreativitásra is jó hatással van az elemek rakosgatása.
A második helyen a babás, állatos szerepjáték végzett, amelyet az említett korcsoportokban 15–28 százalékos gyakorisággal említettek. A szakértő szerint ez szintén jó eredmény, hiszen a szerepjátékban a kicsik a szociális szerepeket gyakorolják, ráadásul a játék során oldják fel mindennapos, apróbb-nagyobb konfliktusaikat, szorongásaikat is. Népszerűek még a táblás társasjátékok, a kézműves- vagy barkácsjátékok, az ügyességi és sportjátékok, továbbá a kártyajátékok is. A mozgással járó ügyességi játékokra Vásárhelyi Kriszta gyermekpszichológus szerint különösen nagy szükség van mind a fizikai, mind a lelki, mind a szellemi egészség szempontjából – a különféle mozgásformák ugyanis oldják a stresszt, sőt akár a tanulási zavarok korrekciójában is lehet szerepük.
Számítógép: a tizenévesek kedvence
A számítógépes játékokkal töltött idő a tizenévesek körében nő ugrásszerűen – az is megfigyelhető, hogy miközben a gyerekek egyre többet játszanak ezekkel a játékokkal, a szülők egyre kevesebb időt töltenek a gyerekekkel. Az összes korcsoportot figyelembe véve a számítógépes játékok említésének aránya mindössze 11 százalék, ami nem kirívó, ám megfigyelhető, hogy e játékok említési aránya korcsoportról korcsoportra nő, bár a hagyományos játékok összességében még mindig népszerűbbek. „Persze csak akkor, ha a szülők tényleg a valós helyzetet írták le válaszaikban, és nem a szociálisan elvárt irányba ferdítették válaszaikat” – teszi hozzá a gyermekpszichológus.
A tévé előtt hétköznapokon átlagosan egy, szabadnapokon másfél órát töltenek a gyerekek. Az egykék többet, hétköznapokon 1 óra 20 percet tévéznek, míg azok a gyerekek, akinek van testvérük, csupán 54 percig nézik a műsorokat. Ez arra enged következtetni, hogy a gyerekeket az unalom is a képernyő elé űzi. Vásárhelyi Kriszta arra hívja fel a figyelmet, hogy a szülőnek mindenképpen szabályoznia kell a tévé előtt töltött időt és a megnézett műsorokat, még akkor is, ha néha nagy szükség van erre a „bébiszitterre”, hiszen több érv is szól a nyakló nélküli tévézés ellen.
Ki dönt?
Nem vitás, hogy a legjobb játék is többet ér, ha van hozzá társaság. A szülővel közösen töltött játékidő korcsoportról korcsoportra haladva csökken, 10–14 éves korban már csak mintegy harmada a bölcsődéskori átlagnak. Az egykék átlagosan hetente közel másfél órával többet játszanak a szüleikkel, mint a testvérek között felnövő gyerekek. A lányok hétköznapokon többet játszanak más gyerekekkel, mint a fiúk, és több időt töltenek babás és állatos szerepjátékkal, valamint kézműveskedéssel. A fiúk körében az építőjátékok, valamint az ügyességi és sportjátékok a legnépszerűbbek.
A kutatás arra is kitért, hogy milyen százalékban választják ki a gyerekek a játék tartalmát: az esetek 60 százalékában a gyerekek döntenek arról, mit játsszon a család, míg 40 százalékban közös döntést hoznak erről a szülőkkel. A szülők kétharmada a játék végén a tanulságokat is megbeszéli a gyerekekkel, ami az érzelmi fejlődést segíti.
|
Kapcsolódó cikkeink:
|
Minden játék jó
Nálunk úgy látszik, érvényesül a statisztikai átlag, hiszen az építő- és a szerepjátékok kerülnek elő szinte minden este. Újabban a táblás játékok is kedvencnek számítanak, sőt, mivel semmilyen keményvonalas irányzatot nem követünk, korlátozott mennyiségben még videojátékozni is lehet. Játékboltot vezető ismerősöm tapasztalata szerint viszont vannak olyan szülők, akik már az üzletbe lépéskor tisztázzák, hogy hozzájuk csakis fajáték teheti be a lábát. Mások ragaszkodnak egy márkához, egészen addig, amíg a gyerek végképp ki nem növi a teljes termékskálát. Megint mások csak olyan játékot vásárolnak, amely esetében jól körülírható, milyen képességeket fejleszt, a tévét és a számítógépet pedig kifejezetten tiltják otthon. A szakértő szerint egyik irányzat sem jobb vagy rosszabb a másiknál. „Fontos a szabad játék, amelyben a szülő elsődleges szerepe, hogy ezeket a játékokat megismertesse gyermekével, majd biztosítsa számára a választás lehetőségét – fogalmaz Vásárhelyi Kriszta gyermekpszichológus, aki azt is hozzáteszi: – A játékválasztásban nincsenek kizárólagos javaslatok: bármilyen játék jó lehet, főként, ha közösen játsszák, jó kedvvel, türelemmel és örömmel. A gyerekek egészséges testi, lelki és szellemi fejlődéséhez változatos programokra van szükségük kortársaikkal, szüleikkel és egyedül is.”