Több beszéddel, hosszabb mondatokkal fejleszthető a babák agya, minél korábban kezdik el a szülők a világot magyarázni a gyermekeinek, annál jobban teszik – állapította meg egy amerikai kutatás.
A kicsik agyában a sok és helyes beszéd segít kialakítani azokat a nyelvi és szókincsbeli készségeket, amelyekkel elkerülhető a szegényebb családok gyerekeit sújtó verbális lemaradás. Fontos, hogy az agy kész legyen a szövegösszefüggésből megtanulni a szavak jelentését, tehát nem képeket kell a babának mutogatni, és az sem elég, ha a felnőtt rábök egy tárgya, miközben kiejti annak nevét: “ez egy narancs”, “ez egy tál“. Jobb, ha teljes mondatokban beszélnek: “Tegyük a narancsot a banánnal, az almával és a szőlővel együtt ebbe a tálba” – mutatottak rá amerikai kutatók. A lebutított babanyelvet is jobb elfelejteni, hasznosabbak a hosszabb, összetettebb mondatok.
Régóta tudják a kutatók, hogy a közepes vagy annál magasabb jövedelmű családokban növekedő gyermekek már az óvodakezdés előtt sokszorosan több szót hallanak, mint a szegényebb családok kicsinyei. Az utóbbiak a szűkebb szókincs miatt kevesebb eséllyel boldogulnak az iskolában. Az alacsony jövedelmű családok gyermekei ötéves korukra akár két évvel is lemaradhatnak szerencsésebb kortársaik mögött a nyelvi tesztek eredményei alapján.
Az agyról készült felvételek is alátámasztják az az összefüggést: a korai élmények segítenek kialakítani az agyban az idegsejtek közötti kapcsolatokat, így a jobb társadalmi-gazdasági helyzetű családok gyermekeinek fejlettebb “idegsejt-birodalma” jön létre a nyelvi fejlődéssel összefüggő agyterületeken. A verbális lemaradás másfél éves kor körül alakul ki. A szegényebb gyerekek kétéves korukra érik el azt a nyelvi teljesítményt, amelyre a nagyobb bőségben felnövők már 18 hónaposan képesek.
