Az 1972-ben felsíró észak-karolinai csecsemők közül idén néhányan a Science magazin hasábjaira kerültek. Negyvenkét évnyi megfigyelés után ugyanis lezárult a fejlődésüket tanulmányozó tudományos projekt. A kutatók megállapították: a hátrányos helyzetű családokba született gyerekek korai és egész napos szakszerű bölcsődei/óvodai ellátása eredményesen segít ellensúlyozni az otthonról hozott/veleszületett hátrányokat, és iskoláskorra képes kiegyenlíteni ezeket.
Korai fejlesztés?
A babákat a tudósok két csoportra osztották rögtön születésük után. Az első csoportba kerülő gyerekeket egészen apró koruktól napközben különböző intézményekben szakszerű fejlesztésben, gondozásban részesítették egészen ötéves korukig, a másik csoport nem részesült ilyen szervezett ellátásban.
A tudósok eredetileg azt vizsgálták volna, hogy hosszú távon jobb kognitív képességeket eredményez-e a korai fejlesztés. Meglepetésükre azt találták, hogy a bölcsődébe, óvodába járó csoport tagjai egészségesebbek, kevesebb közöttük a magas vérnyomásos beteg és az elhízott gyermek, valamint a koleszterinszintjük is közelebb áll az ideálishoz.
A tanulmánnyal egyre több tudományos bizonyíték van arra, hogy a kora gyermekkori ellátás minőségének élethosszig tartó egészségügyi következményei lehetnek. Az eredeti kérdésre a kognitív fejlődés módjára is választ kaptak a tudósok. A kisgyermekkori napközbeni ellátás és fejlesztés hatására nem csupán a kognitív képességekre hatott pozitívan, hanem a megfigyelt gyermekek szociális, érzelmi, valamint egészségi állapotát leíró mutatók is jobbnak mutatkoztak társaikénál.
Optimális fejlődés
A programban részt vevő kicsik képességei csecsemőkként szinte azonosak voltak, de hároméves koruktól jelentős eltérést mutatott. Azok, akik a speciális ellátást kapó csoportba kerültek, felnőtt korukra négyszer nagyobb valószínűséggel végeztek főiskolát, mint a hasonló környezetbe született, de ötéves koruk előtt otthon nevelkedő társaik.
Mi is írtunk korábban azokról az eredményekről, melyek azt vizsgálták, vajon mennyi idősen érdemes a kisgyerekeket közösségbe adni, ha az optimális fejlődését szeretnék biztosítani. Az idézett kutatásból kiderült, hogy elsősorban azoknak egyévesnél idősebb gyerekeknek tett jót a korai közösségbe kerülés (különösen a lányoknak), akik egyedülálló anyák gyerekei, kevésbé iskolázott szülők gyerekei, vagy nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez tartozó kisgyerekek voltak. Szintén jót tett, vagy legalábbis nem ártott a korai közösségbe adás a munkáját hivatástudatból, szenvedélyből űző szülők gyerekeinek és a részmunkaidőben vagy rugalmas munkarendben dolgozó anyák gyerekeinek.
A különböző kutatási eredmények tehát úgy tűnik, egybecsengnek.
Nehéz döntés
A döntés, hogy a korai fejlesztés biztosítása képzett szakemberekkel, jó minőségű ellátást nyújtó napközbeni intézményben, vagy az otthoni nevelés tesz jobbat, láthatjuk, igen összetett kérdés, és sok tényezőtől függ.
Kutatások szerint az egyéves kor előtt, de különösen három és hat hónapos kor között (ez Magyarországon egyáltalán nem jellemző) bölcsődébe adott a gyerekeknél fordulhat elő nagyobb valószínűséggel tanulási vagy viselkedésprobléma, de később nem az életkor dönt benne mi a jó a gyereknek.
Azokban a családokban, ahol a család jövedelme magas, az anya egyetemet végzett, az apa aktív részese a gyerek életének, a gyereknek egynél több testvére van, vagy az anya munkája nagy stresszel jár, a kutatók szerint egy ideig jobban fejlődnek a kicsik társaiknál, bár ez a különbség eltűnik iskoláskorukra.
A kutatók meglepő vizsgálati eredményei mindenesetre érdekes kérdéseket vetnek fel, akár a gyerekek kognitív-szociális fejlődését, akár pedig a későbbi egészségügyi állapotukat tartjuk szem előtt.
